A bejegyzések között eltelt idő rohamosan csökken, ez csak egyet jelenthet: hogy rohadtul mást kéne csinálnom, de nem visz rá a lélek. Szorgalmi időszak fele van, futószalagon gyártom a fordításokat, írom a szakdogámat, operában beindult a szezon, kezd elegem lenni, hisztikriszti.
De ha már elkezdtem pötyögni, muszáj beraknom ezt a videót, készen vagyok ettől a számtól és ettől a pasitól. Olyan apró, hogy két ujjam között összeroppantanám, de ezt olyan bámulatos hiperaktivitással kompenzálja, hogy eszem megáll. Kis cuki. Feleségül csak azért nem mennék hozzá, mert zavarna, hogy széltébe-hosszába kétszer akkora vagyok :D (Hja, tavasz van, minden veréb megtetszik, hebrencs vagyok és szeleburdi, továbbá idétlen bakfis. Jujj. Kicsit olyan, mintha konstansul be lennék csiccsentve. Zsongok, na. A fejemben agy helyett sűrű, rózsaszín köd és szivárványsörényű pónilovak. Vérciki, de ez van.)
Visszatérve a dalhoz: erőteljes, magával ragadó, ha 18 éves lennék, fanatikusan rajonganék. Tisztességes progresszív, epikus hangzású stadionzene ez, hatásában ilyen U2/Coldplay szintű dolog, csak az eggyel fiatalabb célcsoportnak szánva. Katarzist nem okoz, de hallgatni nagyon kellemes, szépen bepörget. A videó képei pedig gyönyörűek.

(Kösz, Lola:))