Opera, két napja. Aszondja kisfőnök, hogy lenne egy csoport hétfő délutánra, írjam be magam. Odamegyek a beosztáshoz, hogy beírjam magam, erre kisül, hogy svédeket kéne vinnem. Elkezdek nyüszögni, mire főnök csak annyit mond: Há' viccelsz, neked tartogattam.
Na, erre ma muszáj volt őket elvinni, magyarul, fordította nekik svédre a csoportvezetőjük (fura magyart beszélt, mert rég van kinn, de szinte mindent értett), én meg csendben alélgattam, olyan szép ez a nyelv! És egész végig ott szidtam magam csendben, hogy na de szólalj már meg, hát érted mit mondanak, válaszoljál már, de jaj mi van ha kinevetnek? Aztán a gyapjúszőnyeg szót nem tudta értelmezni a csoportvezető, és ott muszáj volt :) Innentől meg vérszemet kaptam, és a wc-re már svédül lettek irányítva és kaptam buksisimit, hogy de milyen jó a kiejtésem! Úúúúú! Nem érdekel hogy minden idegen nyelven próbálkozó makogó szerencsétlennek ezt mondják, akkor is jólesett! És a nyugdíjas nénik megszorították olyan nénisen az alkaromat, hogy de kis ügyeske vagy, egyemmegaszíved.
Hepinesz.
Úgyhogy az "átlépem az árnyékom és bevállalok olyat amiért félek, hogy beégek" dolog itt is működik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése