E!
Há lediplomáztam, csókolom. Mondjuk valamivel előbb jelen időpontnál, de most kezd befárkőzni az agyamba a kétségbevonhatatlan tény. Szalonképesen becsiccsentettem (utóbbi idők legkellemesebb alkoholizálása), és még szalonképesebb módon kijózanodtam (ez ugyan még hazugság, de mire ezt reggel újraolvasom, biztos). Buta diszkóban buta zenére buta emberek között ugráltam és élveztem. Olyannyira, hogy mostanra értem haza, egyedül, gyalog, felmenő napban, debil módon vigyorogva a kékülő égre. Ciki módon vihogtam, arra emlékszem, meg mikor felszálltam az éjjeli buszra, úgy tettem, mintha nagyon részeg lennék, kotorásztam elő az érvénytelen bérletemet, és átengedtek. Meg előtte vmi parkgyanús helyen nagyon jól éreztük magunkat a pázsiton.
Világbéke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése