A saját családomban egész biztató eredményeket érek el.
június 14, 2011
békebíró
Ha majd elegem lesz a fordítószakmából, és arra sem lesz ingerem, hogy mindenféle idegeneket kalauzoljak keresztül mindenféle látványosságokon, akkor istenbizony elmegyek mediátornak.
one of the best songs ever written
Minél többet hallgatom, annál inkább meggyőződésem, hogy ez a földkerekség egyik legzseniálisabb dala. A Queen amúgy is annyit tett hozzá a popzenéhez, mint rajtuk kívül talán csak a Beatles. Zsenik.
Each morning I get up I die a little
Can barely stand on my feet
Take a look in the mirror and cry:
Lord what you're doing to me?
I spent all my days in believing you
And I just can't get no relief, Lord! ...
Na, ezt így kajabálni szoktam mostanában otthon, állati beleéléssel és próbálom nem elröhögni. Imádom a szöveg és a zene közti gyönyörű ellentmondást. Pofátlan. Mondom, zseniális.
június 09, 2011
freedom
Jelentem, diplomás szakfordító lettem. Az már csak hab a tortán, hogy a záróvizsgát másnaposan sikerült abszolválnom - bár, ha jobban belegondolok, méltóbb lezárása nem is lehetett volna ez az egyetemi éveimnek. Soha többet egyetem! Jeeee!!!
június 08, 2011
overflow
Van az a lelkiállapot, hogy bármilyen zenét hallgatsz, az az érzésed, hogy az összes szám rólad szól. Van az az egy-két sor, ami éppen tökéletesen ráillik a te helyzetedre. Ha nem a maira, akkor a tegnapira. Vagy az utolsó egy hónap valamelyik történésére. Vagy az alaphangulatodra. Úgyhogy csak példás visszafogottságomnak köszönhető, hogy nem posztolok naponta valami 6 videót, hogy tessék, ez vagyok én jelenleg.
Jelenleg egy kicsit minden vagyok. Az egész világ, az időjárás, a környező tárgyak, emberek, mintha minden és mindenki pajkosan visszakacsintana rám, bárhova megyek és bármit csinálok. Valami érzéscafatot, illatfoszlányt, emléket, állapotot mindig hordoz az, amire épp ránézek. Belelátom én magamat a környezetembe, és a környezetem nyomait vélem felfedezni magamon. Nagyon geborgen (védelmezve, biztonságban) érzem én magam most a világban. Mintha egy lennék az engem ölelve körülvevő balzsamos levegővel, mintha az egész világ engem kísérne (előzékenyen) abban a zenés-táncos performanszban, ami éppen az életem. Óvodás vagyok a légvárban. Akármilyen szilaj, nyaktörő bukfenceket csinálok, biztos vagyok abban, hogy úgyis felfog az engem körülvevő puhaság. Szabad a vásár! Áldott, kegyelmi állapot ez. Van ez a klisé, amikor bármelyik film főhőse háttal áll a szakadéknak, becsukja a szemét, kitárja a karját, és hátradől, és zuhan le, le, le, le. Na, valami hasonló, csak én tudom, hogy nagyon lent, alattam, ott van a saját külön bejáratú trambulinom :)
Vagyis: irdatlanul hedonisztikusan carpe diem-es érzéseim vannak. Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon.
Jelenleg egy kicsit minden vagyok. Az egész világ, az időjárás, a környező tárgyak, emberek, mintha minden és mindenki pajkosan visszakacsintana rám, bárhova megyek és bármit csinálok. Valami érzéscafatot, illatfoszlányt, emléket, állapotot mindig hordoz az, amire épp ránézek. Belelátom én magamat a környezetembe, és a környezetem nyomait vélem felfedezni magamon. Nagyon geborgen (védelmezve, biztonságban) érzem én magam most a világban. Mintha egy lennék az engem ölelve körülvevő balzsamos levegővel, mintha az egész világ engem kísérne (előzékenyen) abban a zenés-táncos performanszban, ami éppen az életem. Óvodás vagyok a légvárban. Akármilyen szilaj, nyaktörő bukfenceket csinálok, biztos vagyok abban, hogy úgyis felfog az engem körülvevő puhaság. Szabad a vásár! Áldott, kegyelmi állapot ez. Van ez a klisé, amikor bármelyik film főhőse háttal áll a szakadéknak, becsukja a szemét, kitárja a karját, és hátradől, és zuhan le, le, le, le. Na, valami hasonló, csak én tudom, hogy nagyon lent, alattam, ott van a saját külön bejáratú trambulinom :)
Vagyis: irdatlanul hedonisztikusan carpe diem-es érzéseim vannak. Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon.
június 05, 2011
so long, and thanks for all the smoke
És akkor elhatároztam, hogy a fogaim drasztikus sárgulása miatt (újra) leállok a cigivel. Tegnap délelőtt szívtam el az utolsót, és legnagyobb megdöbbenésemre nagyon vissza kell fognom magam, nehogy megvegyem az új dobozt. Elvagyok én cigi nélkül napokig amúgy, de most konkrétan a tudat fáj, hogy nincs több. Nincs több. Kimondhatatlanul frusztráló. És mikor rájöttem, hogy én most azon vagyok leakadva, hogy vége a fílinges nyár esti erkélyen álldogálásoknak, rituális füsteregetésnek, álmodozó filozofálgatásoknak, hirtelen ráébredtem, hogy bizony rászoktam. Rákattantam, ahogy kell, pedig korábban is cigiztem én elég sokat, de mégsem volt belőle sose probléma, mikor letettem. Hát most hiányzik. Ijesztő. Ahogy az is, hogy fél éve dohányzom. (Meg is látszik a fogaimon...)
Hát, viszlát, cigaretta. Ez most nem lesz egyszerű, de a függés nem vicces. Még jó, hogy csak pszichikai és nem fizikai. Ironikus módon naná, hogy nem az egészségem motivál ebben. Sokkal inkább a hiúság (fehér fogak) és az önbecsülés (én, függő? nehogymá) a mérvadók most. Jellemző. Az ember hülye.
Hát, viszlát, cigaretta. Ez most nem lesz egyszerű, de a függés nem vicces. Még jó, hogy csak pszichikai és nem fizikai. Ironikus módon naná, hogy nem az egészségem motivál ebben. Sokkal inkább a hiúság (fehér fogak) és az önbecsülés (én, függő? nehogymá) a mérvadók most. Jellemző. Az ember hülye.
június 03, 2011
neki
"Yes there are two paths you can go by
but in the long run
There's still time to change the road you're on"
but in the long run
There's still time to change the road you're on"
június 01, 2011
day 30 - your favourite song at this time last year | tavaly ilyenkor ez volt a kedvenc számod:
Sonata Arctica - San Sebastian
Fogalmam se volt, utána kellett néznem, hogy mi volt tavaly ilyenkor. Hát ez. (Meg az Anathema, de az már ebben a listában megvolt a "kedvenc dal" alatt.) Ez volt az a szám, amely akkora hatást tett rám, hogy rájöttem: én mindenképp el akarok menni a koncertjükre is, és egyébként sincs a földkerekségen jobb együttes a Sonatánál. És onnantól egészen idén márciusig csak Sonata ment a playlistemen. Ez az állapot azóta ugyan már túlhaladottnak mondható, de még mindig nagyon szeretem őket. Akkor is, ha más együttesek hatására azóta már módosult a felfogásom arról, hogy mi a metál és mi nem az (ez nem az), de mindegy, minek hívjuk (háromsorosnál rövidebb meghatározást még nem sikerült rá gyártanom), jó ez és kész.
május 31, 2011
day 29 - a song from your childhood | egy dal a gyermekkorodból
Pocahontas - Das Farbenspiel des Winds
Németül, mert csak úgy van meg otthon minden Disney. Egész gyerekkorunkban szülinapra, névnapra, karácsonyra csak Disney-VHS-eket kaptunk a húggal. A két kedvenc: Pocahontas és Oroszlánkirály. Azért nem a Hakuna Matata lett a dal, mert romantikus kislelkemhez közelebb áll A szél színei. Monumentális hangszerelés, gyönyörű képek, mély értelmű szöveg, ez kell nekem. Ja és persze mondanom sem kell, hogy Pocahontas volt a nőideálom. Erre ebben a pillanatban jöttem rá, de teljesen egyértelmű, hogy így volt. Erős, szabad, vad, független, nemes-elegáns, visszafogott, egyben érzelmes és gondoskodó. Meg persze jó csaj:)
(És persze most meghallgattam svédül is és természetesen kivert a libabőr. Nagyon kíváncsi vagyok, meddig fog tartani tavaly augusztus óta töretlen lelkesedésem ez iránt a nyelv iránt, mert most nagy a szerelem. Minél több szót értek, minél jobban átlátom a nyelv struktúráját, annál inkább szeretem.)
május 30, 2011
day 28 - a song that makes you feel guilty | ettől a daltól bűntudatot érzel
Caro Emerald - That Man
megerősítés és motiváció
Opera, két napja. Aszondja kisfőnök, hogy lenne egy csoport hétfő délutánra, írjam be magam. Odamegyek a beosztáshoz, hogy beírjam magam, erre kisül, hogy svédeket kéne vinnem. Elkezdek nyüszögni, mire főnök csak annyit mond: Há' viccelsz, neked tartogattam.
Na, erre ma muszáj volt őket elvinni, magyarul, fordította nekik svédre a csoportvezetőjük (fura magyart beszélt, mert rég van kinn, de szinte mindent értett), én meg csendben alélgattam, olyan szép ez a nyelv! És egész végig ott szidtam magam csendben, hogy na de szólalj már meg, hát érted mit mondanak, válaszoljál már, de jaj mi van ha kinevetnek? Aztán a gyapjúszőnyeg szót nem tudta értelmezni a csoportvezető, és ott muszáj volt :) Innentől meg vérszemet kaptam, és a wc-re már svédül lettek irányítva és kaptam buksisimit, hogy de milyen jó a kiejtésem! Úúúúú! Nem érdekel hogy minden idegen nyelven próbálkozó makogó szerencsétlennek ezt mondják, akkor is jólesett! És a nyugdíjas nénik megszorították olyan nénisen az alkaromat, hogy de kis ügyeske vagy, egyemmegaszíved.
Hepinesz.
Úgyhogy az "átlépem az árnyékom és bevállalok olyat amiért félek, hogy beégek" dolog itt is működik :)
Na, erre ma muszáj volt őket elvinni, magyarul, fordította nekik svédre a csoportvezetőjük (fura magyart beszélt, mert rég van kinn, de szinte mindent értett), én meg csendben alélgattam, olyan szép ez a nyelv! És egész végig ott szidtam magam csendben, hogy na de szólalj már meg, hát érted mit mondanak, válaszoljál már, de jaj mi van ha kinevetnek? Aztán a gyapjúszőnyeg szót nem tudta értelmezni a csoportvezető, és ott muszáj volt :) Innentől meg vérszemet kaptam, és a wc-re már svédül lettek irányítva és kaptam buksisimit, hogy de milyen jó a kiejtésem! Úúúúú! Nem érdekel hogy minden idegen nyelven próbálkozó makogó szerencsétlennek ezt mondják, akkor is jólesett! És a nyugdíjas nénik megszorították olyan nénisen az alkaromat, hogy de kis ügyeske vagy, egyemmegaszíved.
Hepinesz.
Úgyhogy az "átlépem az árnyékom és bevállalok olyat amiért félek, hogy beégek" dolog itt is működik :)
május 29, 2011
day 27 - a song that you wish you could play | bárcsak el tudnád nyomni valami hangszeren ezt itt:
Iiro Rantala New Trio - Shit Catapult
Minthogy semmi hangszeren se játszom, nagyjából mindegy, mit rakok ide most. De asszem ezt tényleg nagyon élvezném, ha zongorán/basszgitáron el tudnám így nyomni. Olyan jó nézni ezeket a hülyéket :)
május 23, 2011
titokzatoskodó, idegesítő bejegyzés, amelyben (nem először) sikerül úgy körülírni egy megtörtént helyzetet, hogy csak az nem derül ki belőle, hogy mi történt tulajdonképpen
Dehát pont ezt szeretjük ebben a blogban, ugye? (UGYE...?! :))
Hát ami meg most történt velem, az meg olyan szürreális és vicces, hogy csak röhögök. Vannak dolgok, amelyeket eddig nem mertem megcsinálni, mert féltem a) a kudarctól, b) hogy nevetségessé teszem magam. Aztán rájöttem, hogy komolyan: mit veszíthetek? És most megléptem. Iszonyat ciki helyzet sült ki belőle, villog az L betű a homlokomon, és mégis, a pironkodás mellett igazából csak gratulálni tudok magamnak. Igen, megcsináltam. Átléptem az árnyékomat. Az egy dolog, hogy a végkifejlet olyan lett, hogy kb hisztérikusan röhögök saját magamon, de itt most nem ez a lényeg. Hanem hogy fejest ugrottam egy olyan helyzetbe, ahol a pofára esés (és így az egóm sérülése) szinte garantált volt, és ehhez képest mikor valóban beégtem, az egómnak semmi baja sem lett. (Na jó, valamennyire nyilván mégis, de csak akkora, hogy holnapra kialszom.) Mert én akartam ezt a helyzetet és vállaltam a következményeit. Így pedig az égés valami miatt feleakkora, mint egyébként.
[update 29/5] És el se hiszem, de bejött.
Hát ami meg most történt velem, az meg olyan szürreális és vicces, hogy csak röhögök. Vannak dolgok, amelyeket eddig nem mertem megcsinálni, mert féltem a) a kudarctól, b) hogy nevetségessé teszem magam. Aztán rájöttem, hogy komolyan: mit veszíthetek? És most megléptem. Iszonyat ciki helyzet sült ki belőle, villog az L betű a homlokomon, és mégis, a pironkodás mellett igazából csak gratulálni tudok magamnak. Igen, megcsináltam. Átléptem az árnyékomat. Az egy dolog, hogy a végkifejlet olyan lett, hogy kb hisztérikusan röhögök saját magamon, de itt most nem ez a lényeg. Hanem hogy fejest ugrottam egy olyan helyzetbe, ahol a pofára esés (és így az egóm sérülése) szinte garantált volt, és ehhez képest mikor valóban beégtem, az egómnak semmi baja sem lett. (Na jó, valamennyire nyilván mégis, de csak akkora, hogy holnapra kialszom.) Mert én akartam ezt a helyzetet és vállaltam a következményeit. Így pedig az égés valami miatt feleakkora, mint egyébként.
[update 29/5] És el se hiszem, de bejött.
day 26 - a song that you can play on an instrument | dal, amelyet el tudsz játszani hangszeren
Billentyűs hangszeren, egy ujjal:
május 22, 2011
május 21, 2011
day 24 - a song that you want to play at your funeral | ezt játsszák majd a temetéseden:
Ugyan nem vagyok angolszász, nem tervezek hasonlót, de most játszásiból tegyünk úgy, mintha.
Florence and the Machine - Dog Days Are Over
május 20, 2011
day 23 - a song that you want to play at your wedding | ezt játsszák az esküvődön
Benny Goodman - Sing Sing Sing
május 19, 2011
day 22 - a song that you listen to when you’re sad | ezt hallgatod, ha szomorú vagy
Emil.RuleZ -Winkler és Eldée a hajóra mennek
Az éjszakai Budapest villódzik a képzeletemben, ha ezt hallgatom. Meg a Duna. És valami megfoghatatlan melankólia bújik belém mindig.
Úgy 11 tájban, a cukrászdába valaki hogyha belép, még meglátja álma mai mágusait: Winklert és Eldée-t, akik a kávéba tejet most kevernek épp. És az asztaluk mellett is ott van velük ernyőjük ráncába bújva egy etűd, ami a hangjait tekintve egyszerű ugyan, de meggyőző mágikus hatalma van.
Éveken át csak a szertartások, amiket a nők, akik ott voltak, tagadnak mások előtt. És ahogy a közértbe mennek reggeliért, végül nem hisznek ennek a látomásnak, amit úgy éltek át, mint a szemeik előtt lepergett filmek hadát, mikben a hősöknek reggelre illatos fürdő, narancslé meg némi kávé dukált.
Winkler és Eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal mindazon általmennek, amin ekkor szokás: álmodozás.
Winkler és Eldée a Körúton állnak és az arcukon serkedő másnapos szakállnak a mibenlétéről fecsegve lesik, hoz-e a sors valami villamost nekik. Pedig a lelkük mélyén egy hajóra vágynak, amit a déli tengereken átmuzsikálnak, a bárban várva meg egy árva hajnali vendég utolsó óhaját...
Winkler és Eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal mindazon általmennek, amin ekkor szokás: álmodozás.
Képzeletükben ez egy latin hajó, amin a fedélzeten is úszik, ha jó az idő, néhány kis bikinibe bújt nő. Nem áll, nem megy és nincs is idő ott a hajón. Csak Winkler és Eldée állnak a megállóban, akár szerelmespárnak is nézhetnénk őket a színház felől, de túl nagy a szél és a hajó bedől.
Winkler és Eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal mindazon általmennek, amin ekkor szokás: álmodozás.
május 16, 2011
Krakkó, Hont, 14 Pont
1. Úgy terveztük, elindulunk Krakkóba negyedmagunkkkal.
2. Barátnő az utolsó pillanatban lemondja.
3. Már a kocsiban ülve derül ki, hogy miért is mondta le. Teardrop.
4. A szlovák határnál felforr a hűtővíz. Se előre, se hátra, Honton (ama bizonyos neuralgikus ponton) megvárjuk a sárga angyalt. Addig is fellendítjük a helyi turizmust a kocsma italkészletének csökkentése által.
5. A sárga angyal neve Sanyi, aki hazavontat minket Budapestre. A visszapattanás nem szegi kedvünk, veszünk buszjegyet, Round Two, one life gone, two remaining.
6. A busz másnap hajnalban indul, éjszakai táborhely Johinál a kilencedik kerületben. Sanyi Káposztáson tesz le, utazás a város szívébe. Hoppácsak, a neten rendelt buszjegyet ki kéne nyomtatni. Bőröndökkel nehezített gyalogos bóklászás indul. Fénymásoló1 elköltözött, fénymásoló2 zárva. Álmából fölvert jóbarát nyomtat nekünk végül a Ráday koliban.
7. Részemről kajahiányból fakadó erőteljes remegés és gyengeség. Sipirc kóláért a kávézóba, a pultnál szóba elegyedem az azt támasztó fiatalemberrel, aki a csevej után állja a cukros italomat. Minden érdek nélkül. Van remény.
8. Csak odaérünk, szétdobáljuk magunkat, alvás.
9. Négy órával később kelés, cihelődés, taxi a buszhoz.
10. Elindulunk, Hontnál feszülten figyeljük, újra kivet-e magából a szomszéd állam, de suhanunk rendületlenül, mint kés a vajban. Oda is érünk, és
11. a buszról való leszállás után egyből swingbemutatóba csöppenünk. Hát így vár engem vissza Krakkó, gondolom giccsesen és meghatódva.
12. Miután újra kapok levegőt, kezdetét veszi a barátnőlátogatós, belvárosban sétálós, gasztronómiai élményekkel fűszerezett, jótékony shoppinggal körített császkálás. Két nap hedonisztikus boldogság. Külön kiemelném az éttermet a Wawelnél. Nem is oda mentünk volna, hanem egy másik helyre, szakadó esőben igyekeztünk ebédelni, de minden asztal foglalt volt. Mi van akkor a közelben? A Pod Wawelem. Gyerünk oda. Ott is minden foglalt volt, de ha várunk öt percet, szabadul föl asztal. Így is lett. A fedett teraszra vezettek minket, ahol kopogott az eső a tetőre és az első fogás környékén megszólalt az élőzene: swing. Csak ültem és bámultam réveteg mosollyal, én ezt meg se érdemlem. A kajaadagok pedig... Sült sertésborda (8 csonttal!), kétféle káposzta, rizs és krumpli. No meg előtte a kedvenc, az elmaradhatatlan Zurek. Utána álom-almásrétes, ugyanolyan, amilyent Christoph Waltz evett a Becstelen Brigantykban. És persze a Wisniowka. Az egy cseresznyés-vodkás likőr, a borókapálinkával vetekszik, mézédes, és sírsz, miután megittad. Hogy nincs több. Ottlétünk alatt derekasan végigettük a lengyel konyha specialitásait.
13. No meg persze shopping a helyi plázában, tipikus lengyel boltokban (H&M, Orsay, Zara...). Majd buszra fel, megállás nélkül (!) hasítunk hazafelé.
14. Mindezek után a világ legtermészetesebb dolga, hogy hazafelé a trolira várva angolul szóba elegyedem egy öltönyös fickóval, konstatáljuk, hogy ugyanott kell leszállnunk, majd kiderül, hogy szomszéd házszám. Két éve lakunk egymás mellett. De ezen már csak röhögtem.
2. Barátnő az utolsó pillanatban lemondja.
3. Már a kocsiban ülve derül ki, hogy miért is mondta le. Teardrop.
4. A szlovák határnál felforr a hűtővíz. Se előre, se hátra, Honton (ama bizonyos neuralgikus ponton) megvárjuk a sárga angyalt. Addig is fellendítjük a helyi turizmust a kocsma italkészletének csökkentése által.
5. A sárga angyal neve Sanyi, aki hazavontat minket Budapestre. A visszapattanás nem szegi kedvünk, veszünk buszjegyet, Round Two, one life gone, two remaining.
6. A busz másnap hajnalban indul, éjszakai táborhely Johinál a kilencedik kerületben. Sanyi Káposztáson tesz le, utazás a város szívébe. Hoppácsak, a neten rendelt buszjegyet ki kéne nyomtatni. Bőröndökkel nehezített gyalogos bóklászás indul. Fénymásoló1 elköltözött, fénymásoló2 zárva. Álmából fölvert jóbarát nyomtat nekünk végül a Ráday koliban.
7. Részemről kajahiányból fakadó erőteljes remegés és gyengeség. Sipirc kóláért a kávézóba, a pultnál szóba elegyedem az azt támasztó fiatalemberrel, aki a csevej után állja a cukros italomat. Minden érdek nélkül. Van remény.
8. Csak odaérünk, szétdobáljuk magunkat, alvás.
9. Négy órával később kelés, cihelődés, taxi a buszhoz.
10. Elindulunk, Hontnál feszülten figyeljük, újra kivet-e magából a szomszéd állam, de suhanunk rendületlenül, mint kés a vajban. Oda is érünk, és
11. a buszról való leszállás után egyből swingbemutatóba csöppenünk. Hát így vár engem vissza Krakkó, gondolom giccsesen és meghatódva.
12. Miután újra kapok levegőt, kezdetét veszi a barátnőlátogatós, belvárosban sétálós, gasztronómiai élményekkel fűszerezett, jótékony shoppinggal körített császkálás. Két nap hedonisztikus boldogság. Külön kiemelném az éttermet a Wawelnél. Nem is oda mentünk volna, hanem egy másik helyre, szakadó esőben igyekeztünk ebédelni, de minden asztal foglalt volt. Mi van akkor a közelben? A Pod Wawelem. Gyerünk oda. Ott is minden foglalt volt, de ha várunk öt percet, szabadul föl asztal. Így is lett. A fedett teraszra vezettek minket, ahol kopogott az eső a tetőre és az első fogás környékén megszólalt az élőzene: swing. Csak ültem és bámultam réveteg mosollyal, én ezt meg se érdemlem. A kajaadagok pedig... Sült sertésborda (8 csonttal!), kétféle káposzta, rizs és krumpli. No meg előtte a kedvenc, az elmaradhatatlan Zurek. Utána álom-almásrétes, ugyanolyan, amilyent Christoph Waltz evett a Becstelen Brigantykban. És persze a Wisniowka. Az egy cseresznyés-vodkás likőr, a borókapálinkával vetekszik, mézédes, és sírsz, miután megittad. Hogy nincs több. Ottlétünk alatt derekasan végigettük a lengyel konyha specialitásait.
13. No meg persze shopping a helyi plázában, tipikus lengyel boltokban (H&M, Orsay, Zara...). Majd buszra fel, megállás nélkül (!) hasítunk hazafelé.
14. Mindezek után a világ legtermészetesebb dolga, hogy hazafelé a trolira várva angolul szóba elegyedem egy öltönyös fickóval, konstatáljuk, hogy ugyanott kell leszállnunk, majd kiderül, hogy szomszéd házszám. Két éve lakunk egymás mellett. De ezen már csak röhögtem.
május 12, 2011
day 21 - a song that you listen to when you’re happy | ezt hallgatod, ha boldog vagy
Fenn van a telefonomon, maxon megy a fülembe, ha éppen megint rámtör [let it take you over], hogy dehát milyen cseszett jó egy életem van úgy egyébként, meg se érdemlem én az ilyet. Nem tehetek róla, rendszeresen elfog ez az érzés [got this feeling you can't fight], én meg könnyes, buta szemmel, félmosollyal [happy like a fool] úszkálok a rózsaszínben és nem értem. Bár valszeg nem is kell. Bármi is történik, mindig oda lyukadok ki, hogy az élet szép. Próbálok én elégedetlenkedni, de ha egyszer nem megy?! Seriously, what's there to complain about?
OneRepublic - Good Life
május 11, 2011
day 20 - a song that you listen to when you’re angry | ezt hallgatod, ha dühös vagy
Ha dühös vagyok, mindenhez van kedvem, csak zenehallgatáshoz nincs. Nem látok, nem hallok, csak dúlok-fúlok, csapkodok, rohangálok fel-alá, és hadarom a bajomat, akinek épp lehet. Baromira szoktam élvezni. Aztán ha már nem is vagyok igazából dühös, csak bele akarom élni/hergelni magam, akkor ezt hallgatom:
Sonata Arctica - Wildfire
Ha meg egyszerűen valaki felcseszi az agyamat és rájövök, hogy nem érdemes, hogy miatta kapjak idegbajt, meghallgatom ezt:
Cee Lo Green - Fuck You
A klip borzasztó, a szöveg a kiabált fákkjún kívül nem érdekes, de a zenéje az bejövős. Meg tényleg felvidít.
május 09, 2011
day 19 - a song from your favorite album | egy dal a kedvenc albumodról
Marina and the Diamonds - The Outsider (Album: The Family Jewels, 2010)
És igen, az őrült nők ketrecébe sorába, Róisín és Robyn mellé érkezzen méltó harmadiknak Marina Diamandis, a görög-walesi csodalány. Hülyék ezek mind egy szálig, ez kell kérem a popzenének (és ezért van létjogosultsága a Gagának, akkor is, ha őt pont utálom. De csak azért, mert sznob vagyok ő túl mainstream és túl olcsó).
A dalszöveg pedig bámulatosan kifejező.
A dalszöveg pedig bámulatosan kifejező.
május 08, 2011
day 18 - a song that you wish you heard on the radio | bárcsak inkább ez menne a rádióban:
Robyn - Be Mine
Tegnapelőtt mondjuk hallottam az egyik pláza cipőboltjában. Hah! :)
május 07, 2011
day 17 - a song that you hear often at the radio | amit gyakran hallasz a rádióban
Duck Sauce - Barbra Streisand
Nem hallgatok rádiót, kivéve ha valamelyik kajáldában ülve meg nem csap a Rádió1 szele. Az utóbbi hetekben ahányszor ebédeltem, ez a szám mindig elhangzott. (Legalább a basszus jó benne...)
május 06, 2011
day 16 - a song that you used to love but now hate | régen imádtad, most meg már utálod
Metallica - Nothing Else Matters
Tinikoromban A Katarzis, most meg eh, ez is valami? A csapból is ez, pedig komolyan, annyi jobb rockballada van.
május 04, 2011
day 15 - a song that describes you | a te dalod. ez vagy te.
Budapest Bár - Átutazó vagyok itt e földön
day 14 - a song that no one would expect you to love | senki se nézné ki belőled, hogy szereted ezt a dalt:
Trick Daddy - Down Wit Da South
Érettségire készülős szám. Talán erről tudnak a legkevesebben. (Vért izzadtam, mire kitaláltam, mit rakok ide, kábé minden, amit szeretek, simán kinézhető belőlem. Lehet, hogy ez is, tudja a halál.)
május 03, 2011
day 12 - a song from a band you hate | dal egy általad utált együttestől
The Killers - Human
Erre nincs magyarázat. Gyűlöletem zsigeri és indokolatlan. A számot se szerettem sose, a klip pedig kikerget a világból. A csóka vontatott hangját hallva pedig az "idegesítő" kifejezés új értelmet nyer.
Na, berakom a következőt is, úgyis legalább annyira idegesítő ez is, mint a másik, jól megférnek ezek egy posztban (csak előbbi legalább nem gagyi, csak rossz, ez meg rossz is, gagyi is):
day 13 - a song that is a guilty pleasure | a Bűnös Élvezet
Eric Saade - Popular
Ennél jobbat ide keresve se találhatnék, ez konkrétan annyira bűnös, hogy minden egyes alkalommal lelkiismeret-furdalásom van, ha meghallgatom. Tényleg. Bruno Mars ehhez képest dalkölteményeket ad elő, és mégis. Szígyenemre mégis muszáj rendszeres időközönként meghallgatnom. Van az egészben valami perverz szado-mazo fíling.
május 01, 2011
day 10 and day 11
day 10 - a song that makes you fall asleep | dal, amelytől elalszol
Café del Mar - Lux
Moloko - Familiar Feeling
Café del Mar - Lux
day 11 - a song from your favourite band | kedvenc együttesed egy dala
Moloko - Familiar Feeling
április 28, 2011
day 09 - a song that you can dance to | dal, amely megtáncoltat
Egyértelmű.
Los del Rio - Macarena
Los del Rio - Macarena
Az egész koreográfia megy hiba nélkül, úgy ám.
day 08 - a song that you know all the words to | dal, amelyet kívülről fújsz
Kispál és a Borz - Szécsi Pál
Harcsa Veronika - You
Bocsi, csalok, a cím nem Two songs-ról szól, való igaz. De ahogy elolvastam az instrukciót, (a Lesz még rosszabb és a Replica mellett) ez a kettő ugrott be egyből és nem tudtam dönteni. Aztán elolvastam, milyen kritériumok alapján kell majd a többi 22 dalt kiválasztanom, és sehova se tudom egyiket se berakni asszem. Márpedig mindkettőt rendkívüli módon magaménak érzem, itt a helyük, nem vitás.
április 26, 2011
day 07 - a song that reminds you on a certain event | egy olyan dal, amely egy bizonyos eseményre emlékeztet
Nem volt nehéz.
Kiscsillag - Fishing on Orfű
Kiscsillag - Fishing on Orfű
április 25, 2011
day 06 - a song that reminds you of somewhere | dal, amely egy bizonyos helyre emlékeztet
Global Deejays - California Dreamin' 2004
Nem egyre, háromra. A Free, a Colo és a Dózó. Vagyis a Free Style, a Colosso Club és a Dáridózó. Tizenhat évesen azért még elég nagy szám volt diszkóba járni. A mostaniaknak már az se az, de engem előbb még nem engedtek el. Viszont az egész suli Freebe járt akkor, ne már hogy én nem vagyok ott! Na, a 16. szülinapom után minden (második-harmadik) szombaton ott voltam én is. Abban az évben volt ez a szám nagy sláger. Utána jött a Colo, ami azért volt ultramenő, mert 18 alatt nem mehettél. Persze hogy megpróbáltuk, néha pofára estünk, de ha idősebb pasival mentél és/vagy erősen sminkeltél, azért beengedtek. De rajnak (bár akkor ez a szó még nem létezett) érezte magát az ember a sok nagy húszéves (muhaha) között! Aztán a vége felé, végzőben jött képbe a Dár. Azért akkor, mert ott már szerdánként volt parti, és végző előtt nem vált általánossá, hogy 2 óra alvás után járjon az ember suliba.
De milyen partik voltak:) 11-kor fel a táncparkettre, reggel 3-kor le. Az ismerős társaságban úgy szórakoztál, hogy nem volt nemszeretem szám. Amit játszottak, az mind fergeteges volt. Minőségi, jó zene. Tiszta felüdülés a befordulós Edda és The Rasmus-korszak után... :)
április 24, 2011
day 05 - a song that reminds you on someone | dal, amely emlékeztet valakire
Yann Tiersen - Comptine d'un autre été
április 23, 2011
április 22, 2011
day 03 - a song that makes you happy | egy dal, amely örömet szerez
Kaleidoscópio - Voce me apareceu
április 21, 2011
Máma operába menet az Andrássyn leelőzött egy ősz hajú, ránézésre 75-80 éves öreg néni. Rolleren. Csak úgy suhogott utána a térdig érő fehér otthonkája. Vádlijaiért pedig bármelyik bringás sírva könyörgött volna. Szép tempósan taposta előre magát a hölgy, csak úgy cikázott az álmosan andalgó jónép között. Tud élni.
Aztán. Lleülök az opera elé a lépcsőre ki a napra, alighogy leteszem magam, kutyakarom kopogását hallom a kövön, és zsupsz, ott terem egy fehér kutyus. Szépen megszaglászott, majd az azonosítást követően elégedetten leült mellém és nem mozdult vagy öt percig. Lógó nyelvvel nézett ki a fejéből, láthatóan jól érezte magát mellettem, szegény gazdija pedig hiába ráncigálta, Carmen (vagy Kármen) nem volt hajlandó felemelni ülepét mellőlem. Gazdi baromira nem értette, hogy mi van, én még kevésbé, mert a kutyák engem általában nagy ívben elkerülnek. Jól is teszik, macskás vagyok, nem különösebben szeretem a kutyanépséget. Valószínűleg ezt ők is érzik. Hát ez nem. Olyan nyugodtan üldögélt ott, mintha régóta ismerne és nagy ívben tett az előttünk toporgó gazdájára. Mekkora arc. Gazdi szerint amúgy a kutya sose csinál ilyet. Végül csak odébb ráncigálta, de az eb úgy berzenkedett, mintha az élete múlna rajta.Ezek után már csak a fíling kedvéért jegyzem meg, hogy mikor meló után a szép idő miatt kis bőröndömet húzva komótosan elgyalogoltam a Blaháig, az összes lámpához úgy értem oda, hogy az orrom előtt váltott zöldre. Úgyhogy a Nagykörúton sietni nem érdemes, a greenwave 2 km/h-nál van :)
És akkor éles váltás: következzék a rettenet.
day 02 - your least favourite song | a dal, amelyet a legjobban utálsz
Justin Bieber - Eenie Meenie
Elnézést, tudom, divat lett JB-t szidni, találhattam volna valami eredetibb gagyi dalt, de ez nagyon adta magát, főleg ez a verzió. Vérlázító, ahogy egyik hang követi a másikat és csakazértsem találja el. Rakhattam volna gyatra ciki számokat (Gumimaci, trabantot utánozó ringtingting-béka, Schnappi das kleine Krokodil, Mizu), de azok direkt rosszak. Ide valami olyasmi kívánkozott, amit halálosan komolyan gondolnak, ÉS mégis szar, ÉS még betegre is keresik magukat vele. Bármelyik David Guetta-számot is beraktam volna jó szívvel, de ő legalább állítólag tud bulit csinálni. De ez a nyápic bilifejű kölök minden szempontból egy siralom. Dalszövegei érthetetlenek, se a dallam, se a hangszerelés, se az előadásmód nem dob semmit, és még csak nem is jó pasi. A kistinik meg sírnak. Én is, csak más okból.
április 20, 2011
30 days song challenge
Jó játék, elvileg a facebookon kéne csinálni, de akarja a halál telipakolni az üzenőfalat ilyenekkel. Harminc napon át ki kell rakni bizonyos kritériumok alapján napi egy dalt. Na, ezt fogom most én is itt, a jelentősen alacsonyabb látogatású virtuális játszóteremen űzni.
Csapjunk is a lecsóba:
Mert mivel is kezdenénk, ha nem a legváltozékonyabb és legdefiniálhatatlanabb kategóriával. Mert mi is az, hogy kedvenc szám? Az a pillanatnyi hangulat/élethelyzet/életkor/zenei trendek függvénye. Úgyhogy olyat választottam, ami nem mainstream és nem is kötődik szorosan egy ismert szubkultúrához sem. Viszont úgy van összerakva, hogy 10 év múlva is elismerően fogok rá csettinteni, ha meghallgatom, ergo: "kiszeretni" nem fogok belőle soha, viszonylagosan állandó jelleggel szeretem az ilyet. Az egész album úgy ahogy van, zseniális egyébként.
Csapjunk is a lecsóba:
day 01 - your favourite song | kedvenc dalod
Anathema - Thin Air
április 17, 2011
Katarzis
Találkozol egy évek óta nem látott baráttal, akivel a kapcsolat is úgy-ahogy meg volt szakadva. Ilyen magyartalan konstrukcióval, mert nem most szakadt meg, hanem korábban, és egyikünk se ért rá foltozgatni földrajzi meg fizikai távolságok meg mindenféle egyéb kifogások miatt. Aztán sokadik nekifutásra csak összejön, ketten kétfelől egy helyen és egy időben, csodás, no hát beszélgessünk. Fog majd menni a ki hogy van, mit dolgozik, mit csinál dolog, biztos kellemes lesz remélhetőleg.
Aha.
A csaj csont nélkül megjátszotta velem azt, amit én szoktam néha másokkal. Feltűnésmentesen kérdez, és hallgat figyelmesen. Keveset vet közbe - épp annyit, hogy ne csússzunk át az ő dolgaiba, de egyértelmű legyen, hogy követi végig, amit mondok. Én pedig észre se vettem, és elmeséltem neki mindent. Az elmúlt négy évemet. Kezdve a közelmúlttal, onnantól össze-vissza ugrálva az időben, de úgy, hogy a történetrészek egymáshoz tematikusan kapcsolódtak. Néha ugyan észrevettem magam és kérdeztem pár dolgot én is, de csak folyton visszacsúsztunk az én életembe. És mondtam, és mondtam, és meséltem, szó szót követett, és csak felmerült még egy történet, aztán egy következő, végeláthatatlanul kígyóztam át egyik témától a másikhoz, olyan simán és észrevétlenül csusszant ki belőlem egyszerre az a sokaknak sokszor elmesélt sokminden, annyira adták magukat az egyes események, benyomások, érzések, lelki vetületek, ahogyan Seherezádé meseszövevényében bukkant fel egyik szál a másik után. És miközben mondtam és meséltem, ezek a szálak a szemem láttára álltak össze tarka szőttessé. Megannyi eseményből tárult elém saját életem bonyolult, színes mintázata. Összeállt miért és ezért, ha és akkor, tarkítva kósza talánokkal. Megkezdett mondatok, félbemaradt emlékezések fesléseire került takaros szegés. Számba vettem és számra vettem régi, félig feledett eseményeket és nemrég történt eseteket, csak hurkoltam a szálakat, majd felálltam, ránéztem és ott volt minden, az ok, az okozat és a megmagyarázhatatlan, tökéletesen kereken, mint egy frappánsan előadott prezentáció. Egy este alatt több minden nyert számomra értelmet, mint az elmúlt évek önelemzései során. Pusztán azáltal, hogy egy szuszra, szép sorjában el- és kimondtam, ami bennem volt. Csak úgy.
Ami ebben a szép: az elmúlt hetek sejtései, felismerései, felszínre bukkant elégedetlenségei gyönyörűen illeszkednek mindehhez. Itt valami régóta érlelődött, most pedig egy este alatt kiforrott, tessék, ez a végső löket kellett hozzá. Értelmeztem, felismertem, bevallottam, ráláttam, feloldoztattam. Köszönöm.
Recseg-ropog a gerincem, nyaknál-deréknél ugrálnak helyükre az eddig merev csigolyák, mióta hazaértem.
Level complete.
Aha.
A csaj csont nélkül megjátszotta velem azt, amit én szoktam néha másokkal. Feltűnésmentesen kérdez, és hallgat figyelmesen. Keveset vet közbe - épp annyit, hogy ne csússzunk át az ő dolgaiba, de egyértelmű legyen, hogy követi végig, amit mondok. Én pedig észre se vettem, és elmeséltem neki mindent. Az elmúlt négy évemet. Kezdve a közelmúlttal, onnantól össze-vissza ugrálva az időben, de úgy, hogy a történetrészek egymáshoz tematikusan kapcsolódtak. Néha ugyan észrevettem magam és kérdeztem pár dolgot én is, de csak folyton visszacsúsztunk az én életembe. És mondtam, és mondtam, és meséltem, szó szót követett, és csak felmerült még egy történet, aztán egy következő, végeláthatatlanul kígyóztam át egyik témától a másikhoz, olyan simán és észrevétlenül csusszant ki belőlem egyszerre az a sokaknak sokszor elmesélt sokminden, annyira adták magukat az egyes események, benyomások, érzések, lelki vetületek, ahogyan Seherezádé meseszövevényében bukkant fel egyik szál a másik után. És miközben mondtam és meséltem, ezek a szálak a szemem láttára álltak össze tarka szőttessé. Megannyi eseményből tárult elém saját életem bonyolult, színes mintázata. Összeállt miért és ezért, ha és akkor, tarkítva kósza talánokkal. Megkezdett mondatok, félbemaradt emlékezések fesléseire került takaros szegés. Számba vettem és számra vettem régi, félig feledett eseményeket és nemrég történt eseteket, csak hurkoltam a szálakat, majd felálltam, ránéztem és ott volt minden, az ok, az okozat és a megmagyarázhatatlan, tökéletesen kereken, mint egy frappánsan előadott prezentáció. Egy este alatt több minden nyert számomra értelmet, mint az elmúlt évek önelemzései során. Pusztán azáltal, hogy egy szuszra, szép sorjában el- és kimondtam, ami bennem volt. Csak úgy.
Ami ebben a szép: az elmúlt hetek sejtései, felismerései, felszínre bukkant elégedetlenségei gyönyörűen illeszkednek mindehhez. Itt valami régóta érlelődött, most pedig egy este alatt kiforrott, tessék, ez a végső löket kellett hozzá. Értelmeztem, felismertem, bevallottam, ráláttam, feloldoztattam. Köszönöm.
Recseg-ropog a gerincem, nyaknál-deréknél ugrálnak helyükre az eddig merev csigolyák, mióta hazaértem.
Level complete.
április 06, 2011
tavasz esti városnézés
Máma este könyvtár után hazagyalogoltam a langyos naplementében és megnéztem azokat a helyeket, amelyekre kíváncsi voltam. El a Fővámig megcsodálni a zöldbe forduló Gellérthegyet és a pesti hídfőnél kialakított játszóteret (benne a kisprüntyökkel(!!)), majd Kisváciucca az Erzsébet hídig, hogy útba essen a kedvenc házam. Csodaszép, napsütéses, szeles idő, álturistáskodáshoz a legjobb.
Amire viszont a leginkább kíváncsi voltam, az a blogokban mostanában annyit emlegetett Március 15. tér. Hát gyerekek, nem csalódtam. Gyönyörű! Tényleg! És igényesen, szépen, ízlésesen, egységes koncepció alapján kialakítva! Szép díszburkolat, plexipadló alatt a Contra Aquincum maradványai, modern, formatervezett padok és ülések, kőbe vésett érdekességek, virágágyások, pár hét múlva majd a fű is kisarjad. Az egyik pad kőtámlájának hátuljára mintha merő szórakozásból faragták volna oda a templom alaprajzát és annak változásait építésétől egészen máig. Meg kell kerülni és háromszor is odanézni, hogy észrevegyük egyáltalán: van ott valami. Szeressük az ilyen csemegéket. Ilyesmi eldugott infók a kövezeten is vannak: konkrétan belekarcolták a Limest, bronztáblán a mai magyar vonatkozású római településekkel. És ha a gyepbe belenyúló, egymás elé rakott köveken, mint valami stégen, az ember végigugrándozik (de csak azért, nehogy fűre lépjen), elolvashatja Pannonia provincia történetének fontosabb állomásait. Vizuálisan és kulturálisan is színvonalas, mindenféle érzéket gyönyörködtető hely lett ez. És ha valaki giccsben szeretne részesülni, akkor a Váci felől, az átjárón keresztül közelítse meg. Lemenő nap sugaraitól övezett Erzsébet híd lesz a jutalma. (Képek a fenti linkek alatt dögivel.)
Aztán mikor elértem a Jászaiig, látom ám, hogy a Margit híddal is haladnak, a látszat tehát csal. A híd oldalát (vagyis inkább a hídfőét) elkezdték beburkolni díszkővel. Első ránézésre olyannal, mint ami a Lánchídnál is van, historizáló, dekoratív, de nem hivalkodó. Ahol a híd ráfut a járdára, oldalt pici díszoszlop is van már, meg az átjárók nyílása is kapott díszszegélyt, szép lesz, tetszős.
Mindeközben a nap mindvégig pofátlanul sütött, zöld lehelletű fák, rózsaszín virágok, járdaszéli pitypang és gyepkikezdő százszorszép garantálták a könnybe lábadt szemű réveteg/bamba mosolyt. Szép lesz ez a város, a magja legalábbis határozottan kupálódik.
Amire viszont a leginkább kíváncsi voltam, az a blogokban mostanában annyit emlegetett Március 15. tér. Hát gyerekek, nem csalódtam. Gyönyörű! Tényleg! És igényesen, szépen, ízlésesen, egységes koncepció alapján kialakítva! Szép díszburkolat, plexipadló alatt a Contra Aquincum maradványai, modern, formatervezett padok és ülések, kőbe vésett érdekességek, virágágyások, pár hét múlva majd a fű is kisarjad. Az egyik pad kőtámlájának hátuljára mintha merő szórakozásból faragták volna oda a templom alaprajzát és annak változásait építésétől egészen máig. Meg kell kerülni és háromszor is odanézni, hogy észrevegyük egyáltalán: van ott valami. Szeressük az ilyen csemegéket. Ilyesmi eldugott infók a kövezeten is vannak: konkrétan belekarcolták a Limest, bronztáblán a mai magyar vonatkozású római településekkel. És ha a gyepbe belenyúló, egymás elé rakott köveken, mint valami stégen, az ember végigugrándozik (de csak azért, nehogy fűre lépjen), elolvashatja Pannonia provincia történetének fontosabb állomásait. Vizuálisan és kulturálisan is színvonalas, mindenféle érzéket gyönyörködtető hely lett ez. És ha valaki giccsben szeretne részesülni, akkor a Váci felől, az átjárón keresztül közelítse meg. Lemenő nap sugaraitól övezett Erzsébet híd lesz a jutalma. (Képek a fenti linkek alatt dögivel.)
Aztán mikor elértem a Jászaiig, látom ám, hogy a Margit híddal is haladnak, a látszat tehát csal. A híd oldalát (vagyis inkább a hídfőét) elkezdték beburkolni díszkővel. Első ránézésre olyannal, mint ami a Lánchídnál is van, historizáló, dekoratív, de nem hivalkodó. Ahol a híd ráfut a járdára, oldalt pici díszoszlop is van már, meg az átjárók nyílása is kapott díszszegélyt, szép lesz, tetszős.
Mindeközben a nap mindvégig pofátlanul sütött, zöld lehelletű fák, rózsaszín virágok, járdaszéli pitypang és gyepkikezdő százszorszép garantálták a könnybe lábadt szemű réveteg/bamba mosolyt. Szép lesz ez a város, a magja legalábbis határozottan kupálódik.
március 30, 2011
sok oldal
A nap tanulsága: Én egyszerre sok vagyok, engem szokni kell.
Egyrészt: hurrá, egyéniség vagyok, elsőre sem egyszerű, tehát nem tucatember.
Másrészt: basszus! Nem hiszem el, hogy mindenki ezzel jön! Ennyire csak nem vagyok besorolhatatlan?! A fene akar mindenkinek fejtörést okozni a jelenlétével.
Esküszöm, különcnek lenni egyszerre áldás és átok. Tök jó, hogy hagyok valami nem szokványos benyomást az emberekben, de muszáj emiatt mindig ezzel a fura tekintettel méregetni? Főleg, hogy tudatosan semmit sem teszek ezért. Így alakul és kész. Mindig ide lyukadok ki (akikkel nem vagy korlátozottan, azok lesznek a barátaim). Miért???
Vannak emberek, akik ezen tudatosan dolgoznak, fura hajat vágatnak maguknak, fura ruhákban járnak, művészkocsmába járnak. Innen üzenném nekik, hogy én semmi ilyesmi, és mégis, méghozzá újra és újra. Az egy dolog, hogy nem cserélnék, mert inkább ilyen vagyok, mint üres és felszínes, de valahol néha azért kétségbeesem. Nehogymá. Nehogymá rajtam gondolkozni kelljen. Pedig a jelek szerint de. Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter. Általában erre büszke szoktam lenni, de időnként komolyan fel bírom ezen kapni a vizet. Hát én nézek bárkire is furán, mert nem olyan vagyok, mint ők?... Na ugye. Ugyanezt várom el. De mérges vagyok most.
Egyrészt: hurrá, egyéniség vagyok, elsőre sem egyszerű, tehát nem tucatember.
Másrészt: basszus! Nem hiszem el, hogy mindenki ezzel jön! Ennyire csak nem vagyok besorolhatatlan?! A fene akar mindenkinek fejtörést okozni a jelenlétével.
Esküszöm, különcnek lenni egyszerre áldás és átok. Tök jó, hogy hagyok valami nem szokványos benyomást az emberekben, de muszáj emiatt mindig ezzel a fura tekintettel méregetni? Főleg, hogy tudatosan semmit sem teszek ezért. Így alakul és kész. Mindig ide lyukadok ki (akikkel nem vagy korlátozottan, azok lesznek a barátaim). Miért???
Vannak emberek, akik ezen tudatosan dolgoznak, fura hajat vágatnak maguknak, fura ruhákban járnak, művészkocsmába járnak. Innen üzenném nekik, hogy én semmi ilyesmi, és mégis, méghozzá újra és újra. Az egy dolog, hogy nem cserélnék, mert inkább ilyen vagyok, mint üres és felszínes, de valahol néha azért kétségbeesem. Nehogymá. Nehogymá rajtam gondolkozni kelljen. Pedig a jelek szerint de. Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter. Általában erre büszke szoktam lenni, de időnként komolyan fel bírom ezen kapni a vizet. Hát én nézek bárkire is furán, mert nem olyan vagyok, mint ők?... Na ugye. Ugyanezt várom el. De mérges vagyok most.
március 28, 2011
nagysága inkább szépségében, mint kiterjedésében rejlik
Nem tudom, miért akarok most feltétlenül irodalmi/szövegírásos témájú bejegyzéseket, mindenesetre:
van ez a cikk.
Ennyi képzavart, ennyi minden koncepció nélkül egymás mögé vetett kifejezést nem tudom, mikor láttam utoljára. Julianne Moore színésznő eladásra váró házáról igyekszik olvasmányos leírást adni, nem is akárhogy.
van ez a cikk.
Ennyi képzavart, ennyi minden koncepció nélkül egymás mögé vetett kifejezést nem tudom, mikor láttam utoljára. Julianne Moore színésznő eladásra váró házáról igyekszik olvasmányos leírást adni, nem is akárhogy.
- Egy New York-i városi ház, a régi "Little Bohemian" kerület csupa 19. századi épülettel beszőtt utcáin hat hálószobával, három és fél fürdőszobával 12,5 millió dollárért eladó. A rózsás téglaépület öt szintjét betöltő személy Julianne Moore, aki ...
- Bár egy átlagos nagypolgári léptéknek kijáró ház területével rendelkezik a West Street 11-es szám alatti ingatlan, ...
- Ugyanakkor pozitívuma, hogy hátsókerttel rendelkezik, melynek nagysága inkább szépségében, mint kiterjedésében rejlik, mivel mintegy 10 négyzetméteres. Az igazat megvallva se nem túl szép, se nem túl kertszerű, inkább csak egy udvar. (Ez az abszolút kedvenc. nem tudom elhinni, hogy ezt önszántából és komolyan írta le bárki.)
- ... belső megjelenésében is inkább a modernebb átirat, mint a korhű változat jellemzi a helyiségek kialakítását.
- Míg a dolgozószobában és a nappaliban a szürke-fehér falak dominálnak, a háló és a különleges, kandallós fürdőszoba hófehéret érdemelt ki.
- A dolgozószobában Julianne Moore kedvenc bútora az íróasztal göcsörtös faágból kialakított olvasólámpája, aminek különleges, organikus formáját szerette meg. Ebből a vonalból mindjárt elhelyezett még egy újabbat a kandallópárkányra is.
- Furcsa szerzet a dohányzóasztal is, ami a tulajdonos organikus faforma iránti szeretetének egy újabb darabja.
március 27, 2011
A bejegyzések között eltelt idő rohamosan csökken, ez csak egyet jelenthet: hogy rohadtul mást kéne csinálnom, de nem visz rá a lélek. Szorgalmi időszak fele van, futószalagon gyártom a fordításokat, írom a szakdogámat, operában beindult a szezon, kezd elegem lenni, hisztikriszti.
De ha már elkezdtem pötyögni, muszáj beraknom ezt a videót, készen vagyok ettől a számtól és ettől a pasitól. Olyan apró, hogy két ujjam között összeroppantanám, de ezt olyan bámulatos hiperaktivitással kompenzálja, hogy eszem megáll. Kis cuki. Feleségül csak azért nem mennék hozzá, mert zavarna, hogy széltébe-hosszába kétszer akkora vagyok :D (Hja, tavasz van, minden veréb megtetszik, hebrencs vagyok és szeleburdi, továbbá idétlen bakfis. Jujj. Kicsit olyan, mintha konstansul be lennék csiccsentve. Zsongok, na. A fejemben agy helyett sűrű, rózsaszín köd és szivárványsörényű pónilovak. Vérciki, de ez van.)
Visszatérve a dalhoz: erőteljes, magával ragadó, ha 18 éves lennék, fanatikusan rajonganék. Tisztességes progresszív, epikus hangzású stadionzene ez, hatásában ilyen U2/Coldplay szintű dolog, csak az eggyel fiatalabb célcsoportnak szánva. Katarzist nem okoz, de hallgatni nagyon kellemes, szépen bepörget. A videó képei pedig gyönyörűek.
De ha már elkezdtem pötyögni, muszáj beraknom ezt a videót, készen vagyok ettől a számtól és ettől a pasitól. Olyan apró, hogy két ujjam között összeroppantanám, de ezt olyan bámulatos hiperaktivitással kompenzálja, hogy eszem megáll. Kis cuki. Feleségül csak azért nem mennék hozzá, mert zavarna, hogy széltébe-hosszába kétszer akkora vagyok :D (Hja, tavasz van, minden veréb megtetszik, hebrencs vagyok és szeleburdi, továbbá idétlen bakfis. Jujj. Kicsit olyan, mintha konstansul be lennék csiccsentve. Zsongok, na. A fejemben agy helyett sűrű, rózsaszín köd és szivárványsörényű pónilovak. Vérciki, de ez van.)
Visszatérve a dalhoz: erőteljes, magával ragadó, ha 18 éves lennék, fanatikusan rajonganék. Tisztességes progresszív, epikus hangzású stadionzene ez, hatásában ilyen U2/Coldplay szintű dolog, csak az eggyel fiatalabb célcsoportnak szánva. Katarzist nem okoz, de hallgatni nagyon kellemes, szépen bepörget. A videó képei pedig gyönyörűek.
(Kösz, Lola:))
március 26, 2011
1984 - az eddigi legjobb megállapítás
Pont nem a könyv lényegi mondanivalójába tartozik. Winston elkezdi olvasni a könyvet.
"The book fascinated him, or more exactly reassured him. In a sense it told him nothing that was new, but that was part of the attraction. It said what he would have said, if it had been possible for him to set his scattered thoughts in order. It was the product of a mind similar of his own, but enourmously more powerful, more systematic, less fear-ridden. The best books, he perceived, are those that tell you what you know already."
"Bizonyos értelemben [a könyv] semmi újat nem mondott neki, de ez csak hozzájárult varázsához. Azt mondta el, amit ő mondott volna el, ha lehetővé vált volna számára, hogy rendezhesse szétszórt gondolatait. Egy olyan elme műve volt, amely hasonló az övéhez, de mérhetetlenül hatalmasabb, rendszeresebb, a félelemtől sokkal kevésbé lenyűgözött. A legjobb könyvek, értette meg, azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud."(ford. Szíjgyártó László)
És ez tényeg így van. Hogy ez eddig nem esett le..! A legjobb olvasmányélményeim aha-élmények. Jétényleg-élmények. Mikor nem a szádba rágják, mint Coelho (brrr), hanem megállapítanak valamit, aminek a pedzegetése tőled sem állt korábban távol.
Amúgy az egész könyv tényleg jó. Nyelvileg élvezet, tartalmilag nyomasztó, de jókat mond.
"The book fascinated him, or more exactly reassured him. In a sense it told him nothing that was new, but that was part of the attraction. It said what he would have said, if it had been possible for him to set his scattered thoughts in order. It was the product of a mind similar of his own, but enourmously more powerful, more systematic, less fear-ridden. The best books, he perceived, are those that tell you what you know already."
"Bizonyos értelemben [a könyv] semmi újat nem mondott neki, de ez csak hozzájárult varázsához. Azt mondta el, amit ő mondott volna el, ha lehetővé vált volna számára, hogy rendezhesse szétszórt gondolatait. Egy olyan elme műve volt, amely hasonló az övéhez, de mérhetetlenül hatalmasabb, rendszeresebb, a félelemtől sokkal kevésbé lenyűgözött. A legjobb könyvek, értette meg, azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud."(ford. Szíjgyártó László)
És ez tényeg így van. Hogy ez eddig nem esett le..! A legjobb olvasmányélményeim aha-élmények. Jétényleg-élmények. Mikor nem a szádba rágják, mint Coelho (brrr), hanem megállapítanak valamit, aminek a pedzegetése tőled sem állt korábban távol.
Amúgy az egész könyv tényleg jó. Nyelvileg élvezet, tartalmilag nyomasztó, de jókat mond.
március 20, 2011
életérzés
Teljesen így:
Amióta megvan a kedvenc pink színű cipőm (jelenleg az egyetlen félcipőm, szóval rengeteget hordom), a pink ruhadarabok meg kiegészítők szép csendben kezdenek beszállingózni a szekrényembe, hogy felváltsák az utóbbi hónapok domináns fekete cuccait. Tavasz van, vagy mi a szösz, úgyhogy hurrá. Éljen a pink invázió, éljen apicsáskodás feminin jelleg megerősödése! Mellesleg a szőkéhez kifejezetten jól áll.
Amióta megvan a kedvenc pink színű cipőm (jelenleg az egyetlen félcipőm, szóval rengeteget hordom), a pink ruhadarabok meg kiegészítők szép csendben kezdenek beszállingózni a szekrényembe, hogy felváltsák az utóbbi hónapok domináns fekete cuccait. Tavasz van, vagy mi a szösz, úgyhogy hurrá. Éljen a pink invázió, éljen a
március 14, 2011
Akár naplóbejegyzés is lehetne,...
...de most pont gép előtt szállt meg az ihlet, úgyhogy kössétek föl a gatyátokat. Az ilyen eszmefuttatások/self-monitoringok/állapotfelmérések nálam mindennaposak. És még nem mentem rá:) Éljen a lelki karbantartás.
Nem mintha nagy újdonságot mondanék, de intenzív önkeresés van. (Megint.) De most más körülmények között. Nem gyámoltalanul és bizonytalanul botladozva keresek magamnak kapaszkodási pontokat, azonosulási lehetőségeket és viselkedésmintákat, miközben az életem összeomlásától tartok. Az életem megvan, alapjai adottak, éppen alakulja magát, én közben hol a sok tennivaló miatt szitkozódva, hol a tavasztól bódultan teszem a dolgom, és mintegy mellékesen, próbálom "reinvent myself". Magyarul ez nem működik, a "föltalálni magam" itthon nem teljesen, de mást jelent, mint angolul vagy németül, de a lényege az, hogy magamat újradefiniálom, a megváltozott életkörülményekben újra megkeresem a helyemet és a szerepemet a világ egészében. Megújulok, legalábbis próbálok. Ehhez nagytakarítás szükségeltetik: számvetés. Magammal, a hozzám közelállókhoz való kapcsolatommal, a velem kapcsolatos történésekkel. A megtörtént dolgokat elmúlt dolgokká kell alakítani: odamenni, újraélni, megérteni, elfogadni és megfelelő címkével ellátva fölrakni lelkem kiskamrájának polcára. A levont tanulságokból aztán lehet építkezni: beépíteni a személyiségbe, ezáltal árnyalni az attitűdöt, az értékrendet. Ilyenkor lehet megpróbálni szembenézni a hibákkal és jó szokásokat felvenni, abban a reményben, hogy rendszeres alkalmazásukkal tulajdonsággá válhatnak. Én most éppen különböző hozzáállásokat, viselkedéseket próbálgatok. Nagyon izgalmas! Ha látok valakiben valamit, amit követendőnek gondolok, megpróbálom átvenni. Igen, utánozom. Nincsen ebben semmi rossz, születésünktől fogva így tanulunk. Aztán attól függően, hogy sikerül-e teljesen internalizálnom ("magamévá tennem"), vagy valamiért mégis idegen tőlem a dolog, megtartom vagy elvetem.Szerepeket és jelmezeket, álarcokat próbálgatok, bújok át egyikből a másikba.
Ez a külsőmre is kiterjed: hajszín, hajhossz, alak, ruhatár jelenleg tervezés alatt. Étrend felforgatva, gerinc tornáztatva, nyelv és tánc tanulása folyamatban. Természetellenesnek és túlkontrollált dolognak hangzik ez, de hát valahogy mindenki kreál magának valamilyen imázst. Én most jelenleg átpozicionálom magam, vannak ilyen életszakaszok. Persze a bőrömből nem tudok és nem is akarok kibújni és az emberi kapcsolataim sem sínyelhetik meg, hogy éppen megkergültem és pubertásokat megszégyenítő módon alakítgatom az énképemet. Az alapok már megvannak, csak a felépítményt baszkurálom. Like, a ház már áll, csak a berendezést tervezem át, kidobálok pár lomot meg beújítok pár újat az IKEÁból. Ezért a kockázat is sokkal alacsonyabb, annál rosszabb nem nagyon történhet, hogy maradok a jelenlegi állapotomban. Szóval nem aggódom amiatt, hogy nagyon kivetkőznék magamból, erre eredendően képtelen vagyok. Mindig ugyanaz a bizonytalan és esendő, de öntudatos lánygyerek maradok, aki eddig is voltam, csak próbálok jobbá lenni. A szó minden értelmében.
Úgyhogy jelentem, egy nagy "Woooohooooo!" felkiáltással belevetettem magam életem rózsaszín felfújhatós gyerekmedencéjébe és tapicskolok ottan egyelőre lelkesen. Remélem, jutok is valamire.
Nem mintha nagy újdonságot mondanék, de intenzív önkeresés van. (Megint.) De most más körülmények között. Nem gyámoltalanul és bizonytalanul botladozva keresek magamnak kapaszkodási pontokat, azonosulási lehetőségeket és viselkedésmintákat, miközben az életem összeomlásától tartok. Az életem megvan, alapjai adottak, éppen alakulja magát, én közben hol a sok tennivaló miatt szitkozódva, hol a tavasztól bódultan teszem a dolgom, és mintegy mellékesen, próbálom "reinvent myself". Magyarul ez nem működik, a "föltalálni magam" itthon nem teljesen, de mást jelent, mint angolul vagy németül, de a lényege az, hogy magamat újradefiniálom, a megváltozott életkörülményekben újra megkeresem a helyemet és a szerepemet a világ egészében. Megújulok, legalábbis próbálok. Ehhez nagytakarítás szükségeltetik: számvetés. Magammal, a hozzám közelállókhoz való kapcsolatommal, a velem kapcsolatos történésekkel. A megtörtént dolgokat elmúlt dolgokká kell alakítani: odamenni, újraélni, megérteni, elfogadni és megfelelő címkével ellátva fölrakni lelkem kiskamrájának polcára. A levont tanulságokból aztán lehet építkezni: beépíteni a személyiségbe, ezáltal árnyalni az attitűdöt, az értékrendet. Ilyenkor lehet megpróbálni szembenézni a hibákkal és jó szokásokat felvenni, abban a reményben, hogy rendszeres alkalmazásukkal tulajdonsággá válhatnak. Én most éppen különböző hozzáállásokat, viselkedéseket próbálgatok. Nagyon izgalmas! Ha látok valakiben valamit, amit követendőnek gondolok, megpróbálom átvenni. Igen, utánozom. Nincsen ebben semmi rossz, születésünktől fogva így tanulunk. Aztán attól függően, hogy sikerül-e teljesen internalizálnom ("magamévá tennem"), vagy valamiért mégis idegen tőlem a dolog, megtartom vagy elvetem.Szerepeket és jelmezeket, álarcokat próbálgatok, bújok át egyikből a másikba.
Ez a külsőmre is kiterjed: hajszín, hajhossz, alak, ruhatár jelenleg tervezés alatt. Étrend felforgatva, gerinc tornáztatva, nyelv és tánc tanulása folyamatban. Természetellenesnek és túlkontrollált dolognak hangzik ez, de hát valahogy mindenki kreál magának valamilyen imázst. Én most jelenleg átpozicionálom magam, vannak ilyen életszakaszok. Persze a bőrömből nem tudok és nem is akarok kibújni és az emberi kapcsolataim sem sínyelhetik meg, hogy éppen megkergültem és pubertásokat megszégyenítő módon alakítgatom az énképemet. Az alapok már megvannak, csak a felépítményt baszkurálom. Like, a ház már áll, csak a berendezést tervezem át, kidobálok pár lomot meg beújítok pár újat az IKEÁból. Ezért a kockázat is sokkal alacsonyabb, annál rosszabb nem nagyon történhet, hogy maradok a jelenlegi állapotomban. Szóval nem aggódom amiatt, hogy nagyon kivetkőznék magamból, erre eredendően képtelen vagyok. Mindig ugyanaz a bizonytalan és esendő, de öntudatos lánygyerek maradok, aki eddig is voltam, csak próbálok jobbá lenni. A szó minden értelmében.
Úgyhogy jelentem, egy nagy "Woooohooooo!" felkiáltással belevetettem magam életem rózsaszín felfújhatós gyerekmedencéjébe és tapicskolok ottan egyelőre lelkesen. Remélem, jutok is valamire.
március 13, 2011
hanyatlás
Húgommal nézzük az eurovíziós fesztivál svéd selejtezőjének produkcióit.
m: Azért szomorú, hogy a svédek hova jutottak az Abba óta.
a: Mér, ez olyan, mint a magyarok és a foci...
Amúgy nem tudom ki az a Wolf Kati, de bár az ő száma is meglehetősen davidguettoid, azaz semmilyen, még ő is kenterbe veri a svédek nyikhaját. Jááááj. Bár, ha tinilány lennék, valószínűleg más véleménnyel lennék erről
m: Azért szomorú, hogy a svédek hova jutottak az Abba óta.
a: Mér, ez olyan, mint a magyarok és a foci...
Amúgy nem tudom ki az a Wolf Kati, de bár az ő száma is meglehetősen davidguettoid, azaz semmilyen, még ő is kenterbe veri a svédek nyikhaját. Jááááj. Bár, ha tinilány lennék, valószínűleg más véleménnyel lennék erről
március 06, 2011
operás beöltözős hepaj
Este 8, indulásra készen. Rózsaszínre festett haj, műpírszing az orrban, fekete rúzs, fekete göncök, töredező lila körömlakk, öt kiló fekete smink szemenként. Unokatesóm hazaállít, meglát, aszongya:
"És most milyen koncert lesz?"
...
És a megdöbbentő mégse ez volt, hanem a buliban kapott sok pozitív visszajelzés. Illik hozzám. Nézzek ki így gyakrabban. A műpírszingben egyet mindenesetre majd vezetek, mert megígértem. Köt a szavam meg a betyárbecsület :)
"És most milyen koncert lesz?"
...
És a megdöbbentő mégse ez volt, hanem a buliban kapott sok pozitív visszajelzés. Illik hozzám. Nézzek ki így gyakrabban. A műpírszingben egyet mindenesetre majd vezetek, mert megígértem. Köt a szavam meg a betyárbecsület :)
március 03, 2011
február 28, 2011
jó zene
Megint naiv voltam. Azt hittem, hogy oké, akkor most még a koncertig a telefonomon marad a Sonata Arctica-diszkográfia, aztán majd koncert után szépen leszedem és hallgatok mást. Mission: failed. Valami miatt úgy gondoltam, hogy a koncert majd szépen lezárja az idestova fél éve tartó élvezkedést, és nem számoltam azzal, hogy az élő fellépések sokkal inkább az ellenkezőjét szokták okozni. Szóval most van az, hogy én eddig is szerettem az új albumot, de így két nappal a koncert után egyenesen új dimenziók tárulnak fel a zene meg a szöveg értelmezésében (bár a zene esetében maradjunk inkább a "befogadás" kifejezésnél). Nem meglepő, hisz a többi albummal sem tudok egyelőre betelni. Zsigerből tudom már, melyik hang után mi következik, de még mindig felfedezek számokban olyat, amit eddig nem. Szóval én ezt az együttest kifulladásig-megcsömörlésig hallgatni fogom. Az énekessel pedig egyszer úgyis elvetetem magam feleségül. (Kiss Tibi megszottyadt és megöregedett.)
És most, miután ma is lement a diszkográfia (darunter az utolsó album vagy hatszor egymás után), csakazértsem tőlük rakok be videót. Nem árt néha egy kis változatosság.
És most, miután ma is lement a diszkográfia (darunter az utolsó album vagy hatszor egymás után), csakazértsem tőlük rakok be videót. Nem árt néha egy kis változatosság.
február 16, 2011
lindy hop
Amikor mufurc állapotban odamegyek a táncstúdióba, nem, nem akarok most táncolni, mert most csúnya vagyok, zsíros a hajam, nem fogok tetszeni a fiúknak, és amúgy sincs kedvem, fáradt vagyok, bénán mozgok, szakdogát kéne írnom stb,. és lesz belőle egy olyan, de olyan óra, hogy megemlegetem. Amikor az óra felénél eszmélek, hogy bakker, én nem is akartam mosolyogni meg hülyén kalimpálva vihogni (fogalmam sincs, mit gondolhat rólam mindenki), de nem tehetek mást. És mindenki annyira kedves :):):) Utána még egy órán keresztül akartam volna tánclépésekben járni, dacára annak, hogy ott tanítgattak órán, hogyan kell magamat vezetni hagyni... De ez az egész beszarás. A tanár a hülye szövegével, a csoport, a zene, amit még nem kapunk, mert nincs olyan szám, ami még elég lassú lenne nekünk... Sok hülye egy rakáson, hát meg kell halni. És senkit sem érdekelt a zsíros hajam.
január 28, 2011
húzd meg, ereszd meg
Néha egyébként, dacára az utóbbi hetek izgalmas fejleményeinek, lenyugszom. És olyankor szépen fölengedek magamban mindent, amit a napközbeni normális működésem során lenyomok, lefojtogatok. Van ám olyankor morc, meg duzzogás, meg általános rosszkedv, hajjaj. Szép dolog az önvédelem és a kompenzáció, de néha lejjebb köll engedni a pajzsot és az álarcot, és szépen megélni, ami valójában az emberben benne kavarog. Persze azt se sokszor, mert az a napközbeni normális működés rovására menne. De - magad elől úgysem tudsz elmenekülni alapon - néha ki kell engedni a palackból a csúnyaságokat, hadd tombolják ki magukat, egy kis önsajnálat után mindjárt jobban megy a mindennapi élet.
január 27, 2011
sajtkukac
Jaj, én úúúgy izgulok! Meg ficánkolok meg ugrándozom vég nélkül! Én ezt nem bírom, mikor lesz már április? Közepe? Továbbá ha ez így marad, hogy fog megíródni az a szakdoga? Rég azt kéne csinálnom, de csak teljesen hiábavaló lelkesedésekre telik. Jaj-jaj! (Na, ez lesz akkor, ha végre kitalálod, mit szeretnél. Addig azért ficánkolsz, mert még nem tudod és minden olyan bizonytalan. Aztán miután kitaláltad, mi kéne, egyszercsak már hirtelen nagyon-nagyon szeretnéd. Nagyon. És minden olyan bizonytalan. Bele kell őrülni. Szív- és érrendszerem bánja.) Ziz.
Kaphatnék valakitől kölcsönbe némi fölös tékitízit?
Kaphatnék valakitől kölcsönbe némi fölös tékitízit?
január 24, 2011
Majdnem facebookra raktam ki, de aztán észbe kaptam. Nem, nem fogom magam törölni, és igen, teljesen igaza van a videónak. Én is a profiljuk alapján ítélek meg másokat. és különös gondot fordítok arra, hogy az enyém hogy néz ki. Naponta többször megnézem, hogy az, aki esetleg rámegy, milyennek lát vajon engem a profilom alapján. Igyekszem érdekesnek, műveltnek, fanyarnak/szarkasztikusnak, szellemesnek, szórakoztatónak látszani. Hogy mekkora sikerrel, azt sose fogom megtudni. Ez már csak ilyen.
január 16, 2011
Emberek. Én ilyen extázist zenétől még életemben nem éltem át. Soha. Még a legátszellemültebb Jamie-koncerten sem. Csak pislogok. Az előbb írtam róla egy bejegyzést, de az egész érzést annyira pszichedelikus képekben sikerült csak leírnom, hogy még én is megijedtem. Szóval legyen elég annyi, hogy a Keletiből a 76-oson hazatrolizva bekevert a lejátszóm egy általam tök rég ismert számot, na és az derült égből úgy elragadott, hogy a pulzusom azóta (kb fél órája) se nyugodott le és még mindig remegek. Egy vacak tízperces számtól. Én még ilyet soha. Attól féltem, hogy fizikailag nem fogom tudni elviselni a rám szakadt lelkiállapotot. Mintha egyszerre haltam volna meg és születtem volna újjá. Csupa pszichedelikus/transzcendens közhellyel tudnám csak érzékeltetni, úgymint új dimenziók megnyílása, kapcsolat valami felsőbbrendűvel blablabla, de az vagy nagyon elvont, vagy nagyon botrányos lenne, ne adj' Isten Coelhóra vagy Müller Péterre hajazna, szóval inkább nem. :) Egyszerűen nem hiszem el. Kész, nincs több kérdésem, az élet szép.
[update] Lenyugvás után rám jött az ijedtség, hogy ez nem normális dolog, jaj, mi történt. Baráti reakció: "Mások ezért az érzésért DROGOZNAK. Szóval fogd be és örüljél!"
[update] Lenyugvás után rám jött az ijedtség, hogy ez nem normális dolog, jaj, mi történt. Baráti reakció: "Mások ezért az érzésért DROGOZNAK. Szóval fogd be és örüljél!"
január 12, 2011
"would you tell me, please, which way i ought to go from here"
Olyan fura, hogy amíg az emberben csak homályos elképzelések élnek a jövőt (a viszonylag közeli jövőt) illetően, és napról napra növekszik a belső döntéskényszer, hogy merre tovább: nyugtalan. Szorong. Főleg azért, mert a jövőt illető millió homályos elképzelése közül nem tudja, melyiket valósítsa meg és hogyan. Mondják: inkább túl sok lehetőséged legyen, mint egy sem. És valóban, jó, ha vannak alternatíváid, csak nehogy lebilincseljen és megbénítson a bőség zavara. Sokáig álltam, és csak kapkodtam a fejem, ehhez is kezdhetnék, meg azt is csinálhatnám majd, de akkor lassan intézkedni kéne, jaj mi legyen, mit is akarok tulajdonképpen? Furcsa: igazából csak az kell, hogy az ember fogja magát, rámutasson egy lehetséges célra a sok közül, és azt mondja: ezt szeretném elérni. S ahogy a döntés megszületett, eltűnik a zavar és a kétkedés, a szanaszét szóródott figyelem egyetlen nagy energianyalábba koncentrálódik és a választott célra összpontosul.
Szóval ma végre kitaláltam, mihez is kezdek a diplomám után. Még csak terv, de annak legalább konkrét, és lépésről lépésre haladva megvalósítható. Tettvágyam óriási, lelkesedésem határtalan.
[Ez a videó meg iszonyú jól van összerakva. A hangszerelés nagyon jó, a tré radio edittel össze sem hasonlítható. Itt látszik, hogy a csajok tudnak énekelni is, előadni is. Külön nagy dicséret a vágásért, amelynek köszönhetően a szám dinamikáját a képsorok is tökéletesen visszaadják. Jó arányban váltakoznak a ritmikus mozgást visszaadó szemből vett képek és a művészek lelkes arcát mutató közelik a közönségről készített felvételekkel - és a képek váltakozása nemegyszer a ritmushoz igazított. A kameramozgásról nem is beszélve. Jézusom, szeretnék vizuális kommunikációs elemzést írni ebből, MOST.]
:)
Szóval ma végre kitaláltam, mihez is kezdek a diplomám után. Még csak terv, de annak legalább konkrét, és lépésről lépésre haladva megvalósítható. Tettvágyam óriási, lelkesedésem határtalan.
[Ez a videó meg iszonyú jól van összerakva. A hangszerelés nagyon jó, a tré radio edittel össze sem hasonlítható. Itt látszik, hogy a csajok tudnak énekelni is, előadni is. Külön nagy dicséret a vágásért, amelynek köszönhetően a szám dinamikáját a képsorok is tökéletesen visszaadják. Jó arányban váltakoznak a ritmikus mozgást visszaadó szemből vett képek és a művészek lelkes arcát mutató közelik a közönségről készített felvételekkel - és a képek váltakozása nemegyszer a ritmushoz igazított. A kameramozgásról nem is beszélve. Jézusom, szeretnék vizuális kommunikációs elemzést írni ebből, MOST.]
:)
január 01, 2011
hello 2011
Tegnap, hajnali fél öt, kihalt mellékutca. Hazaigyekvő lány (=én): Marica, szembejövő részeg: Fiú.
FIÚ Szia, elkísérhetlek a következő kereszteződésig?
MARICA Hello, esélytelen. Te szembejöttél velem, szóval tuti nem arra akarsz menni, amerre én.
FIÚ Naaa, csak a következő kereszteződésig hadd jöjjek már veled. Na. Lécci. Mi lesz már.
MARICA Figyi, mi lenne, ha te továbbmennél szépen, én is továbbmennék és... ennyi?
FIÚ Csak 20 lépést, na. 100 méter, tényleg. A szememet nézed? Ritkán pislogok.
MARICA Azt... látom. Figyi, tényleg nem nyerő ám ez a kísérgetős duma.
FIÚ Nem értem, mi bajod van. Én csak szépen megkértelek arra, hadd menjek veled. Tényleg nem értem.
MARICA szünet után Figyelj. Nincs valami hely, ahol bulizhatnál a barátaiddal? Menj szépen, keress valami partyt, ahol jól érzed magad.
FIÚ Áh, tökre szar ez a szilveszter, úgy unom magam. Csak járom itt az utcákat, és ijesztgetem a nőket, ahogy téged is.
MARICA Tök jól csinálod. Nem akarsz most már inkább más nőket ijesztgetni?
FIÚ Hát jó, akkor keresek magamnak új áldozatot. Szia! Futásnak ered, lesben áll egy közeli kapualjba. Marica tovább el.
Kicsit féltem azért.
FIÚ Szia, elkísérhetlek a következő kereszteződésig?
MARICA Hello, esélytelen. Te szembejöttél velem, szóval tuti nem arra akarsz menni, amerre én.
FIÚ Naaa, csak a következő kereszteződésig hadd jöjjek már veled. Na. Lécci. Mi lesz már.
MARICA Figyi, mi lenne, ha te továbbmennél szépen, én is továbbmennék és... ennyi?
FIÚ Csak 20 lépést, na. 100 méter, tényleg. A szememet nézed? Ritkán pislogok.
MARICA Azt... látom. Figyi, tényleg nem nyerő ám ez a kísérgetős duma.
FIÚ Nem értem, mi bajod van. Én csak szépen megkértelek arra, hadd menjek veled. Tényleg nem értem.
MARICA szünet után Figyelj. Nincs valami hely, ahol bulizhatnál a barátaiddal? Menj szépen, keress valami partyt, ahol jól érzed magad.
FIÚ Áh, tökre szar ez a szilveszter, úgy unom magam. Csak járom itt az utcákat, és ijesztgetem a nőket, ahogy téged is.
MARICA Tök jól csinálod. Nem akarsz most már inkább más nőket ijesztgetni?
FIÚ Hát jó, akkor keresek magamnak új áldozatot. Szia! Futásnak ered, lesben áll egy közeli kapualjba. Marica tovább el.
Kicsit féltem azért.
december 31, 2010
dalok
Dal óévhez:
http://www.youtube.com/watch?v=-ojHWQrm4UM
Nem engedi beágyazni, de ez az egyetlen jó videó. Nézni is kell, meg hallgatni is. Benne van a kedvenc erős-nő-vagyok-keep-going-step-by-step-ne-nézz-hátra közhelyem, amely ilyenkor rendre segít. Imádom, hogy az elején hátrafelé megy.
Dal újévhez:
Hah, de megható, mindig van tovább. Pillanat, meg kell törölnöm a szememet és kifújnom az orromat. Áh, így most jobb.
Egyébként ez a hölgyemény és az általam eddig is tisztelt Róisín Murphy azok, akik érzékenység, vagányság, tehetség és őrültség tekintetében rendben vannak nálam. Akik a meztelenkedés és a tornadresszben való riszálva táncolás helyett a meghökkentés kevésbé közönséges módjait választották - amellett, hogy minőségi zenét csinálnak.
Goodbye Lady Gaga. Hello sophisticated electropop.
http://www.youtube.com/watch?v=-ojHWQrm4UM
Nem engedi beágyazni, de ez az egyetlen jó videó. Nézni is kell, meg hallgatni is. Benne van a kedvenc erős-nő-vagyok-keep-going-step-by-step-ne-nézz-hátra közhelyem, amely ilyenkor rendre segít. Imádom, hogy az elején hátrafelé megy.
Dal újévhez:
Hah, de megható, mindig van tovább. Pillanat, meg kell törölnöm a szememet és kifújnom az orromat. Áh, így most jobb.
Egyébként ez a hölgyemény és az általam eddig is tisztelt Róisín Murphy azok, akik érzékenység, vagányság, tehetség és őrültség tekintetében rendben vannak nálam. Akik a meztelenkedés és a tornadresszben való riszálva táncolás helyett a meghökkentés kevésbé közönséges módjait választották - amellett, hogy minőségi zenét csinálnak.
Goodbye Lady Gaga. Hello sophisticated electropop.
december 21, 2010
now my feet won't touch the ground
Süt a telihold a felhők mögül, fényét veri vissza a falut befödő hólepel. Ahogy suhan velem hazafelé az utolsó busz, egészen az erdőig ellátok a holdfényben. Tiszta, fehér, keresetlen. A megállók körül az utcalámpák narancssárga fényébe mártott hóbuckák. Leszállok, lépteim alatt megcsikordul a keményre taposott fagyos fehérség. Járásom zaját elnyeli a téli csönd. Oly nesztelenül siklom végig az utcán, úgy tetszik, talán a lábam se érinti a földet. A csípős, tiszta levegő körülvesz, átjár, ahogy sétálok a ház felé. Hűlök, sietnék, de nem akarok hazaérni se, még ne, egy-két pillanatot hadd lopjak a zúzmarás idillből. Csönd, szép, tiszta csönd. Hirtelen annyira élő ez a vidék, annyira valóságos a holdsütötte indigó ég alatt futó sómarta út, a jobbra-balra meredező hófedte villanypóznák, a metsző levegőben bodorodó lehellet, a virradatra egykedvűen váró házak, az elgémberedett ágú tuják - s mindebben én is. Szívom be a mínusztizet, taposom a merev havat, nézem a fagyást, szívemben a táj nyugalma. És ahogy vonakodva kotorászom a kulcsom után, nem is értem ezt az érzést, hogy itt vagyok az éjszakában, benne a télben, együtt a téllel, üvegbura nélkül, és kicsit se fázom.
december 05, 2010
a tökéletes adventi dal
Na, ezért imádom én ezt az együttest. Rittyent itt nekünk egy ilyen kis karácsonyit:
Jaj, ez a zongora, jaj, azok a vonósok!! Kész, ez az idei karácsony programadó, egyben hangulatfelelős dala. Két napja van replay-en, egyelőre nem unom. Világbéke. :)
Jaj, ez a zongora, jaj, azok a vonósok!! Kész, ez az idei karácsony programadó, egyben hangulatfelelős dala. Két napja van replay-en, egyelőre nem unom. Világbéke. :)
november 23, 2010
ennek is most tudatosult a szövege, e.
I packed my bags this morning
Without a word of warning
The cold of winter in my heart
As I walk away from you
The hardest thing I'll ever do
A world of memories falls apart
Forever and a day
I prayed for the answer
I dreamed of the light
A beautiful solution to make things right
But I´m damned if I stay here
I´m damned if I run away
And If you ever tried to see what
I showed you or hear what I say
I never would've left you asleep where you lay
But I´m damned if I stay here
I´m damned if I run away
I know it was not easy
I know you tried to please me
I know you´re asking yourself: why?
And maybe the problem's in me
I have no right to be happy
Always have to say goodbye
Forever and a day
I prayed for the answer
I dreamed of the light
A beautiful solution to make things right
But I´m damned if I stay here
I´m damned if I run away
And If you ever tried to see what
I showed you or hear what I say
I never would've left you asleep where you lay
But I´m damned if I stay here
I´m damned if I run away
And now that my life is turning
Bridges burning
Forgive me
And one day we´ll all be older
Four-leaf clover
But now it's over
I prayed for the answer
I dreamed of the light
A beautiful solution to make things right
But I'm damned if I stay here
I'm damned if I run away
And If you ever tried to see what
I showed you or hear what I say
I never would've left you asleep where you lay
But I'm damned if I stay here
I'm damned if I run away
I run awayI run away...
Nehéz ez, na. De szükséges.
[update, mert innentől nem lesz sokatmondó dalszöveges új bejegyzés:]
És ha már tudatosuló dalszöveg, még egy:
Without a word of warning
The cold of winter in my heart
As I walk away from you
The hardest thing I'll ever do
A world of memories falls apart
Forever and a day
I prayed for the answer
I dreamed of the light
A beautiful solution to make things right
But I´m damned if I stay here
I´m damned if I run away
And If you ever tried to see what
I showed you or hear what I say
I never would've left you asleep where you lay
But I´m damned if I stay here
I´m damned if I run away
I know it was not easy
I know you tried to please me
I know you´re asking yourself: why?
And maybe the problem's in me
I have no right to be happy
Always have to say goodbye
Forever and a day
I prayed for the answer
I dreamed of the light
A beautiful solution to make things right
But I´m damned if I stay here
I´m damned if I run away
And If you ever tried to see what
I showed you or hear what I say
I never would've left you asleep where you lay
But I´m damned if I stay here
I´m damned if I run away
And now that my life is turning
Bridges burning
Forgive me
And one day we´ll all be older
Four-leaf clover
But now it's over
I prayed for the answer
I dreamed of the light
A beautiful solution to make things right
But I'm damned if I stay here
I'm damned if I run away
And If you ever tried to see what
I showed you or hear what I say
I never would've left you asleep where you lay
But I'm damned if I stay here
I'm damned if I run away
I run awayI run away...
Nehéz ez, na. De szükséges.
