piros, átlátszó, fehér, piros

(Ez az új évszám színkódja, ahogy én látom a számjegyeket.)

Nem mindegy, hogy számvetés vagy vámszedés, höhö.
Mondjuk számvetésről jelen esetben szó sincs, az igazi fordulat mindig szeptember elején van, nem januárban, akármit is mond a naptár.
De annyit mindenesetre hadd szögezzek le, hogy ritka eseménydús évnek nézek utána, sokmindent elkezdtem, sokmindent félbehagytam és sokmindent befejeztem. Régi korszakok lezárultak és helyükbe újak léptek. Volt nagyon lent és nagyon fent. (Heaven wouldn't be so high I know if the times gone by hadn't been so low.)  Nem tudom, mikor unatkoztam utoljára. Nem tudom, mikor pihentem utoljára. Viszont jól esik ez a féktelenség, egyszer meg úgyis vége lesz.

Úgyhogy a következő évre maradhat ez az irány, köszönöm. Esetleg kevesebb intenzitással és több pihenéssel, ha kérhetem, különben rámegyek.
És szeretet!

"heaven wouldn't be so high I know if the times gone by hadn't been so low"

És, ki tudja hányadszor, megint és újra ki kell raknom ezt itt. Fészbúkra már nem akarom, mert sokadszorra lenne kint. Ide meg olyan kevesen jártok, hogy bármivel, bármeddig van pofám idegelni a kedves képzelt közönséget :)

Deep Purple - Sometimes I feel like screaming

Aztán:

Uriah Heep - Sunrise (Ez az egész album odacsap amúgy.)

Amúgy meg így utólag is boldog karácsonyt mindenkinek, ez mostan kivételesen szép és szeretetteljes volt, jó volt otthon nagyon. Végre. Jó dolog a szeretetet újra és újra megtapasztalni, főleg azt a feltétlen fajtát. Jó tényleg érezni azt, hogy tökmindegy miket mesélsz magadról, kislányom, hogy milyenre fested a hajadat, az se érdekel, hogy rapszodikus hangulatember létedre azt a hideget-meleget, amit másoktól kapsz, egy az egyben továbbsugárzod magadból is - akkor is ugyanaz az általunk szeretett kismarica maradsz, na gyereide, rágjalakmeg. És hát amilyen az adjonisten... :)

Nincs ám az rendben, hogy az ember pont karácsonyra teszi magát teljesen készre. Pont ilyenkorra kéne feltöltődve várni az ünnepet, erre a sok hülye birka lohol az ajándékokért meg lógó nyelvvel, utolsó lehelletével takarít. Mi a halálnak? Nem erről kéne szóljon ez a dolog. Erre akármerre nézek, stresszes és kedvetlen arcokat látok. A sajátoméval együtt. Sírni tudnék, annyira elemi bennem a kimerültség.
Ez a kor nem kompatibilis a karácsonnyal.

De az is lehet, hogy csak az adventi tavasz.

Biztos a téli napsütés teszi. Vagy a sötétben pislákoló gyertyaláng. Az új függönyök, ahogy libbennek az ablak előtt. A két napja tartó lakáscsinosítás in general. A Disney-dalok. Eva Cassidy. A swing. A táncok. Karácsony közeledte. A Tamás-mise. Nem tudom.

De olyan erővel tört ki rajtam egyszerre, kétségbeesett hévvel a szeretetéhség, hogy egészen megszeppentem.

Eva Cassidy - Somewhere

zest

Na, ez pont ilyen fiatal bigéknek szóló dal, mint amilyen én vagyok. És jelenleg mélyen egyet is értek minden szavával. De csak mert it's oh so quiet... aztán ha beüt a krach, és egy son of a bitch preacherman végre úgy istenesen megteachel, majd könyörgök a gyűrűért :D

Nina Simone - Marriage is for old folks

(Ma amúgyis egész nap Ninát hallgattam, és milyen jól esett, jaj.)

Hátezmostnagyonjó. Mindjárt bőgök.

Cotton Club Singers/Hot Jazz Band - Hangosfilm egyveleg

Hogy mi a jó? Ja, azt nem tudom. :) Jóság van és kész.

stating the obvious

Az, hogy hiszel-e valakinek vagy sem, az teljesen azon múlik, hogy akarsz-e neki hinni avagy sem.

Coelhói magasságokban szárnyalok ma. :D

kár, hogy most mutatnak

Ennek a dalnak jelenleg minden szava leírja azt, amiben most vagyok.

Kispál - Csillag vagy fecske

Ilyen őrült őszöm talán még sose volt.

:)

Egyébként meg furcsa érzés fogott el ma. Csomó ideig nem jöttem rá, mi az.
Nyugodt voltam.
Nem pörgött az agyam senkin és semmin.
Mondjuk nem az a paradicsomi nyugalom, hanem a szomorkodós verzió, de ennyi zaklatott hét után rohadtul nem vagyok válogatós. Ugyanúgy elömlött rajtam, ugyanúgy hagyott hasba lélegezni, ugyanúgy elcsitultam.

Listen as your day unfolds
Challenge what the future holds
Try and keep your head up to the sky
Lovers, they may cause you tears
Go ahead release your fears
Stand up and be counted
Don't be shamed to cry

You gotta be
You gotta be bad, you gotta be bold, you gotta be wiser
You gotta be hard, you gotta be tough, you gotta be stronger
You gotta be cool, you gotta be calm, you gotta stay together
All I know, all I know, love will save the day

Herald what your mother said
Read the books your father read
Try to solve the puzzles in your own sweet time
Some may have more cash than you
Others take a different view
My oh my, hey, hey

You gotta be bad, you gotta be bold, you gotta be wiser
You gotta be hard, you gotta be tough, you gotta be stronger
You gotta be cool, you gotta be calm, you gotta stay together
All I know, all I know, love will save the day

Don't ask no questions, it goes on without you
Leaving you behind if you can't stand the pace
The world keeps on spinning
You can't stop it, if you try to
This time it's danger staring you in the face

(Des'ree- You Gotta Be)

Most kezd összeadódni az a pár feltöltő élmény, amelyek egyenként nem sokat nyomnak a latban, mert fizikailag ugyanúgy elfárasztottak, és nem hagytak pihenni, mint a nyomasztó kötelességek. De most érzem az együttes hatásukat. Csak kumulálódnak ezek a dolgok is. Az iker-unokatesók (11 évesek már! Most születtek!), a táncolgatás, a filmek, a zenék, a falevelek, az ismeretlen emberek, akik odajöttek megvigasztalni a metrómegállóban, a dzsemmelő dobosok Hangfoglaláson, elkortyolt teák, röhögések, olvasmányélmények, a tegnapi fantasztikus (nincs rá jobb szavam) Fourplay-koncert, néhány sikerélmény-morzsa, a csinosodó lakás, ilyesmik. Most kezdenek ezek belülről melengetni. Nem mostanában fog érződni a hatás, de legalább valami elkezdődött.

Csönd.

El is felejtettem, milyen így.

ciáció

Gyaloglok hazafele lassan, parttalanul hullámzanak a fejemben a gondolatok. Éljen a szabad képzelettársítás:

1. Beúszott egy kép arról, hogy valakinek nagyon vörös volt ma a szeme.
2. Szegény, biztos fáradt. 
3. Van ez így, én is az vagyok, hát igen, kicsit le vagyok ülve mostanság.
4. Ja, hát az ember lassul, húzódik vissza magába, készül a téli álomra,
5. az ősz úgyis a befelé fordulás, számvetés ideje,
6. ülepszenek a dolgok, hegednek a sebek.
7. Hegednek. Forradnak.
8. Az milyen már, gondold el, hogy a lelked két darabját összeforrasztod forrasztópákával oszt egybeforr.
9. Vagy maradjunk a hegednél: hegeszted.
10. -Nagymama, miért olyan vörös a szemed?
    -Hegesztettem.

És a kör bezárult.

Hú, de röhögtem.

Az ősz idén

borzongató, vágyakozó, drámamentes, csöndes, látens szenvedélyekkel tűzdelt.

Melody Gardot - Quiet Fire

Huhuhú!
Hát csak megtörtént, el mertem menni swinges hepajra petrezselymet árulni (meg néha-néha ugrabugrálni azzal, aki megszán) jó kezdő módjára. Édes Istenem, csak rávettem magam, pedig úgy kellett odapofozni magamat, de megérte. Talán ciki, hogy ez a semmiség nálam bevállalásszámba megy, de ez már csak az én kis privát gyávaságom. És ma legyőztem, úgyhogy örülünk.

epiphany

Hát nekem ma volt egy olyan beszélgetésem, hogy lelöktem a láncot. Olyan visszajelzést kaptam magammal kapcsolatban, hogy sok minden összeállt. Egybecseng sok eddigi tapasztalással, másokat pedig megmagyaráz és új megvilágításba helyez. Semmi különös amúgy, csak az utóbbi hetek ziláltságában az ember már olyasvalamiket is hajlamos megkérdőjelezni magával kapcsolatban (=kételkedni magában), ami pedig a helyén van. Na, csak ez lett nekem gyakorlatilag pofába mondva. Te márpedig ilyen vagy, és jó, hogy ilyen vagy, még akkor is, ha ebből adódóan egyes dolgok nem mennek könnyen. (De azokat meg bizonyos határokon belül lehet alakítgatni - habár nem muszáj.) Köszönöm, elraktam, hasznosítom.

Megyek a havi (mostanában inkább kéthavi) rendes akupunktúrámra a nyolcvanéves háziorvos bácsihoz. Lemegy a tűszurkálás, majd közli, hogy tökjó, hogy milyen szépen rakódik már az izom a hátamra - és más is...
Ilyen diszkréten még senki se jegyezte meg nekem, hogy híztam :)

A blues az ősz zenéje. Ehhez a hangulathoz ez az évszak kell. (Legalább erre jó, ha másra nem.)

you can't always get what you want

Úristen, de dühös-nyűgös-durcás vagyok!!!!!!
Kajabálva akarnék toporzékolni legszívesebben.
Elkényeztetett kismarica rosszul viseli, hogy nem lehet az övé a csodajáték a kirakatban.
De mi az, hogy nem?!

Kispál - Kicsit szomorkás

És valami miatt úgy éreztem, hogy most kell megnéznem a Blues Brotherst.

éled

Végre, végre, végre, végre, végre!!! :)
Hölgyeim és uraim, fel vagyok én dobva.
A meló nem lett kevesebb, cserébe szokom és teher alatt növök, a lakásból lassacskán otthon lesz, én magam pedig mintha nyerném vissza az egyensúlyomat szépen. Még mindig ezermillió dolgom van, amiknek nem jutok a végére, de most már nem érdekel. Túl vagyok a nehezén, innentől hawaiidizsinapfény.
Jó, most épp swingről jövök, ez is közrejátszik - dehát édes Istenem, hogy elszublimálódott belőlem minden hiszti, kettőt pislogtam és mindent feledve fülig repedt szájjal ugráltam, mint valami fékevesztett elmekóros. Ezer éve nem volt ilyen jó. Még amit szept. 21-én írtam, az se volt ennyire ihaj.

Úgyhogy hangulatilag most így:

Ella Fitzgerald & Duke Ellington (live at the Cote D'Azur) - It Don't Mean A Thing (If It Ain't Got That Swing)

:)

Nagyvárosirománc-érzésem van. Nagyon.

kilégzés

Nem hiszem el, hogy leírom, de: kész a lakás. Apróbb dolgok persze még hiányoznak, no de a kicsire nem adunk (a nagy meg nem számít).
YAAAAAAAAAAAAAY!!!!!
A hétvégék úgyis arra valók általánosságban, hogy a hét közben felgyűlt/hetek óta gyűlő, halomba hányt káoszt tetszetős kozmosz-stáplikba rendezhessük. Meg bulizásra (höhö), de a rendezkedhetnék most erősebb. Pakolászok hát ezerrel :)
Nyűűűűűűűűűűű :):):)

Babits Mihály: A lírikus epilógja

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy van?
Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

jelentem:

És akkor ma hetek óta először:

• éreztem azt a munkában, hogy oszlik a köd. Na nem tudásilag, inkább nyomásilag. Kicsit el tudtam szakadni a munkától és azon kívüli dolgokra is figyelni, háttérbe szorult az idegbeteg billentyűzetkoptató, aki Maricának álcázva lapátolta eddig a fájlokat;
• éreztem magam olyan igazán jól és kellemesen és felszabadultan táncon.

Gondoltam, dokumentálom, mert Murphy törvénye alapján pont ilyenkor szokott beütni az (újabb) krach, aztán  csak hogy visszaolvashassam, hogy márpedig igenis akad egy-egy ilyen nap is a mostanság jellemző őrületben. Egészen olyan érzés volt ma létezni, mint az év első hét hónapjában. Na, hátha. :)

Do you belong to what you're hanging on to?
Are you caught in a loop? What is wrong with you?
You keep making do

Have you given up on hope? I could be your antidote
Are you lost in a state of anxiety?
Just let it be

Excuse me, please, I'm just so happy I could scream
Adjust your mindset, do the same
All that you lost will be regained

Róisín Murphy & Boris Dlugosch - Never Enough

(Bakker, ha nyűg van, ez a némber mindig megmondja a tutit.)

egyik a másik után

Mire kábé megszoktam a melóhelyzetet, jött a költözés. Utána lakásberendezés. Intézkedések. Mire felszámoltuk a csatateret, jött az újabb adag bútor Fertőrákosról, úgyhogy újra kupi van. Mire itt is újra kezdett rend támadni és megörültem, hogy na, a helyzet normalizálódni látszik, hát nem előrehozták a szüretet? Újabb hétvége ugrott tehát. A lakással kapcsolatos intézések elérhetetlen messzeségbe ugrottak, az egészségemmel szégyellnivaló módon sehogyanse foglalkozom, összefoglalóan azt kell tehát mondanom: a nyomás nagy. És borzasztóan zavar, hogy pont azokra a dolgokra nem jut időm normálisan, amikkel foglalkoznom kellene: az egészségemre meg az új dolgok elsajátítására. De sajna ez van, a rinyától nem lesz jobb, úgyhogy öszvértaktika: kitartóan/türelmesen húzni az igát, csak elfogynak egyszer a dolgok. Mondjuk már baromira unom:) - de egyrészt erről senki se kérdezett, másrészt meg könyörgöm, hát tökjó lesz, ha egyszer meglesz, úgyhogy pofa be, takarodj vissza lapátolni, lánygyerek.
:)

("I spent all my days in believing you, and I just can't get no relief, Lord!...!")

Beatles - Help

ébresztő!

Nem értettem, hogy ahhoz képest, amilyen jó dolgom van nekem egyébként, mi bajom van most már hetek óta. Aztán mintha most rájöttem volna.
Az nekem az én bajom mindössze, hogy túl nagy segget kerítek a dolgoknak egyfelől, és mindent azonnal akarok másfelől. Úgyhogy elhagytam a felszabadultságomat félúton és hagyom magam lehúzni mindenféle görcsölésekbe mostanában, emígyen jól kicseszvén önnönmagammal. Közben meg elfelejtek élni, amilyen hülye vagyok.
Kezdő vagyok a táncban, a munkámban, a nyelvtanulásban, és ahelyett, hogy belevessem magam (mondjuk a munkámba azért sikerült) és jól megtanuljam, itten lamentálok és sápítozok folyamatosan, jaj, micsoda új helyzetek, nem vagyok én ehhez szokva. Jaj, nem megy, mér nem megy?! Talán, mert nem azzal kéne foglalkozni hogy hogyan megy, hanem csinálni. És elfogadni, hogy ezek a dolgok nem mennek egyből, és túllépni azon, hogy bénázás megy. Szimpla bukdácsolástól hagyom magam letörni, hát meg is érdemlem, komolyan. Úgyhogy aki ilyen hülye, hogy ezekből a dogokból is önbizalmi kérdést csinál ahelyett, hogy élvezné, hát annak úgy is kell. Valaki vágjon már pofán kétfelől és rázzon már meg olyan istenesen, ha egy mód van rá.

Van az az állapot, amikor az ember minden rezdüléseit kizárólag Quimby-szövegfoszlányok képesek megragadni.

Végre van igazi, saját, önálló internetem. Otthon is.  És hogy megugrott már azonnal, rögtön a közléskényszerem.

pléhliszt

65 éves lenne a királynői freddy. úgyhogy gyorsan kettő dal. az egyik a múlófélben levő stressz, a másik a kezdődő feléledés jegyében nektek, most.





A címért bocsi, nagyon fáradt vagyok egyébként.

boldog várakozás

van most. nemtom, mi lesz, de jó lesz.
(Mer' amúgy világhírű vagyok.)

az a baj

Vannak helyzetek, amikor minden mindenhogyan rosszul veszi ki magát. Ha hallgatsz, szívtelen vagy. Ha beszélsz, akkor bármit hozol fel, elfogadhatatlan. Minden jónak szánt szó rosszba fordul át. Magyarázkodásnak, védőbeszédnek, sajnálkozásnak pedig sem helye, sem értelme nincs.
Szóval ezért.

(Dinamit a jobb kezemben, gyújtós a balban.)

when the day is long and the night is yours alone

Betanulás, sokminden egyszerre, zavar, kérdőjelek, leterheltség. Költözés, sokminden egyszerre, matracon alvás, hiányos berendezés, csatatér. Magánélet, sokminden egyszerre, everybody hurts, még én is.
Tudjátok, mit? Csinálja az, akinek két anyja van!!!


Csend kéne végre. Nyugalom. Csak lenni és hagyni, hogy ülepedjen ez az összevissza év. Utoljára Svédországban volt ilyen - amikor a 28 fokos levegőből belementem a 15 fokos, áttetsző vízbe, és csak én voltam, a kék ég meg a hullámverés. Hála. Tiszta öröm. Ez kéne újra.

sok(k)

Hm. Nincs időm, mit időm, kapacitásom blogolni. Igencsak fenyegető. Főleg, hogy pár hétig még maradok ennél a mostani szédítő iramnál.
De, és ezt ne kiabáljuk el, mintha kicsit engedne a nyomás. Egy egész kicsit. Már dereng a vége. A szorongás átment az egy fokkal kevésbé gázos megfelelési kényszerbe. Még mindig felaprózódom, de most már legalább el is hiszem, hogy van értelme. Kevésbé parttalan a dolog, úgy érzem.


És ez majd hétvégén, a költözéskor ismét jól fel fog borulni, óje.
Showtime, Act Two coming soon. Készüljetek.

No megállj, te élet, lesz itten ám nemulass. Csak egyszer pihenném ki magam végre. Meg az engem elborító tennivalók alól sem ártana lassan kikászálódni. Na majd.

vagy amit akartok

Eustressz vagy distressz vagy mi van mán. Stressz, az hótziher. Remeg a kezem, mint a hülyének, feleannyi idő alatt zsírosodik a hajam mint szokott, feszültségcsökkentő célból halálra zabálom magam, hajszolt vagyok és dekoncentrált, tartalékaim a minimumon, az élet szép, hurrá. Majd később jobb lesz, de legyen már. Nyüff, hadd üssek már valakit vagy valamit.

ma hallottam

"Azt akarom, ami lesz!"

2011 mottója, csont nélkül.

Köszöntem.

Három óra alvás után matracmintaboltba menni (ebédszünetben!) mekkora kicseszés már.

turning point

Tegnap elvittem azt a két csoportot az Operában, majd kipakoltam a szekrényemből. Ennyi volt, 3 év után búcsúzunk. Azért elszorult a torkom... Holnaptól új élet, új munkahely, igazi nyócórás meg minden. Közben készre kéne burkolni és be kéne rendezni a lakást, amelybe aztán át is kéne költözni. Meg ott van a svéd és ott van a swing. Az élet csupa tevékenység. Most éppen néhány befejeződik és megnyílik helyette pár új. Megannyi búcsú, megannyi új üdvözlés.
...most inkább a búcsút érzem. Nyau. Cohen bácsi, Clapton bácsi, keblemre, melankóliázzunk együtt.

Az Istennek van humora.

az öt, a hat, az öt-hat-hét és...!

Kellemes fáradtság, testtudatmódosító izomláz (olyan izmokban, amelyek létezéséről eddig nem tudtam): swingtáborban jártam. Vót ott minden. Húdejóvót.
Na és akkor az utolsó szabad hetem következik, aztán kezdődik a nagybetűs showtime. Addig is: zene.

Susan Tedeschi & Derek Trucks - Little By Little

(Annácska: köszi.)

ezen a nőn is el kell alélni

Melody Gardot - Who Will Comfort Me (Live)

Najó, ígérem, hogy többet nem fogok ezen forogni, de most muszáj, hogy áradozzak. Bocsi. (Nagyon beütött a kék-sárga.)
Olyan jó volt a svédórám!!!
Mondjuk biztos azért is, mert most jöttem haza, és alapból kicsit aktívabb emiatt épp a nyelvtudásom. De beszarok magamon, hogy merek beszélni! Én ilyet korábban soha. (Magyarul se, höhö, nemhogy külföldiül.) Most meg kb alig izgultam és nem zavart, ha tévesztek. Engem, a maximalistát! És mondtam, és elakadtam, és kérdeztem, és hallgattam és okultam. És újból mondtam. Imádom, hogy beszédcentrikusak az órák - ahogy anno az angolóráim is azok voltak. (És a tanárom azt hitte, hogy egy éve tanulom a nyelvet. Ez jólesett.) Úgyhogy motiváció, na az van. Lelkesedés szintúgy. Marica nyelvet tanul, juhééééj!

De hogy itthon milyen gatyarohasztó meleg van. Eddig kintről röhögtem, hogy Magyarország elsüllyed a megolvadt aszfalt és csurgó izzadság tengerében, aztán most csak megkapom én is. Uff.

tillbaka från mora

Na, idehaza.
A hazajutáson is röhögtem amúgy.
Elég hamar elindultam vonattal Morából, mert arra volt olcsó a jegy. Néztem is, hogy hát eléggé unatkozni fogok a reptéren, hacsak nem késik mondjuk egy órát a vonat... Úgyhogy a vonat késett is egy órát a kedvemért. (Egyébként a vonat itt úgy működik, hogy minden megállónál köszönti a masiniszta az utasokat, és elmondja, mi merre hány méter. Tehát hova megyünk, menetrend szerint mikor érkezünk, mennyit késünk. Minden megálló előtt kicsivel is szól: külön bemondja, hogy hová érkezünk és azt is elárulja, melyik oldalon kell leszállni, illetve hányadik vágányra fogunk befutni.)
Az egy óra késés ellenére is kényelmesen odaértem a reptérre. A reptéri buszon amúgy a következő tündéri svédangol mondatot kaptuk búcsúzóul:
"We have arrived at Skavsta Airport. Tack för travelling with us - have a nice trip and don't forget ingenting on the bus."
Innentől időm annyi volt mint a tenger. Poggyászt nem kellett feladni, úgyhogy elvásárolgattam a maradék koronáimat a reptéri boltban, kivártam a bazihosszú sort az átvilágításnál (mindenkinek lemérték a bőröndjét, és a plusz 20 dekát is kipakoltatták. Az enyém mennyi volt? Pontosan 10,0 kg. :)), tettem egy kört a dutyfree-ben is, majd konstatáltam, hogy ennek ellenére a budapesti gépnek kiírt kapun még az előző gép utasai mennek át. Úgyhogy ücsörögtem még pár órát. A végére hazánk fiai már egyre jobban felgyülemlettek, és elkezdődött a magyar virtussal átitatott kulturált könyöklés az előrejutásért - meg később a gépen a jobb helyekért. Na, ezért jó egyedül utazni. Nincs para, hogy nem lesz egymás mellett hely, úgyhogy maradtam ülve, amíg lement a sor, aztán szép kényelmesen bebattyogtam utolsónak - és a gép közepén ott volt 3 hely egymás mellett, üresen. Igaz, ebből kettőre rá volt írva, hogy foglalt. Megkérdeztem a stewardesst, aki azt mondta, hogy ja, ma nem foglalnak senkinek, csak nem vették le a feliratot... És az előttem felszálló 300 ember egyikének sem jutott eszébe erre rákérdezni. Könyökölni, azt bezzeg tud. Úgyhogy a vészkijárat mellett, az ablaknál ültem, és maradt mellettem még egy szabad hely. Meg elöl sok hely a lábamnak. Ennek eddig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, de most megtapasztaltam, milyen úgy utazni, ha nem érsz hozzá az előtted levő támlához. Meg tudnám szokni.
Bár a luxushoz társult némi felelősség is. Leülök, erre odajön a stewardess, hogy tudsz te angolul? Mondom, igen. Jó, mert ha esetleg vészhelyzet lesz (széles mosoly), téged foglak megkérni, hogy segíts a vészkijáratnál az utasoknak! Addig is tanulmányozd ezeket az ábrákat, ha ki kéne nyitni az ajtót! - Mit is mondhatnék? Ezer örömmel. Ennek ellenére a halál árnyékában is egész jót szunyáltam a hazaúton.
Pesten meg jó előre hívtam magamnak taxit - értsd: már a buszról, ami a repcsitől a poggyászokig visz. Ennek ellenére aztán a főbejárat előtt hiába meregettem a szememet, sehol senki. Szobroztam vagy 20 percig, felhívtam a központot kétszer is (közben a nagypoggyászosok is mind hazahúztak), ők megesküdtek égre-földre, hogy ott van az emberük. Nem volt ott. Én az idegbaj szélén. Már a hajam téptem, mire végre előkeveredett a kocsim, aszongya a sofőr: ő itt volt, de aztán beszállt neki egy Wild Annamária, és azt hitte, hogy én vagyok az... Aha. Gondolkodtam, hogy nekiállok hisztizni, de képtelen voltam rá, úgyhogy inkább jópofiztunk. Végül tök jól eldumáltunk, amíg haza nem értünk hozzámig, és a végén adott 500 ft kedvezményt, "mert mi voltunk a hülyék és maga mégis ilyen kedves maradt". Na, a konfliktuskerülés még sose vált ennyire a javamra. 3000-ért taxiztam haza Ferihegyről. (Egy másik sofőr, aki még a reptéren rá akart dumálni, hogy vele menjek, kiakadt, mikor mondtam neki, hogy bocs, én 3500-ért megyek innen haza. Közölte, hogy jézusom, akkor maga menjen is velük, mert én ötös alatt nem viszek innen senkit sehová.)

És akkor lefekvés előtt egy utolsó nyüszögés:

Jaj Istenem, de irdatlan jó volt!!!

minnyá menyek

Na, a rend kedvéért csak eleredt így az utolsó délelőttön. De még mindig nincs elég hideg, hogy a saját ruháimat hordjam. :D Idehoztam egy bőröndnyi pulcsit, nadrágot, sálat meg kabátot, aztán használatlanul vihetem is vissza. Oszt majd jól meglegyintenek a reptéren, mert emiatt 40 dekával több van a kézipoggyászomban, mint szabadna. Ha ezt tudom...

missions accomplished

Na, áfonya leszedve, áfonyás süti a sütőben, Lauráék elmentek futni, én pedig heverem ki azt a megrázkódtatást, amit a Lauráék szomszédja okozott. Ő ugyanis nem tud/akar angolul beszélni, úgyhogy a smalltalkba torkollott bemutatkozáskor kábé úgy éreztem magam, mint az első (és idáig egyetlen) svédórámon. Csak még jobban izgultam. Frászt, féltem. :) Ez már nem bolt volt és nem jegypénztár, ahol a heló, ezt kérném, igen, nem, kösz, viszlát szavakkal megúszom. Viszont ahhoz képest meg egész kerek mondatokat sikerült kisajtolnom magamból, amit azért eredménynek tartok, tekintve, hogy ilyenkor általában leblokkolok és meg sem tudok szólalni.
Na, az áfonyaszedés az meg külön kaland volt. Két napja, véletlenül fedeztük fel a lelőhelyet egy arra bringázás során, aztán most mentünk vissza szedni. De nem ám kézzel. A menők, kérem szépen, áfonyaszedővel szednek ám. Merthogy az áfonya szemenként nő, és hát picik azok a szemek, ezért van a svédeknek (de gondolom nem csak nekik) egy ilyen alkalmatosságuk. Téglatest alakú, az egyik szélesebb oldalán fogóval, az azzal szembeni oldala pedig ugyanúgy rovátkolt, mint egy villa/fésű. A villás oldal kicsit hosszabb is, mint a másik. Ezzel a villás oldallal kell végigfésülni az áfonyabokrokat, és a leszakított gyümölcs a szedő belsejébe esik. Elég szkeptikusak voltunk így használat előtt, hogy nem taroljuk-e le a leveleket is a terméssel együtt, de nem. Vagyhát alig. Tíz perc alatt szedtünk egy jó mélytányérnyit.
Maradtunk mi volna tovább is, csak a szúnyogok nem hagyták. Ahogy belegázoltunk a bokrok közé, előrajzottak, és onnantól két lehetőség adódott: vagy irtod a parazitákat (=vadul csapkodsz magad körül), vagy gyümölcsöt szedsz. Hősiesen szedtük, amíg bírtuk, de szó szerint vérünket adtuk az áfonyáért. Most meg aktívan vakarózom, mert a dögök nem kíméltek. De legalább az északi szúnyogok lassabbak, mint a mieink - legalábbis gyönyörűen hagyták magukat agyoncsapni. Bár ettől függetlenül túlerőben voltak, plusz nekünk ugye küldetésünk volt, és nem bocsátkozhattunk közelharcba. (Hoppá, micsoda szavak. Le se tagadhatom, hogy tegnap este befigyelt egy James Bond-film is.) Úgyhogy frissen lebarnult bőrömet sárga és piros dudorok díszítik. De a jutalmat most vette ki Laura a sütőből :)

még mindig onnan

Ma öltöztem először a saját bőröndömből. Eddig olyan meleg volt, hogy Laura kölcsöncuccaiban kellett járnom. Jó, majdnem. De két ujjatlan felsőn és egy shorton kívül tényleg nem volt más nyárra való cuccom. Ma meg annyit hűlt, hogy -úristen- a shortom alá föl kellett vennem a leggingemet. Meg azért  a biztonság kedvéért magammal vittem egy pulcsimat is.
Ma elmentünk az Anders Zorn-múzeumba. Ő az egyik legnevesebb svéd festő (19-20. századforduló), és hú, hát a kiállítás alapján látható is, hogy miért. Mesteri az ecsetkezelése, nagyon jól bánik a színekkel, és úgy tudja elkapni a fényt, ahogy eddig keveseknél láttam. Egyedi perspektívából is tudott képeket festeni, ja és a vizet olyan élethűen tudja ábrázolni, ahogy szintén nagyon kevesen. Iszonyatosan imponáló alkotásai vannak. Ja, és nemcsak festett, hanem faragott, szobrászkodott és rézkarcokat is csinált. (A faragásai is kiválóak.) Nekem a vizeket és erdőket ábrázoló akvarelljei tetszettek a legjobban, de amúgy a morai parasztságról készült portréjai illetve a női aktjai miatt szokták ismerni.
Úgyhogy a bennem lakó műkedvelő esztétikumbolond is megkapta, ami neki jár. :) Pár kép előtt sikerült ottragadni és könnyes szemmel és elszorult torokkal bámulni azt a gyönyörűséget, ami odakanyarodott a bácsi ecsetje végéről.
Képcímekre nem nagyon emlékszem, úgyhogy a kedvenceimet nem nagyon sikerült levadászni a netről. Mindenesetre itt kettő:

Ma pedig aszongyahogy úsztam egyet a helyi tóban, vettem két kiszuperált könyvet a helyi könyvtárban egyenként 1, azaz egy koronáért (ez kb 30 forint), és részt vettem egy tájfutóedzésen. Fenyveserdőben. Részemről tájsétálás volt inkább, Laurával bejártuk a leggagyibb útvonalat és nekem kellett vezetnem. Hálistennek közbelépett, mikor nagyon el akartam vinni magunkat a málnásba. Vagyishogy az áfonyásba, mert félúton olyan áfonyatelep jött szembe, hogy ott ragadtunk dézsmálni, és az arra haladó, a susnyán át szabályosan közlekedő bácsi beszólt, hogy finom? Ötven perc alatt sikerült is teljesíteni azt a 2,4 kilométert. És megint bazi meleg volt, és továbbra is mocsokvilágos van. Ja, és két év után először sikerült lebarnulnom! Eddig az opera nem hagyta, most csak összejött. És tökre félek a svédektől:)

Hedonizmus

= Eric Claptonra buszozni át az este 10-kor is világos svéd tájon
= belegázolni meztélláb a 15 fokos tóba, majd utána cipő nélkül sétafikálni, míg megszárad (ti. a lábam.)
= stégen láblógatva dumálni és közben lesülni. A hideg-rideg északon. Az mondjuk kevésbé menő, hogy konkrétan napszúrást kaptam, úgyhogy lüktető fejtetővel pötyögök épp. Merthogy irgalmatlan meleg van. Apropó:
= 27 fokos verőfényben létezni Stockholmtól 300 km-re északra.

És ez csak a másfeledik nap. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz visszajönni. Éppen gyönyörű az idő, hihetetlen színek mindenhol, részemről elszorult torok és gyomortájéki bizsergés, plusz zene füleimnek minden elkapott anyanyelvi mondatfoszlány. Vizuálisan és auditíve ki vagyok szolgálva rendesen. Úgyhogy nekem most jó. Nyüff.

pofátlanság

Hogy ez a Jared Leto gyerek mennyire szép. Há meg kell halni. Kit érdekel, hogy pici?! :) Azt kell mondjam, élmény volt a koncertje tegnap. Nem vártam semmit, mert állítólag Európában nem adnak bele mindent, hát meg amúgyis. Aztán végül az lett az általános benyomásom, hogy a csávó azért valóban meglehetősen szuggesztív személyiség. Legalábbis engem egy koncert erejéig fanatizált úgy, hogy a harminchetedik sorban álltam körülbelül. Volt ám ott energia.
Két dolgot bánok: 1. A vége felé az isteni Jared valóban bement a közönségbe. És nem voltam ott. 2. A koncert végén olyan 100 ember fölmehetett a színpadra ez első sorokból. És nem voltam köztük.
Bár, amikor megkezdődött a tolongás, hogy mindenki feljusson a színpadra, előrejutottam a tizedik sorba. És onnan látszott, hogy az a kék szem nem photoshop. Jahjj. Hát, utána a nyüszögésen/visításon kívül egy ideig mindenfajta kommunikációra képtelen voltam. Énrám már semmiféle hatással nincsenek holmi sztárocskák, höhö.

Radnóti Miklós: Bájoló (1942)

      Rebbenő szemmel
      ülök a fényben,
      rózsafa ugrik
      át a sövényen,
      ugrik a fény is,
      gyűlik a felleg,
      surran a villám
      s már feleselget
      fenn a magasban
      dörgedelem vad
      dörgedelemmel,
      kékje lehervad
      lenn a tavaknak
      s tükre megárad,
      jöjj be a házba,
      vesd le ruhádat,
      már esik is kint,
      vesd le az inged,
      mossa az eső
      össze szivünket.

Elandalít.

out of control

Megvan az a kifejezés, amely tökéletesen leírja az elmúlt heteimet. A címben olvasható.
Mind a jó, mind pedig a rossz értelemben.
Jó: Yes Man-effektus, tehát spontaneitás, sok új inspiráló élmény.
Rossz: hólabda-effektus, tehát a sok igen elkezdi gerjeszteni magát. Oszt megnézheted magad. ("Dehát én nem ezt akartam." - "Attól még ez lett belőle").

Hiába no, mindennek két oldala van.

hektik

Melózik az ember, várja a fesztivált, mint a messiást. Amely el is jön, úgyhogy csinálja a fesztivált három napig, öt évet öregszik, fázik, keveset alszik, de mindezt nagyon élvezi. Majd hazaesvén a fesztiválról ugyanaznap nekiáll járni a várost rég nem látott barátokkal, majd éjjel megérkezik a húga is csövezni. Másnap reggel kilenctől munka. Aztán délután munka. Estig teázóban pangás, mert meg kell várni hugi felvételijének a végét. Utána meg el kell menni étterembe és be kell kajálni rendesen. Éjjelre elemi fáradtság. 12 óra alvás, nyomát sem érzem. Délután munka.
Itt tartunk most.
Még három napig ez várható.
Távolabbi kilátások: pénteken buli, szombaton reggel irány Sopron, egy nap Volt, két nap otthon, majd irány Svédország. Így szép az élet, pihenni majd a sírban - kár, hogy olyan szívesen aludnék amúgy.

fishing on orfű 2011

Az abszolút kedvenc idén:


Hát volt olyan a buli, mint amilyet Roy Paciék nyomtak ama bizonyos voltos koncerten :)

it's official

1. Svédül tanulok.

Júúúúúúúúú!!!

Tudniillik ma volt az első igazi órám. Ideje volt, miután fél év alatt átvettem a tankönyvet, amit dusmitól kaptam karácsonyra... És szép és jó az autodidaktizmus, de azért mégis más úgy, ha beszélni kell. Eddig az volt, hogy tanulgattam, ami a könyvben van, dolgoztam a hanganyaggal, hallgattam a Kossuth rádió svéd megfelelőjét a neten, de egy árva mondatot nem mondtam ki magamtól. Na, ma hirtelen rá lettem kényszerítve az órán, nem mondom, hogy nem izzadtam vért, de állítólag ahhoz képest egész jól megy. Ennek örülünk. (Már csak azért is nehezemre esett amúgy koncentrálni, mert konstans módon azon voltam leakadva, hogy "Úristen! Svéd szavak hagyják el a pici számat!... Juj, még egy!...")

2. Van munkám.

Júúúúúúúúú!!!

Teljesen értetlenül, ámde boldogan állok a történtek előtt. Az történt, hogy államvizsga előtt négy nappal kaptam egy állásajánlatot. Államvizsga után egy nappal pedig (lényegében) még egyet. Elmentem, interjúztam, mérlegeltem, döntöttem.

Augusztusban kezdek, ugyanaz a fordítóiroda, ahol szakgyakos is voltam. Az élet szép.

Köszönöm.

békebíró

Ha majd elegem lesz a fordítószakmából, és arra sem lesz ingerem, hogy mindenféle idegeneket kalauzoljak keresztül mindenféle látványosságokon, akkor istenbizony elmegyek mediátornak.

A saját családomban egész biztató eredményeket érek el.

one of the best songs ever written

Minél többet hallgatom, annál inkább meggyőződésem, hogy ez a földkerekség egyik legzseniálisabb dala. A Queen amúgy is annyit tett hozzá a popzenéhez, mint rajtuk kívül talán csak a Beatles. Zsenik.

Each morning I get up I die a little

Can barely stand on my feet

Take a look in the mirror and cry:

Lord what you're doing to me?

I spent all my days in believing you

And I just can't get no relief, Lord! ...

Na, ezt így kajabálni szoktam mostanában otthon, állati beleéléssel és próbálom nem elröhögni. Imádom a szöveg és a zene közti gyönyörű ellentmondást. Pofátlan. Mondom, zseniális.

freedom

Jelentem, diplomás szakfordító lettem. Az már csak hab a tortán, hogy a záróvizsgát másnaposan sikerült abszolválnom - bár, ha jobban belegondolok, méltóbb lezárása nem is lehetett volna ez az egyetemi éveimnek. Soha többet egyetem! Jeeee!!!

overflow

Van az a lelkiállapot, hogy bármilyen zenét hallgatsz, az az érzésed, hogy az összes szám rólad szól. Van az az egy-két sor, ami éppen tökéletesen ráillik a te helyzetedre. Ha nem a maira, akkor a tegnapira. Vagy az utolsó egy hónap valamelyik történésére. Vagy az alaphangulatodra. Úgyhogy csak példás visszafogottságomnak köszönhető, hogy nem posztolok naponta valami 6 videót, hogy tessék, ez vagyok én jelenleg.

Jelenleg egy kicsit minden vagyok. Az egész világ, az időjárás, a környező tárgyak, emberek, mintha minden és mindenki pajkosan visszakacsintana rám, bárhova megyek és bármit csinálok. Valami érzéscafatot, illatfoszlányt, emléket, állapotot mindig hordoz az, amire épp ránézek. Belelátom én magamat a környezetembe, és a környezetem nyomait vélem felfedezni magamon. Nagyon geborgen (védelmezve, biztonságban) érzem én magam most a világban. Mintha egy lennék az engem ölelve körülvevő balzsamos levegővel, mintha az egész világ engem kísérne (előzékenyen) abban a zenés-táncos performanszban, ami éppen az életem. Óvodás vagyok a légvárban. Akármilyen szilaj, nyaktörő bukfenceket csinálok, biztos vagyok abban, hogy úgyis felfog az engem körülvevő puhaság. Szabad a vásár! Áldott, kegyelmi állapot ez. Van ez a klisé, amikor bármelyik film főhőse háttal áll a szakadéknak, becsukja a szemét, kitárja a karját, és hátradől, és zuhan le, le, le, le. Na, valami hasonló, csak én tudom, hogy nagyon lent, alattam, ott van a saját külön bejáratú trambulinom :)
Vagyis: irdatlanul hedonisztikusan carpe diem-es érzéseim vannak. Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon.

so long, and thanks for all the smoke

És akkor elhatároztam, hogy a fogaim drasztikus sárgulása miatt (újra) leállok a cigivel. Tegnap délelőtt szívtam el az utolsót, és legnagyobb megdöbbenésemre nagyon vissza kell fognom magam, nehogy megvegyem az új dobozt. Elvagyok én cigi nélkül napokig amúgy, de most konkrétan a tudat fáj, hogy nincs több. Nincs több. Kimondhatatlanul frusztráló. És mikor rájöttem, hogy én most azon vagyok leakadva, hogy vége a fílinges nyár esti erkélyen álldogálásoknak, rituális füsteregetésnek, álmodozó filozofálgatásoknak, hirtelen ráébredtem, hogy bizony rászoktam. Rákattantam, ahogy kell, pedig korábban is cigiztem én elég sokat, de mégsem volt belőle sose probléma, mikor letettem. Hát most hiányzik. Ijesztő. Ahogy az is, hogy fél éve dohányzom. (Meg is látszik a fogaimon...)
Hát, viszlát, cigaretta. Ez most nem lesz egyszerű, de a függés nem vicces. Még jó, hogy csak pszichikai és nem fizikai. Ironikus módon naná, hogy nem az egészségem motivál ebben. Sokkal inkább a hiúság (fehér fogak) és az önbecsülés (én, függő? nehogymá) a mérvadók most. Jellemző. Az ember hülye.

neki

"Yes there are two paths you can go by
but in the long run
There's still time to change the road you're on"

day 30 - your favourite song at this time last year | tavaly ilyenkor ez volt a kedvenc számod:

Sonata Arctica - San Sebastian

Fogalmam se volt, utána kellett néznem, hogy mi volt tavaly ilyenkor. Hát ez. (Meg az Anathema, de az már ebben a listában megvolt a "kedvenc dal" alatt.) Ez volt az a szám, amely akkora hatást tett rám, hogy rájöttem: én mindenképp el akarok menni a koncertjükre is, és egyébként sincs a földkerekségen jobb együttes a Sonatánál. És onnantól egészen idén márciusig csak Sonata ment a playlistemen. Ez az állapot azóta ugyan már túlhaladottnak mondható, de még mindig nagyon szeretem őket. Akkor is, ha más együttesek hatására azóta már módosult a felfogásom arról, hogy mi a metál és mi nem az (ez nem az), de mindegy, minek hívjuk (háromsorosnál rövidebb meghatározást még nem sikerült rá gyártanom), jó ez és kész.

day 29 - a song from your childhood | egy dal a gyermekkorodból

Pocahontas - Das Farbenspiel des Winds

Németül, mert csak úgy van meg otthon minden Disney. Egész gyerekkorunkban szülinapra, névnapra, karácsonyra csak Disney-VHS-eket kaptunk a húggal. A két kedvenc: Pocahontas és Oroszlánkirály. Azért nem a Hakuna Matata lett a dal, mert romantikus kislelkemhez közelebb áll A szél színei. Monumentális hangszerelés, gyönyörű képek, mély értelmű szöveg, ez kell nekem. Ja és persze mondanom sem kell, hogy Pocahontas volt a nőideálom. Erre ebben a pillanatban jöttem rá, de teljesen egyértelmű, hogy így volt. Erős, szabad, vad, független, nemes-elegáns, visszafogott, egyben érzelmes és gondoskodó. Meg persze jó csaj:) 

(És persze most meghallgattam svédül is és természetesen kivert a libabőr. Nagyon kíváncsi vagyok, meddig fog tartani tavaly augusztus óta töretlen lelkesedésem ez iránt a nyelv iránt, mert most nagy a szerelem. Minél több szót értek, minél jobban átlátom a nyelv struktúráját, annál inkább szeretem.)

day 28 - a song that makes you feel guilty | ettől a daltól bűntudatot érzel

Caro Emerald - That Man

megerősítés és motiváció

Opera, két napja. Aszondja kisfőnök, hogy lenne egy csoport hétfő délutánra, írjam be magam. Odamegyek a beosztáshoz, hogy beírjam magam, erre kisül, hogy svédeket kéne vinnem. Elkezdek nyüszögni, mire főnök csak annyit mond: Há' viccelsz, neked tartogattam.
Na, erre ma muszáj volt őket elvinni, magyarul, fordította nekik svédre a csoportvezetőjük (fura magyart beszélt, mert rég van kinn, de szinte mindent értett), én meg csendben alélgattam, olyan szép ez a nyelv! És egész végig ott szidtam magam csendben, hogy na de szólalj már meg, hát érted mit mondanak, válaszoljál már, de jaj mi van ha kinevetnek? Aztán a gyapjúszőnyeg szót nem tudta értelmezni a csoportvezető, és ott muszáj volt :) Innentől meg vérszemet kaptam, és a wc-re már svédül lettek irányítva és kaptam buksisimit, hogy de milyen jó a kiejtésem! Úúúúú! Nem érdekel hogy minden idegen nyelven próbálkozó makogó szerencsétlennek ezt mondják, akkor is jólesett! És a nyugdíjas nénik megszorították olyan nénisen az alkaromat, hogy de kis ügyeske vagy, egyemmegaszíved.
Hepinesz.
Úgyhogy az "átlépem az árnyékom és bevállalok olyat amiért félek, hogy beégek" dolog itt is működik :)

day 27 - a song that you wish you could play | bárcsak el tudnád nyomni valami hangszeren ezt itt:

Iiro Rantala New Trio - Shit Catapult

Minthogy semmi hangszeren se játszom, nagyjából mindegy, mit rakok ide most. De asszem ezt tényleg nagyon élvezném, ha zongorán/basszgitáron el tudnám így nyomni. Olyan jó nézni ezeket a hülyéket :)

titokzatoskodó, idegesítő bejegyzés, amelyben (nem először) sikerül úgy körülírni egy megtörtént helyzetet, hogy csak az nem derül ki belőle, hogy mi történt tulajdonképpen

Dehát pont ezt szeretjük ebben a blogban, ugye? (UGYE...?! :))

Hát ami meg most történt velem, az meg olyan szürreális és vicces, hogy csak röhögök. Vannak dolgok, amelyeket eddig nem mertem megcsinálni, mert féltem a) a kudarctól, b) hogy nevetségessé teszem magam. Aztán rájöttem, hogy komolyan: mit veszíthetek? És most megléptem. Iszonyat ciki helyzet sült ki belőle, villog az L betű a homlokomon, és mégis, a pironkodás mellett igazából csak gratulálni tudok magamnak. Igen, megcsináltam. Átléptem az árnyékomat. Az egy dolog, hogy a végkifejlet olyan lett, hogy kb hisztérikusan röhögök saját magamon, de itt most nem ez a lényeg. Hanem hogy fejest ugrottam egy olyan helyzetbe, ahol a pofára esés (és így az egóm sérülése) szinte garantált volt, és ehhez képest mikor valóban beégtem, az egómnak semmi baja sem lett. (Na jó, valamennyire nyilván mégis, de csak akkora, hogy holnapra kialszom.) Mert én akartam ezt a helyzetet és vállaltam a következményeit. Így pedig az égés valami miatt feleakkora, mint egyébként.

[update 29/5] És el se hiszem, de bejött.

day 26 - a song that you can play on an instrument | dal, amelyet el tudsz játszani hangszeren

Billentyűs hangszeren, egy ujjal:

day 25 - a song that makes you laugh | dal, amely megnevettet

Dolák-Saly Róbert - A döglött tehén

day 24 - a song that you want to play at your funeral | ezt játsszák majd a temetéseden:

Ugyan nem vagyok angolszász, nem tervezek hasonlót, de most játszásiból tegyünk úgy, mintha.

Florence and the Machine - Dog Days Are Over

day 23 - a song that you want to play at your wedding | ezt játsszák az esküvődön

Benny Goodman - Sing Sing Sing

Mármint persze a lagzin. Erre lesz a menyecsketánc, höhö.

day 22 - a song that you listen to when you’re sad | ezt hallgatod, ha szomorú vagy

Emil.RuleZ -Winkler és Eldée a hajóra mennek

Az éjszakai Budapest villódzik a képzeletemben, ha ezt hallgatom. Meg a Duna. És valami megfoghatatlan melankólia bújik belém mindig.

Úgy 11 tájban, a cukrászdába valaki hogyha belép, még meglátja álma mai mágusait: Winklert és Eldée-t, akik a kávéba tejet most kevernek épp. És az asztaluk mellett is ott van velük ernyőjük ráncába bújva egy etűd, ami a hangjait tekintve egyszerű ugyan, de meggyőző mágikus hatalma van.

Éveken át csak a szertartások, amiket a nők, akik ott voltak, tagadnak mások előtt. És ahogy a közértbe mennek reggeliért, végül nem hisznek ennek a látomásnak, amit úgy éltek át, mint a szemeik előtt lepergett filmek hadát, mikben a hősöknek reggelre illatos fürdő, narancslé meg némi kávé dukált.

Winkler és Eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal mindazon általmennek, amin ekkor szokás: álmodozás.

Winkler és Eldée a Körúton állnak és az arcukon serkedő másnapos szakállnak a mibenlétéről fecsegve lesik, hoz-e a sors valami villamost nekik. Pedig a lelkük mélyén egy hajóra vágynak, amit a déli tengereken átmuzsikálnak, a bárban várva meg egy árva hajnali vendég utolsó óhaját...

Winkler és Eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal mindazon általmennek, amin ekkor szokás: álmodozás.

Képzeletükben ez egy latin hajó, amin a fedélzeten is úszik, ha jó az idő, néhány kis bikinibe bújt nő. Nem áll, nem megy és nincs is idő ott a hajón. Csak Winkler és Eldée állnak a megállóban, akár szerelmespárnak is nézhetnénk őket a színház felől, de túl nagy a szél és a hajó bedől.


Winkler és Eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal mindazon általmennek, amin ekkor szokás: álmodozás.

Krakkó, Hont, 14 Pont

1. Úgy terveztük, elindulunk Krakkóba negyedmagunkkkal.
2. Barátnő az utolsó pillanatban lemondja.
3. Már a kocsiban ülve derül ki, hogy miért is mondta le. Teardrop.
4. A szlovák határnál felforr a hűtővíz. Se előre, se hátra, Honton (ama bizonyos neuralgikus ponton) megvárjuk a sárga angyalt. Addig is fellendítjük a helyi turizmust a kocsma italkészletének csökkentése által.
5. A sárga angyal neve Sanyi, aki hazavontat minket Budapestre. A visszapattanás nem szegi kedvünk, veszünk buszjegyet, Round Two, one life gone, two remaining.
6. A busz másnap hajnalban indul, éjszakai táborhely Johinál a kilencedik kerületben. Sanyi Káposztáson tesz le, utazás a város szívébe. Hoppácsak, a neten rendelt buszjegyet ki kéne nyomtatni. Bőröndökkel nehezített gyalogos bóklászás indul. Fénymásoló1 elköltözött, fénymásoló2 zárva. Álmából fölvert jóbarát nyomtat nekünk végül a Ráday koliban.
7. Részemről kajahiányból fakadó erőteljes remegés és gyengeség. Sipirc kóláért a kávézóba, a pultnál szóba elegyedem az azt támasztó fiatalemberrel, aki a csevej után állja a cukros italomat. Minden érdek nélkül. Van remény.
8. Csak odaérünk, szétdobáljuk magunkat, alvás.
9. Négy órával később kelés, cihelődés, taxi a buszhoz.
10. Elindulunk, Hontnál feszülten figyeljük, újra kivet-e magából a szomszéd állam, de suhanunk rendületlenül, mint kés a vajban. Oda is érünk, és
11. a buszról való leszállás után egyből swingbemutatóba csöppenünk. Hát így vár engem vissza Krakkó, gondolom giccsesen és meghatódva.
12. Miután újra kapok levegőt, kezdetét veszi a barátnőlátogatós, belvárosban sétálós, gasztronómiai élményekkel fűszerezett, jótékony shoppinggal körített császkálás. Két nap hedonisztikus boldogság. Külön kiemelném az éttermet a Wawelnél. Nem is oda mentünk volna, hanem egy másik helyre, szakadó esőben igyekeztünk ebédelni, de minden asztal foglalt volt. Mi van akkor a közelben? A Pod Wawelem. Gyerünk oda. Ott is minden foglalt volt, de ha várunk öt percet, szabadul föl asztal. Így is lett. A fedett teraszra vezettek minket, ahol kopogott az eső a tetőre és az első fogás környékén megszólalt az élőzene: swing. Csak ültem és bámultam réveteg mosollyal, én ezt meg se érdemlem. A kajaadagok pedig... Sült sertésborda (8 csonttal!), kétféle káposzta, rizs és krumpli. No meg előtte a kedvenc, az elmaradhatatlan Zurek. Utána álom-almásrétes, ugyanolyan, amilyent Christoph Waltz evett a Becstelen Brigantykban. És persze a Wisniowka. Az egy cseresznyés-vodkás likőr, a borókapálinkával vetekszik, mézédes, és sírsz, miután megittad. Hogy nincs több. Ottlétünk alatt derekasan végigettük a lengyel konyha specialitásait.
13. No meg persze shopping a helyi plázában, tipikus lengyel boltokban (H&M, Orsay, Zara...). Majd buszra fel, megállás nélkül (!) hasítunk hazafelé.
14. Mindezek után a világ legtermészetesebb dolga, hogy hazafelé a trolira várva angolul szóba elegyedem egy öltönyös fickóval, konstatáljuk, hogy ugyanott kell leszállnunk, majd kiderül, hogy szomszéd házszám. Két éve lakunk egymás mellett. De ezen már csak röhögtem.

day 21 - a song that you listen to when you’re happy | ezt hallgatod, ha boldog vagy

Fenn van a telefonomon, maxon megy a fülembe, ha éppen megint rámtör [let it take you over], hogy dehát milyen cseszett jó egy életem van úgy egyébként, meg se érdemlem én az ilyet. Nem tehetek róla, rendszeresen elfog ez az érzés [got this feeling you can't fight], én meg könnyes, buta szemmel, félmosollyal [happy like a fool] úszkálok a rózsaszínben és nem értem. Bár valszeg nem is kell. Bármi is történik, mindig oda lyukadok ki, hogy az élet szép. Próbálok én elégedetlenkedni, de ha egyszer nem megy?! Seriously, what's there to complain about?

OneRepublic - Good Life

day 20 - a song that you listen to when you’re angry | ezt hallgatod, ha dühös vagy

Ha dühös vagyok, mindenhez van kedvem, csak zenehallgatáshoz nincs. Nem látok, nem hallok, csak dúlok-fúlok, csapkodok, rohangálok fel-alá, és hadarom a bajomat, akinek épp lehet. Baromira szoktam élvezni. Aztán ha már nem is vagyok igazából dühös, csak bele akarom élni/hergelni magam, akkor ezt hallgatom:

Sonata Arctica - Wildfire

Ha meg egyszerűen valaki felcseszi az agyamat és rájövök, hogy nem érdemes, hogy miatta kapjak idegbajt, meghallgatom ezt:

Cee Lo Green - Fuck You

A klip borzasztó, a szöveg a kiabált fákkjún kívül nem érdekes, de a zenéje az bejövős. Meg tényleg felvidít.

day 19 - a song from your favorite album | egy dal a kedvenc albumodról

Marina and the Diamonds - The Outsider (Album: The Family Jewels, 2010)

És igen, az őrült nők ketrecébe sorába, Róisín és Robyn mellé érkezzen méltó harmadiknak Marina Diamandis, a görög-walesi csodalány. Hülyék ezek mind egy szálig, ez kell kérem a popzenének (és ezért van létjogosultsága a Gagának, akkor is, ha őt pont utálom. De csak azért, mert sznob vagyok ő túl mainstream és túl olcsó).
A dalszöveg pedig bámulatosan kifejező.

day 18 - a song that you wish you heard on the radio | bárcsak inkább ez menne a rádióban:

Robyn - Be Mine

Tegnapelőtt mondjuk hallottam az egyik pláza cipőboltjában. Hah! :)

day 17 - a song that you hear often at the radio | amit gyakran hallasz a rádióban

Duck Sauce - Barbra Streisand

Nem hallgatok rádiót, kivéve ha valamelyik kajáldában ülve meg nem csap a Rádió1 szele. Az utóbbi hetekben ahányszor ebédeltem, ez a szám mindig elhangzott. (Legalább a basszus jó benne...)

day 16 - a song that you used to love but now hate | régen imádtad, most meg már utálod

Metallica - Nothing Else Matters

Tinikoromban A Katarzis, most meg eh, ez is valami? A csapból is ez, pedig komolyan, annyi jobb rockballada van.

day 15 - a song that describes you | a te dalod. ez vagy te.

Budapest Bár - Átutazó vagyok itt e földön

day 14 - a song that no one would expect you to love | senki se nézné ki belőled, hogy szereted ezt a dalt:

Trick Daddy - Down Wit Da South

Érettségire készülős szám. Talán erről tudnak a legkevesebben. (Vért izzadtam, mire kitaláltam, mit rakok ide, kábé minden, amit szeretek, simán kinézhető belőlem. Lehet, hogy ez is, tudja a halál.)

day 12 - a song from a band you hate | dal egy általad utált együttestől

The Killers - Human

Erre nincs magyarázat. Gyűlöletem zsigeri és indokolatlan. A számot se szerettem sose, a klip pedig kikerget a világból. A csóka vontatott hangját hallva pedig az "idegesítő" kifejezés új értelmet nyer.

Na, berakom a következőt is, úgyis legalább annyira idegesítő ez is, mint a másik, jól megférnek ezek egy posztban (csak előbbi legalább nem gagyi, csak rossz, ez meg rossz is, gagyi is):

day 13 - a song that is a guilty pleasure | a Bűnös Élvezet

Eric Saade - Popular

Ennél jobbat ide keresve se találhatnék, ez konkrétan annyira bűnös, hogy minden egyes alkalommal lelkiismeret-furdalásom van, ha meghallgatom. Tényleg. Bruno Mars ehhez képest dalkölteményeket ad elő, és mégis. Szígyenemre mégis muszáj rendszeres időközönként meghallgatnom. Van az egészben valami perverz szado-mazo fíling.

day 10 and day 11

day 10 - a song that makes you fall asleep | dal, amelytől elalszol

Café del Mar - Lux

day 11 - a song from your favourite band | kedvenc együttesed egy dala

Moloko - Familiar Feeling

day 09 - a song that you can dance to | dal, amely megtáncoltat

Egyértelmű.

Los del Rio - Macarena

Az egész koreográfia megy hiba nélkül, úgy ám.

day 08 - a song that you know all the words to | dal, amelyet kívülről fújsz

Kispál és a Borz - Szécsi Pál

Harcsa Veronika - You

Bocsi, csalok, a cím nem Two songs-ról szól, való igaz. De ahogy elolvastam az instrukciót, (a Lesz még rosszabb és a Replica mellett) ez a kettő ugrott be egyből és nem tudtam dönteni. Aztán elolvastam, milyen kritériumok alapján kell majd a többi 22 dalt kiválasztanom, és sehova se tudom egyiket se berakni asszem. Márpedig mindkettőt rendkívüli módon magaménak érzem, itt a helyük, nem vitás.

day 07 - a song that reminds you on a certain event | egy olyan dal, amely egy bizonyos eseményre emlékeztet

Nem volt nehéz.

Kiscsillag - Fishing on Orfű

day 06 - a song that reminds you of somewhere | dal, amely egy bizonyos helyre emlékeztet

Global Deejays - California Dreamin' 2004

Nem egyre, háromra. A Free, a Colo és a Dózó. Vagyis a Free Style, a Colosso Club és a Dáridózó. Tizenhat évesen azért még elég nagy szám volt diszkóba járni. A mostaniaknak már az se az, de engem előbb még nem engedtek el. Viszont az egész suli Freebe járt akkor, ne már hogy én nem vagyok ott! Na, a 16. szülinapom után minden (második-harmadik) szombaton ott voltam én is. Abban az évben volt ez a szám nagy sláger. Utána jött a Colo, ami azért volt ultramenő, mert 18 alatt nem mehettél. Persze hogy megpróbáltuk, néha pofára estünk, de ha idősebb pasival mentél és/vagy erősen sminkeltél, azért beengedtek. De rajnak (bár akkor ez a szó még nem létezett) érezte magát az ember a sok nagy húszéves (muhaha) között! Aztán a vége felé, végzőben jött képbe a Dár. Azért akkor, mert ott már szerdánként volt parti, és végző előtt nem vált általánossá, hogy 2 óra alvás után járjon az ember suliba.

De milyen partik voltak:) 11-kor fel a táncparkettre, reggel 3-kor le. Az ismerős társaságban úgy szórakoztál, hogy nem volt nemszeretem szám. Amit játszottak, az mind fergeteges volt. Minőségi, jó zene. Tiszta felüdülés a befordulós Edda és The Rasmus-korszak után... :)

day 05 - a song that reminds you on someone | dal, amely emlékeztet valakire

Yann Tiersen - Comptine d'un autre été

day 04 - a song that makes you sad | dal, amely elszomorít

Dés-Presser - Nagy utazás

day 03 - a song that makes you happy | egy dal, amely örömet szerez

Kaleidoscópio - Voce me apareceu

Máma operába menet az Andrássyn leelőzött egy ősz hajú, ránézésre 75-80 éves öreg néni. Rolleren. Csak úgy suhogott utána a térdig érő fehér otthonkája. Vádlijaiért pedig bármelyik bringás sírva könyörgött volna. Szép tempósan taposta előre magát a hölgy, csak úgy cikázott az álmosan andalgó jónép között. Tud élni.

Aztán. Lleülök az opera elé a lépcsőre ki a napra, alighogy leteszem magam, kutyakarom kopogását hallom a kövön, és zsupsz, ott terem egy fehér kutyus. Szépen megszaglászott, majd az azonosítást követően elégedetten leült mellém és nem mozdult vagy öt percig. Lógó nyelvvel nézett ki a fejéből, láthatóan jól érezte magát mellettem, szegény gazdija pedig hiába ráncigálta, Carmen (vagy Kármen) nem volt hajlandó felemelni ülepét mellőlem. Gazdi baromira nem értette, hogy mi van, én még kevésbé, mert a kutyák engem általában nagy ívben elkerülnek. Jól is teszik, macskás vagyok, nem különösebben szeretem a kutyanépséget. Valószínűleg ezt ők is érzik. Hát ez nem. Olyan nyugodtan üldögélt ott, mintha régóta ismerne és nagy ívben tett az előttünk toporgó gazdájára. Mekkora arc. Gazdi szerint amúgy a kutya sose csinál ilyet. Végül csak odébb ráncigálta, de az eb úgy berzenkedett, mintha az élete múlna rajta.

Ezek után már csak a fíling kedvéért jegyzem meg, hogy mikor meló után a szép idő miatt kis bőröndömet húzva komótosan elgyalogoltam a Blaháig, az összes lámpához úgy értem oda, hogy az orrom előtt váltott zöldre. Úgyhogy a Nagykörúton sietni nem érdemes, a greenwave 2 km/h-nál van :)

És akkor éles váltás: következzék a rettenet.

day 02 - your least favourite song | a dal, amelyet a legjobban utálsz

Justin Bieber - Eenie Meenie

Elnézést, tudom, divat lett JB-t szidni, találhattam volna valami eredetibb gagyi dalt, de ez nagyon adta magát, főleg ez a verzió. Vérlázító, ahogy egyik hang követi a másikat és csakazértsem találja el. Rakhattam volna gyatra ciki számokat (Gumimaci, trabantot utánozó ringtingting-béka, Schnappi das kleine Krokodil, Mizu), de azok direkt rosszak. Ide valami olyasmi kívánkozott, amit halálosan komolyan gondolnak, ÉS mégis szar, ÉS még betegre is keresik magukat vele. Bármelyik David Guetta-számot is beraktam volna jó szívvel, de ő legalább állítólag tud bulit csinálni. De ez a nyápic bilifejű kölök minden szempontból egy siralom. Dalszövegei érthetetlenek, se a dallam, se a hangszerelés, se az előadásmód nem dob semmit, és még csak nem is jó pasi. A kistinik meg sírnak. Én is, csak más okból.

30 days song challenge

Jó játék, elvileg a facebookon kéne csinálni, de akarja a halál telipakolni az üzenőfalat ilyenekkel. Harminc napon át ki kell rakni bizonyos kritériumok alapján napi egy dalt. Na, ezt fogom most én is itt, a jelentősen alacsonyabb látogatású virtuális játszóteremen űzni.
Csapjunk is a lecsóba:

day 01 - your favourite song | kedvenc dalod

Anathema - Thin Air

Mert mivel is kezdenénk, ha nem a legváltozékonyabb és legdefiniálhatatlanabb kategóriával. Mert mi is az, hogy kedvenc szám? Az a pillanatnyi hangulat/élethelyzet/életkor/zenei trendek függvénye. Úgyhogy olyat választottam, ami nem mainstream és nem is kötődik szorosan egy ismert szubkultúrához sem. Viszont úgy van összerakva, hogy 10 év múlva is elismerően fogok rá csettinteni, ha meghallgatom, ergo: "kiszeretni" nem fogok belőle soha, viszonylagosan állandó jelleggel szeretem az ilyet. Az egész album úgy ahogy van, zseniális egyébként.

Katarzis

Találkozol egy évek óta nem látott baráttal, akivel a kapcsolat is úgy-ahogy meg volt szakadva. Ilyen magyartalan konstrukcióval, mert nem most szakadt meg, hanem korábban, és egyikünk se ért rá foltozgatni földrajzi meg fizikai távolságok meg mindenféle egyéb kifogások miatt. Aztán sokadik nekifutásra csak összejön, ketten kétfelől egy helyen és egy időben, csodás, no hát beszélgessünk. Fog majd menni a ki hogy van, mit dolgozik, mit csinál dolog, biztos kellemes lesz remélhetőleg.
Aha.
A csaj csont nélkül megjátszotta velem azt, amit én szoktam néha másokkal. Feltűnésmentesen kérdez, és hallgat figyelmesen. Keveset vet közbe - épp annyit, hogy ne csússzunk át az ő dolgaiba, de egyértelmű legyen, hogy követi végig, amit mondok. Én pedig észre se vettem, és elmeséltem neki mindent. Az elmúlt négy évemet. Kezdve a közelmúlttal, onnantól össze-vissza ugrálva az időben, de úgy, hogy a történetrészek egymáshoz tematikusan kapcsolódtak. Néha ugyan észrevettem magam és kérdeztem pár dolgot én is, de csak folyton visszacsúsztunk az én életembe. És mondtam, és mondtam, és meséltem, szó szót követett, és csak felmerült még egy történet, aztán egy következő, végeláthatatlanul kígyóztam át egyik témától a másikhoz, olyan simán és észrevétlenül csusszant ki belőlem egyszerre az a sokaknak sokszor elmesélt sokminden, annyira adták magukat az egyes események, benyomások, érzések, lelki vetületek, ahogyan Seherezádé meseszövevényében bukkant fel egyik szál a másik után. És miközben mondtam és meséltem, ezek a szálak a szemem láttára álltak össze tarka szőttessé. Megannyi eseményből tárult elém saját életem bonyolult, színes mintázata. Összeállt miért és ezért, ha és akkor, tarkítva kósza talánokkal. Megkezdett mondatok, félbemaradt emlékezések fesléseire került takaros szegés. Számba vettem és számra vettem régi, félig feledett eseményeket és nemrég történt eseteket, csak hurkoltam a szálakat, majd felálltam, ránéztem és ott volt minden, az ok, az okozat és a megmagyarázhatatlan, tökéletesen kereken, mint egy frappánsan előadott prezentáció. Egy este alatt több minden nyert számomra értelmet, mint az elmúlt évek önelemzései során. Pusztán azáltal, hogy egy szuszra, szép sorjában el- és kimondtam, ami bennem volt. Csak úgy.
Ami ebben a szép: az elmúlt hetek sejtései, felismerései, felszínre bukkant elégedetlenségei gyönyörűen illeszkednek mindehhez. Itt valami régóta érlelődött, most pedig egy este alatt kiforrott, tessék, ez a végső löket kellett hozzá. Értelmeztem, felismertem, bevallottam, ráláttam, feloldoztattam. Köszönöm.
Recseg-ropog a gerincem, nyaknál-deréknél ugrálnak helyükre az eddig merev csigolyák, mióta hazaértem.
Level complete.

tavasz esti városnézés

Máma este könyvtár után hazagyalogoltam a langyos naplementében és megnéztem azokat a helyeket, amelyekre kíváncsi voltam. El a Fővámig megcsodálni a zöldbe forduló Gellérthegyet és a pesti hídfőnél kialakított játszóteret (benne a kisprüntyökkel(!!)), majd Kisváciucca az Erzsébet hídig, hogy útba essen a kedvenc házam. Csodaszép, napsütéses, szeles idő, álturistáskodáshoz a legjobb.
Amire viszont a leginkább kíváncsi voltam, az a blogokban mostanában annyit emlegetett Március 15. tér. Hát gyerekek, nem csalódtam. Gyönyörű! Tényleg! És igényesen, szépen, ízlésesen, egységes koncepció alapján kialakítva! Szép díszburkolat, plexipadló alatt a Contra Aquincum maradványai, modern, formatervezett padok és ülések, kőbe vésett érdekességek, virágágyások, pár hét múlva majd a fű is kisarjad. Az egyik pad kőtámlájának hátuljára mintha merő szórakozásból faragták volna oda a templom alaprajzát és annak változásait építésétől egészen máig. Meg kell kerülni és háromszor is odanézni, hogy észrevegyük egyáltalán: van ott valami. Szeressük az ilyen csemegéket. Ilyesmi eldugott infók a kövezeten is vannak: konkrétan belekarcolták a Limest, bronztáblán a mai magyar vonatkozású római településekkel. És ha a gyepbe belenyúló, egymás elé rakott köveken, mint valami stégen, az ember végigugrándozik (de csak azért, nehogy fűre lépjen), elolvashatja Pannonia provincia történetének fontosabb állomásait. Vizuálisan és kulturálisan is színvonalas, mindenféle érzéket gyönyörködtető hely lett ez. És ha valaki giccsben szeretne részesülni, akkor a Váci felől, az átjárón keresztül közelítse meg. Lemenő nap sugaraitól övezett Erzsébet híd lesz a jutalma. (Képek a fenti linkek alatt dögivel.)
Aztán mikor elértem a Jászaiig, látom ám, hogy a Margit híddal is haladnak, a látszat tehát csal. A híd oldalát (vagyis inkább a hídfőét) elkezdték beburkolni díszkővel. Első ránézésre olyannal, mint ami a Lánchídnál is van, historizáló, dekoratív, de nem hivalkodó. Ahol a híd ráfut a járdára, oldalt pici díszoszlop is van már, meg az átjárók nyílása is kapott díszszegélyt, szép lesz, tetszős.
Mindeközben a nap mindvégig pofátlanul sütött, zöld lehelletű fák, rózsaszín virágok, járdaszéli pitypang és gyepkikezdő százszorszép garantálták a könnybe lábadt szemű réveteg/bamba mosolyt. Szép lesz ez a város, a magja legalábbis határozottan kupálódik.

sok oldal

A nap tanulsága: Én egyszerre sok vagyok, engem szokni kell.

Egyrészt: hurrá, egyéniség vagyok, elsőre sem egyszerű, tehát nem tucatember.
Másrészt: basszus! Nem hiszem el, hogy mindenki ezzel jön! Ennyire csak nem vagyok besorolhatatlan?! A fene akar mindenkinek fejtörést okozni a jelenlétével.
Esküszöm, különcnek lenni egyszerre áldás és átok. Tök jó, hogy hagyok valami nem szokványos benyomást az emberekben, de muszáj emiatt mindig ezzel a fura tekintettel méregetni? Főleg, hogy tudatosan semmit sem teszek ezért. Így alakul és kész. Mindig ide lyukadok ki (akikkel nem vagy korlátozottan, azok lesznek a barátaim). Miért???
Vannak emberek, akik ezen tudatosan dolgoznak, fura hajat vágatnak maguknak, fura ruhákban járnak, művészkocsmába járnak. Innen üzenném nekik, hogy én semmi ilyesmi, és mégis, méghozzá újra és újra. Az egy dolog, hogy nem cserélnék, mert inkább ilyen vagyok, mint üres és felszínes, de valahol néha azért kétségbeesem. Nehogymá. Nehogymá rajtam gondolkozni kelljen. Pedig a jelek szerint de. Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter. Általában erre büszke szoktam lenni, de időnként komolyan fel bírom ezen kapni a vizet. Hát én nézek bárkire is furán, mert nem olyan vagyok, mint ők?... Na ugye. Ugyanezt várom el. De mérges vagyok most.

nagysága inkább szépségében, mint kiterjedésében rejlik

Nem tudom, miért akarok most feltétlenül irodalmi/szövegírásos témájú bejegyzéseket, mindenesetre:
van ez a cikk.
Ennyi képzavart, ennyi minden koncepció nélkül egymás mögé vetett kifejezést nem tudom, mikor láttam utoljára. Julianne Moore színésznő eladásra váró házáról igyekszik olvasmányos leírást adni, nem is akárhogy.

• Egy New York-i városi ház, a régi "Little Bohemian" kerület csupa 19. századi épülettel beszőtt utcáin hat hálószobával, három és fél fürdőszobával 12,5 millió dollárért eladó. A rózsás téglaépület öt szintjét betöltő személy Julianne Moore, aki ...
• Bár egy átlagos nagypolgári léptéknek kijáró ház területével rendelkezik a West Street 11-es szám alatti ingatlan, ...
• Ugyanakkor pozitívuma, hogy hátsókerttel rendelkezik, melynek nagysága inkább szépségében, mint kiterjedésében rejlik, mivel mintegy 10 négyzetméteres. Az igazat megvallva se nem túl szép, se nem túl kertszerű, inkább csak egy udvar. (Ez az abszolút kedvenc. nem tudom elhinni, hogy ezt önszántából és komolyan írta le bárki.)
• ... belső megjelenésében is inkább a modernebb átirat, mint a korhű változat jellemzi a helyiségek kialakítását.
• Míg a dolgozószobában és a nappaliban a szürke-fehér falak dominálnak, a háló és a különleges, kandallós fürdőszoba hófehéret érdemelt ki.
• A dolgozószobában Julianne Moore kedvenc bútora az íróasztal göcsörtös faágból kialakított olvasólámpája, aminek különleges, organikus formáját szerette meg. Ebből a vonalból mindjárt elhelyezett még egy újabbat a kandallópárkányra is.
• Furcsa szerzet a dohányzóasztal is, ami a tulajdonos organikus faforma iránti szeretetének egy újabb darabja.

Nehéz megszólalni ezekben a percekben.

A bejegyzések között eltelt idő rohamosan csökken, ez csak egyet jelenthet: hogy rohadtul mást kéne csinálnom, de nem visz rá a lélek. Szorgalmi időszak fele van, futószalagon gyártom a fordításokat, írom a szakdogámat, operában beindult a szezon, kezd elegem lenni, hisztikriszti.
De ha már elkezdtem pötyögni, muszáj beraknom ezt a videót, készen vagyok ettől a számtól és ettől a pasitól. Olyan apró, hogy két ujjam között összeroppantanám, de ezt olyan bámulatos hiperaktivitással kompenzálja, hogy eszem megáll. Kis cuki. Feleségül csak azért nem mennék hozzá, mert zavarna, hogy széltébe-hosszába kétszer akkora vagyok :D (Hja, tavasz van, minden veréb megtetszik, hebrencs vagyok és szeleburdi, továbbá idétlen bakfis. Jujj. Kicsit olyan, mintha konstansul be lennék csiccsentve. Zsongok, na. A fejemben agy helyett sűrű, rózsaszín köd és szivárványsörényű pónilovak. Vérciki, de ez van.)
Visszatérve a dalhoz: erőteljes, magával ragadó, ha 18 éves lennék, fanatikusan rajonganék. Tisztességes progresszív, epikus hangzású stadionzene ez, hatásában ilyen U2/Coldplay szintű dolog, csak az eggyel fiatalabb célcsoportnak szánva. Katarzist nem okoz, de hallgatni nagyon kellemes, szépen bepörget. A videó képei pedig gyönyörűek.

(Kösz, Lola:))

1984 - az eddigi legjobb megállapítás

Pont nem a könyv lényegi mondanivalójába tartozik. Winston elkezdi olvasni a könyvet.

"The book fascinated him, or more exactly reassured him. In a sense it told him nothing that was new, but that was part of the attraction. It said what he would have said, if it had been possible for him to set his scattered thoughts in order. It was the product of a mind similar of his own, but enourmously more powerful, more systematic, less fear-ridden. The best books, he perceived, are those that tell you what you know already."

"Bizonyos értelemben [a könyv] semmi újat nem mondott neki, de ez csak hozzájárult varázsához. Azt mondta el, amit ő mondott volna el, ha lehetővé vált volna számára, hogy rendezhesse szétszórt gondolatait. Egy olyan elme műve volt, amely hasonló az övéhez, de mérhetetlenül hatalmasabb, rendszeresebb, a félelemtől sokkal kevésbé lenyűgözött. A legjobb könyvek, értette meg, azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud."(ford. Szíjgyártó László)

És ez tényeg így van. Hogy ez eddig nem esett le..! A legjobb olvasmányélményeim aha-élmények. Jétényleg-élmények. Mikor nem a szádba rágják, mint Coelho (brrr), hanem megállapítanak valamit, aminek a pedzegetése tőled sem állt korábban távol.
Amúgy az egész könyv tényleg jó. Nyelvileg élvezet, tartalmilag nyomasztó, de jókat mond.

életérzés

Teljesen így:

Amióta megvan a kedvenc pink színű cipőm (jelenleg az egyetlen félcipőm, szóval rengeteget hordom), a pink ruhadarabok meg kiegészítők szép csendben kezdenek beszállingózni a szekrényembe, hogy felváltsák az utóbbi hónapok domináns fekete cuccait. Tavasz van, vagy mi a szösz, úgyhogy hurrá. Éljen a pink invázió, éljen a picsáskodás feminin jelleg megerősödése! Mellesleg a szőkéhez kifejezetten jól áll.

Akár naplóbejegyzés is lehetne,...

...de most pont gép előtt szállt meg az ihlet, úgyhogy kössétek föl a gatyátokat. Az ilyen eszmefuttatások/self-monitoringok/állapotfelmérések nálam mindennaposak. És még nem mentem rá:) Éljen a lelki karbantartás.

Nem mintha nagy újdonságot mondanék, de intenzív önkeresés van. (Megint.) De most más körülmények között. Nem gyámoltalanul és bizonytalanul botladozva keresek magamnak kapaszkodási pontokat, azonosulási lehetőségeket és viselkedésmintákat, miközben az életem összeomlásától tartok. Az életem megvan, alapjai adottak, éppen alakulja magát, én közben hol a sok tennivaló miatt szitkozódva, hol a tavasztól bódultan teszem a dolgom, és mintegy mellékesen, próbálom "reinvent myself". Magyarul ez nem működik, a "föltalálni magam" itthon nem teljesen, de mást jelent, mint angolul vagy németül, de a lényege az, hogy magamat újradefiniálom, a megváltozott életkörülményekben újra megkeresem a helyemet és a szerepemet a világ egészében. Megújulok, legalábbis próbálok. Ehhez nagytakarítás szükségeltetik: számvetés. Magammal, a hozzám közelállókhoz való kapcsolatommal, a velem kapcsolatos történésekkel. A megtörtént dolgokat elmúlt dolgokká kell alakítani: odamenni, újraélni, megérteni, elfogadni és megfelelő címkével ellátva fölrakni lelkem kiskamrájának polcára. A levont tanulságokból aztán lehet építkezni: beépíteni a személyiségbe, ezáltal árnyalni az attitűdöt, az értékrendet. Ilyenkor lehet megpróbálni szembenézni a hibákkal és jó szokásokat felvenni, abban a reményben, hogy rendszeres alkalmazásukkal tulajdonsággá válhatnak. Én most éppen különböző hozzáállásokat, viselkedéseket próbálgatok. Nagyon izgalmas! Ha látok valakiben valamit, amit követendőnek gondolok, megpróbálom átvenni. Igen, utánozom. Nincsen ebben semmi rossz, születésünktől fogva így tanulunk. Aztán attól függően, hogy sikerül-e teljesen internalizálnom ("magamévá tennem"), vagy valamiért mégis idegen tőlem a dolog, megtartom vagy elvetem.Szerepeket és jelmezeket, álarcokat próbálgatok, bújok át egyikből a másikba.
Ez a külsőmre is kiterjed: hajszín, hajhossz, alak, ruhatár jelenleg tervezés alatt. Étrend felforgatva, gerinc tornáztatva, nyelv és tánc tanulása folyamatban. Természetellenesnek és túlkontrollált dolognak hangzik ez, de hát valahogy mindenki kreál magának valamilyen imázst. Én most jelenleg átpozicionálom magam, vannak ilyen életszakaszok. Persze a bőrömből nem tudok és nem is akarok kibújni és az emberi kapcsolataim sem sínyelhetik meg, hogy éppen megkergültem és pubertásokat megszégyenítő módon alakítgatom az énképemet. Az alapok már megvannak, csak a felépítményt baszkurálom. Like, a ház már áll, csak a berendezést tervezem át, kidobálok pár lomot meg beújítok pár újat az IKEÁból. Ezért a kockázat is sokkal alacsonyabb, annál rosszabb nem nagyon történhet, hogy maradok a jelenlegi állapotomban. Szóval nem aggódom amiatt, hogy nagyon kivetkőznék magamból, erre eredendően képtelen vagyok. Mindig ugyanaz a bizonytalan és esendő, de öntudatos lánygyerek maradok, aki eddig is voltam, csak próbálok jobbá lenni. A szó minden értelmében.
Úgyhogy jelentem, egy nagy "Woooohooooo!" felkiáltással belevetettem magam életem rózsaszín felfújhatós gyerekmedencéjébe és tapicskolok ottan egyelőre lelkesen. Remélem, jutok is valamire.

hanyatlás

Húgommal nézzük az eurovíziós fesztivál svéd selejtezőjének produkcióit.
m: Azért szomorú, hogy a svédek hova jutottak az Abba óta.
a: Mér, ez olyan, mint a magyarok és a foci...

Amúgy nem tudom ki az a Wolf Kati, de bár az ő száma is meglehetősen davidguettoid, azaz semmilyen, még ő is kenterbe veri a svédek nyikhaját. Jááááj. Bár, ha tinilány lennék, valószínűleg más véleménnyel lennék erről

operás beöltözős hepaj

Este 8, indulásra készen. Rózsaszínre festett haj, műpírszing az orrban, fekete rúzs, fekete göncök, töredező lila körömlakk, öt kiló fekete smink szemenként. Unokatesóm hazaállít, meglát, aszongya:
"És most milyen koncert lesz?"
...
És a megdöbbentő mégse ez volt, hanem a buliban kapott sok pozitív visszajelzés. Illik hozzám. Nézzek ki így gyakrabban. A műpírszingben egyet mindenesetre majd vezetek, mert megígértem. Köt a szavam meg a betyárbecsület :)

Úristen! Sonata a Szigeten! Most nyáron! Váááááá!!!

(lehet hogy mondták a koncerten?... ha igen, épp bambulhattam.)

jó zene

Megint naiv voltam. Azt hittem, hogy oké, akkor most még a koncertig a telefonomon marad a Sonata Arctica-diszkográfia, aztán majd koncert után szépen leszedem és hallgatok mást. Mission: failed. Valami miatt úgy gondoltam, hogy a koncert majd szépen lezárja az idestova fél éve tartó élvezkedést, és nem számoltam azzal, hogy az élő fellépések sokkal inkább az ellenkezőjét szokták okozni. Szóval most van az, hogy én eddig is szerettem az új albumot, de így két nappal a koncert után egyenesen új dimenziók tárulnak fel a zene meg a szöveg értelmezésében (bár a zene esetében maradjunk inkább a "befogadás" kifejezésnél). Nem meglepő, hisz a többi albummal sem tudok egyelőre betelni. Zsigerből tudom már, melyik hang után mi következik, de még mindig felfedezek számokban olyat, amit eddig nem. Szóval én ezt az együttest kifulladásig-megcsömörlésig hallgatni fogom. Az énekessel pedig egyszer úgyis elvetetem magam feleségül. (Kiss Tibi megszottyadt és megöregedett.)
És most, miután ma is lement a diszkográfia (darunter az utolsó album vagy hatszor egymás után), csakazértsem tőlük rakok be videót. Nem árt néha egy kis változatosság.