mely egyértelműen a fesztivál csúcsát jelentette minden szempontból.
Koncertek: PASO, Belmondo, Belga, Jamie, Manu Chao, Kiscsillag
A mai nap jellemzésére egyetlen szó alkalmas maradéktalanul: eufória. Nem hittük volna.
Az volt, hogy legszívesebben beértünk volna Kiss Ádámra, de hát az is Red Lounge-os program, nem akartuk nagyon hugit kizárni a dologból, ő meg nem merte megint eljátszani a másikdiákos bulit. Hát bementünk fél hatra, PASO-ra.
Már tartott, mi gond nélkül bekapcsolódtunk, és roptuk végéig. Pedig én kímélni akartam magam Jamie-ig, nehogy a lényegre ne maradjon erőm. Hát nem sikerült, legyőzött a hangulat. Saajnos;)
Ezért muszáj volt elmenni Belgára is, pedig nem akartam. Mert az régen volt, hogy én azokra komolyan buliztam, és akkor az biztos snassz lesz. Snassz volt, de ott voltunk mindannyian, meg az ismerős számok meg… jóvanna, elragadott a nosztalgia, visszatértek a tagjaimba a reppes flegma integető mozdulatok emlékei, és nagyon durván visszamentünk 17 évesbe:) Kritikán aluli volt. De jóvolt nézni, ahogy a többi kedves ismeretlen nagyon vigyorog. Aztán a vége rossz lett és elmenekültünk. Kellett is, ha első sorban akartunk állani Jamie-nél. Akartunk. Vagyis hugi akart, én csak követtem.
…
A koncertről hadd ne nyüffögjek újra. Annyit mondok, hogy volt bennem olyasmi, hogy nyolcadszor már csak nem lesz akkora élmény, meg ismert számok, meg magasabb ingerküszöb fesztivál miatt stb. Tudtak újítani. Meg pesti barátokkal és soproni barátokkal együtt egy kedvenckoncerten, az tud nagyon jó lenni:) Világbéke.
Utána Manu. Törtetünk előre a közönség között, falba ütközünk. Épp kezdünk ugrálni a zenére, amikoris…
…Hé, tőletek kaptunk fasírtot!
Igen, a szakadt gatyás srácok voltak. Aszittük, lehidalunk.
július 5: 4. nap,
mely új mottóval gazdagítja a szállóigék repertoárját, levezetve és egyben keretbe foglalva a voltos eseményeket.
Koncertek: Professor Brinkfunk, Für Anikó+JR, Péterfy Bori
Délelőtt Egészséges erotikát néztünk és youtube-oltunk. (Vagy az előtte nap volt?) Találtunk standup comedyt és heti hetest. Ezen meghaltunk. Egész nap a szervál sanyarú sorsán bánkódtunk és sírtunk. És énekeltük a gyásznépdalt, ahogyan azt H.A. megalkotta. Valamikor este feltaláltunk azért a kempingre is így utoljára.
Red Lounge. Für Anikó Jamie-ékkel. Bevittük a hugit, nem szórakoztunk itt összevissza, ezen ott kellett lenni és kész. De még mennyire. Húú gyerekek, a Fürnek van hangja, a Bereményi tud költeni, a Hrutka meg tud komponálni. Ha ez eddig kérdés lett volna, hát mostantól nem az. Megesett velem az a csúfság, hogy néztem a Fürt meg a vokálozó Schmidtverát, ringatóztunk (nem rángatóztunk) a dalokra és leszartuk a fiúkat. Egy kicsit. Meg kell szereznem ezeket a dalokat, zseniális. Ott olvadoztunk egy órán keresztül és azt se tudtam, hova legyek.
Külön élmény volt az utolsó ráadás szám: Hrutka, Für, Giret, Schmidt. Ének, gitár. De hogyan. Szemérmetlen volt, ahogy becézték a húrokat és zavarbaejtő a beleélés az arcaikon.
Abbahagytam.
Aztán lötyögés, Péterfy Bori a végére. Egy utolsó ugrálás, T. Ambrus párhuzamba állítása egy edzőcipőt viselő pocokkal, fázás, hazautazás.
Miazmás.
5 megjegyzés:
Annyira jó olvasni, hogy az szörnyű. Sok év után először én nem ott, és akkor kap az ember az arcába egy ilyen beszámolót.
Hát héjj, jövőre énis megint!:)
Héjj, mért is nem jöttél el?...
És még jó, hogy jövőre te is. Merjél nem eljönni:)
Szervál harmadik napon volt. Akkor is énekeltük, mikor elmentünk a pompost majszoló Jámi előtt. :-)
Hát nyilván van egy csomó mentségem:) Egyébként elígérkeztem Gyöngyösre, péntekig meg úgy volt hogy munkanapjaim vannak.
A jövő évire kíváncsi leszek, számíthatok rátok, mint a kihagyót a nagybetűs VOLT-ba visszavezetőkre, ugye?:)
péter: ez alap.
és én is köszi, nyilván. ha megbocsáttok, én nem kezdek el ömlengeni se itt, se otthon.
én nem tudom szavakba önteni! :D
inkább képek folyamatban.
Megjegyzés küldése