[update, mert innentől nem lesz sokatmondó dalszöveges új bejegyzés:]
És ha már tudatosuló dalszöveg, még egy:
november 22, 2010
november 21, 2010
november 20, 2010
placebó
Fejfájás. Egy Panadol Extra. Semmi. Még egy Panadol Extra, lefekvés. Másnap felkelés, ugyanaz. A koffein elmulasztja, igyunk kávét. Csak mentes van. Nem baj, legalább nem lesz szívdobogás. Kávéivás. Nincs fejfájás.
november 07, 2010
Odin's Warriors
Háhá, találtam power/speed/VIKINGmetál bandát és félórája a dalszövegeiken röhögök. Hogy Odin mord pillantása meg ragnarök meg valhalla. És minden mássalhangzóra végződő szó végére muszáj odarakni egy e-t, mert az úgy óangolosabb. Mekkora pózolás :D Maga a zene pedig még csak nem is rossz. Csak valahogy nehezen tudod beleélni magad.
A szövegből csak kiemelném:
"Wilde at hearte, defiant minde
Surrender is not my fate
I've cross'd the seas for all the years
And always have prevail'd
I've seen the tempest in darkest nights
I've faced the eyes of Thor
I've felt ihe icy clode winde blow
So mystical and raw
..
We're heading northe, heading home
Where the northern son was borne
And the northewinde fills my hearte again
Withe the flame that miss'd so long
We're heading northe, heading home
To the shores where we belonge
Njörds daughters take me home again
To the ones we've left alone
We're heading northe
Ja, és németek. Bár a vikingekre még talán rá lehet mondani hogy közös gyökerek...
A szövegből csak kiemelném:
"Wilde at hearte, defiant minde
Surrender is not my fate
I've cross'd the seas for all the years
And always have prevail'd
I've seen the tempest in darkest nights
I've faced the eyes of Thor
I've felt ihe icy clode winde blow
So mystical and raw
..
We're heading northe, heading home
Where the northern son was borne
And the northewinde fills my hearte again
Withe the flame that miss'd so long
We're heading northe, heading home
To the shores where we belonge
Njörds daughters take me home again
To the ones we've left alone
We're heading northe
Ja, és németek. Bár a vikingekre még talán rá lehet mondani hogy közös gyökerek...
október 28, 2010
október 22, 2010
Intellektuális beszélgetés:
- Általában és kulturálisan az ilyen tömegpszichózis ellenére kétlem, gátolom. Jómagam komponens vagyok ebbe a témába, de akár a nincstelenségig is elmegyek.
- Szerintem maga pont ezt akarta mondani. Az ön véleménye egy tekintélyes idővallumban kalibrálható, sőt, a maga modandója csupa arany állítmány.
Az ilyenekért szeressük a Gallamiklóst. Meg az angol sorozatok feliratozásáért.
október 21, 2010
kick-ass party
Én még soha nem rúgtam seggbe bokáig érő párducmintás kabátot viselő négert rockbuliban.
Eddig.
Kedves-ismerős ( <-- vigyázat, szóvicc) bandájának a koncertjén voltunk a Rocktogonban. Első sorban ott ugrált a menedzser/mentor, vagyis a fent nevezett - 100 kilós - fekete párduc, nem bírt magával, pogózni akart, fölugrált a színpadra, itatta a tagokat, beleénekelt a mikrofonba, tegye, mi is jól szórakoztunk. Csak aztán szerencsétlen a végén arra vetemedett, hogy fölkapjon és fölhelyezzen a színpadra. Ebből végül az lett, hogy nekem esett és lökdösött pódiumiránt, amitől én szépen leültem a mikrofonállvány elé. Ha jól érzékeltem persze, aki látta, javítson ki. Hát azannyaköcsögit, úgy fölment bennem a pumpa, hogy miután sikerült fölállnom, a nyomába eredve kiosztottam neki pár keresetlen fenékbe billentést. A közönség örült, én nemkülönben.
Ettől függetlenül (és ezzel együtt) rég volt részem ilyen jó mókában, igazi feszültséglevezető bulit sikerült kihozni ebből az egészből. Hálám üldöz minden érintettet.
Eddig.
Kedves-ismerős ( <-- vigyázat, szóvicc) bandájának a koncertjén voltunk a Rocktogonban. Első sorban ott ugrált a menedzser/mentor, vagyis a fent nevezett - 100 kilós - fekete párduc, nem bírt magával, pogózni akart, fölugrált a színpadra, itatta a tagokat, beleénekelt a mikrofonba, tegye, mi is jól szórakoztunk. Csak aztán szerencsétlen a végén arra vetemedett, hogy fölkapjon és fölhelyezzen a színpadra. Ebből végül az lett, hogy nekem esett és lökdösött pódiumiránt, amitől én szépen leültem a mikrofonállvány elé. Ha jól érzékeltem persze, aki látta, javítson ki. Hát azannyaköcsögit, úgy fölment bennem a pumpa, hogy miután sikerült fölállnom, a nyomába eredve kiosztottam neki pár keresetlen fenékbe billentést. A közönség örült, én nemkülönben.
Ettől függetlenül (és ezzel együtt) rég volt részem ilyen jó mókában, igazi feszültséglevezető bulit sikerült kihozni ebből az egészből. Hálám üldöz minden érintettet.
október 09, 2010
battery low
Én nem tudom, mikor voltam utoljára ilyen végtelenül fáradt. A világon minden teendőmmel el vagyok csúszva, a lakás egy borzalom, és beadandót kéne írni, előadásra készülni, fordítani, tornászni, takarítani, pihenni, aludni. (Aludni!...) Ehelyett idegenvezettem meg röntgenre mentem meg gyógytornára meg csontkovácshoz meg órákra jártam. Nincs időm találkozni senkivel, neurotikus bányalóként lehajtott fejjel vágtatok át a napon, hogy a végén kétségbeesetten konstatáljam, hogy alig haladtam, a teendők meg egyre halmozódnak. És kismarica itt áll a feladatai szorításában, egyre hátrál, sarokba szorul, jaj, most borulnak rá, most temetik el maguk alatt végleg. Jujmilesz, jujmilesz. És kismarica hüppögve letottyan a fenekére, befogja a szemeit, jó erősen be is csukja mindkettőt, a riasztó külvilág egy szikrája se hatoljon be hozzá. Hátha, hátha tényleg eltűnnek, hátha mégse lesz ott semmi, mikor majd újra kikandikál a tenyere mögül, csak az őszi avar békés susogása.
szeptember 30, 2010
Verebes - Kern: Ünnepi beszéd
Kedves Pentések, kedves Pentésnők, tisztelt Szelényeink, Matláfok! Engedjék meg, hogy a Hanarvekényési Pörge-mörge részéről így elpüfélhessem Önöknek a hanarveknyésiek szívből jövő sunyáit. Meggyőződésem, hogy e mostani bélgamáción nyílvánosan is elpotálhatjuk, hogy noha a vronyás idén szilanyásként jött, a gárzaki mégis elegendően telmekós, és már herfel a dumóef. Idén már zselenyákkal pötéltük a poslát, a posla bényét, és a poslabényen belüli rugányt. Nemhiába zodáltuk a dernyét. Rogodásaink, zögördéseink most már végre kumálnak. A magam részéről kifetyélhetem, hogy nem doláztuk el a herfelést, eleget tettünk a harmadik szusonkó meléinek, így aztán bízvást számíthatunk tilmanóra és egy kevés poslára is. A posla bénye idén talán kevesebb lesz, mint tavaly, de felgyumáltunk helyette elegendő bélges menát. Ezen a téren nincs, és nem is lehet palizsánkos bélganyáz vagy bármi féle selga-velga. A dölmenés, a következetes dölmenés folyik tovább, és ebben a KISZ szervezet is vetlás. Vetlás, mert a hanarveknyésiek érzik a tocsolákban rejlő folonyát. Innen ígérjük, hogy gereten lesz a durmák, ha bolonyként vezéljük a csumót, és nem engedjük a podolcs lenyán. Erről a helyről is felnyihorlunk, és furákkal élünk a legmagasabb szedál felé, vezélje keresztül a pörge-mörgeiek dödéjét. Mert mi büszkék vagyunk a dödénkre. Ez a döde a mi dödénk. Ahogy azt Töcsek, a nagy Pöde mondta: Inkább ma több döde, mint holnap még kevesebb pumóev. Végül köszönöm, hogy fölszügyélhettem a dézermannt, és kívánom az egész bélgamációnak, hogy még nagyon sokáig desledonyáljon a ribán. Éljen a bedő, éljen a törentárpödle, éljen a tonásmenásvekernye, éljen a nyefke. Köszönöm.
szeptember 24, 2010
szeptember 23, 2010
Mostanában a nagy nirvána közepette egyre gyakrabban vagyok, illetve leszek ingerült. Egy pillanat alatt fellobban, kisül, kihúny. Szerintem nem vagyok, illetve leszek fáradt. Ősz van, illetve lesz. Őszül a város. Ősz ül a városon. Engem pedig az őrületbe kerget, hogy fogy a fény. Kérem tisztelettel, én napelemmel működöm. Micsoda bánásmód ez?! Szóval csakis az ősz tehet róla, ha hisztis vagyok. Illetve leszek.
A következőknek semmi köze az eddigiekhez, csak beraktam, mert témába vág.
A következőknek semmi köze az eddigiekhez, csak beraktam, mert témába vág.
MIRA.
A nap majd melegít. Kávét tölt. Szeretem a szeptembert. Olyan jó bánatos gondolatai lesznek tőle az embernek, s ilyenkor jólesik nagyokat enni, mászkálni, inni, mindenfélét... Bánatos, de vigasztaló hónap.
A nap majd melegít. Kávét tölt. Szeretem a szeptembert. Olyan jó bánatos gondolatai lesznek tőle az embernek, s ilyenkor jólesik nagyokat enni, mászkálni, inni, mindenfélét... Bánatos, de vigasztaló hónap.
ZOLTÁN.
Bánatos?
Bánatos?
MIRA.
Elmúlás, hát bánatos.
Elmúlás, hát bánatos.
ZOLTÁN.
Az elmúlás gondolata nem bánatot okoz, hanem dühöt.
Az elmúlás gondolata nem bánatot okoz, hanem dühöt.
MIRA.
Én még az iskolánál tartok, tizenhárom éve... A szeptember mindig újrakezdés... Semmi düh, csak a kíváncsiság.
Én még az iskolánál tartok, tizenhárom éve... A szeptember mindig újrakezdés... Semmi düh, csak a kíváncsiság.
ZOLTÁN.
Újrakezdés vagy elmúlás, egyremegy.
Újrakezdés vagy elmúlás, egyremegy.
szeptember 22, 2010
Boogie woogie-t tanulok.
A Gödör előtt táncoltak tánciskolások, én pedig csak ültem tőlük karnyújtásnyira a lépcsőn, és könnyes szemmel, elvarázsoltam bámultam őket. Majd a végén felpattantam, szívdobogva hazaviharzottam, majd órák hosszat tartó fel-alá járkálás után a szobámban eldöntöttem, hogy történjék bármi, leküzdöm a táncolással szembeni gátlásaimat, és megtanulok így táncolni.
Ez volt négy éve. Van erre egy szólás. :)
szeptember 05, 2010
köszönöm, tetszett
No. Újra ékezetes gépről írok, pár fokkal melegebb van, fáradt vagyok, de elégedett: hazajöttem Svédországból. Tíznapos masszív élménybomba, bele is fáradtam rendesen. Svédország olyan hely, ahol augusztusban beköszönt az ősz: hideg van. Néha vakítóan tisztán, néha esőfüggönyön át látod a fenyveseket. Szóval nem, nem volt elég az a három darab pulcsi. Kajaszempontból pozitív csalódás ért: azt vártam, hogy olyasmi lesz, mint a németeknél, ahol nem tudnak levest főzni és a felvágottak mellett csak a bevándorlók ételeinek van íze. Ehhez képest Svédország a tej és az édesség országa, szó szerint tejjel-mézzel folyó. Emiatt alig volt mit ennem, mert még a margarinba is sikerült valahogy tejport keverniük. Éljen a nyers hal és a gumicukor! És igaz a svédasztal mítosza. Azt hittem eddig, hogy ez csak poén, de tényleg mindig külön odamennek a tálakhoz a konyhában, szednek maguknak és teli tányérral ülnek asztalhoz. Minden házban, amit láttam, volt ikeás termék, ehhez is hűek tehát. De nem annyira merevek és szabálykövetőek, mint a németek - mondom ezt az alapján, hogy ők is simán átmászkálnak a piroson, mint mi pestiek. A városaik szépek, rendezettek, egy omladozó homlokzatú épület sincs a központban. Egészen békés és derűs hangulat áradt mindenhonnan, ahol voltunk (= Malmö, Eksjö, Nässjö, Jönköping, Linköping, Stockholm). A tetejébe még a nyelvük is megtetszett, édes Istenem, mi lesz ebből.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)