Pocahontas - Das Farbenspiel des Winds
Németül, mert csak úgy van meg otthon minden Disney. Egész gyerekkorunkban szülinapra, névnapra, karácsonyra csak Disney-VHS-eket kaptunk a húggal. A két kedvenc: Pocahontas és Oroszlánkirály. Azért nem a Hakuna Matata lett a dal, mert romantikus kislelkemhez közelebb áll A szél színei. Monumentális hangszerelés, gyönyörű képek, mély értelmű szöveg, ez kell nekem. Ja és persze mondanom sem kell, hogy Pocahontas volt a nőideálom. Erre ebben a pillanatban jöttem rá, de teljesen egyértelmű, hogy így volt. Erős, szabad, vad, független, nemes-elegáns, visszafogott, egyben érzelmes és gondoskodó. Meg persze jó csaj:)
(És persze most meghallgattam svédül is és természetesen kivert a libabőr. Nagyon kíváncsi vagyok, meddig fog tartani tavaly augusztus óta töretlen lelkesedésem ez iránt a nyelv iránt, mert most nagy a szerelem. Minél több szót értek, minél jobban átlátom a nyelv struktúráját, annál inkább szeretem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése