november 25, 2008

Erdély, Nyikómalomfalva

Egy órája és tíz perce érkeztem meg Népligetbe, 12 és fél óra buszozás után.

Nyikómalomfalván napközben sem melegszik mínusz egy fölé a tiszta, erős falusi levegő, így a már lehullt tíz centinek esélye nincsen elolvadni. A falu házai még mindig szabálytalanul sorakoznak a tulipános székelykapuk mögött, néhányukon a három éve kiöntött Nyikó pusztításának nyomaival. Viszont most már nem zötykölődik Zoltán Opelje, hiszen egy ideje aszfaltos út is megy már a Malomfalván, festéssel-zebrával, ahogy kell.
Juli barátnőm kicsi lánya gyönyörű, életvidám, okos és ritka béketűrő kisbaba a maga hét hetével. Mióta megláttuk Csengét a szülei karjában (aztán, ahogy odaadták, a sajátunkban), előtörtek az anyai ösztöneink és akik ottvoltunk 3 lány és 1 fiú, azóta mind gyereket akarunk:) Már most hiányzik a kiscsaj tejillatú szuszogása.
Bár, ha így folytatódik, a végén még ott kötünk ki kollektíven. Juliék a velünk jött baráti párnak nagyon ajánlgatták a szemközti házat (főleg az itteni mindent felülmúló gazdasági helyzet tükrében), nekem és barátnőmnek már megint akartak keríteni itteni párt... :) ("Lányok, ma délután vendéget várunk. Egy nagyon jó barátunk jön erre gyakran, szokott hozzánk jönni a boltba is. Laza csávó, olyan dumája van, hogy ahányszor bejön a boltba, a vevők mindig azt hiszik, megőrültünk, annyit idiótáskodunk. Mondtam neki ám, hogy lesz itt két egyedülálló barátném... egyetlenegy apró hibája van csak: elvált és van egy négyéves kisfia..." - ezek után rendkívül kellemes elcsevegni jelzett úriemberrel, abszolút fesztelen az egész, hiszen én tudom, hogy ő tudja, hogy én tudom, hogy azért jött, hogy... szóval szórakoztató:))
Sok, fehér, csillog, hideg, szánkónyom, és valóságos! Gyerekkoromban láttam utoljára ennyi havat egyszerre. Szép.
És másfél éve ettem utoljára ennyi töltött káposztalevelet, puliszkát és kemencés kenyeret. És még soha nem ittam közvetlen a tehénből kifolyt tejet. Minden kaja igazi, a hurka, a szalámi, a vaj, a tejföl, még a teafű is saját. Nem is voltunk hozzászokva, néhányunknak be is sztrájkolt az emésztőrendszere. De így utólag kit érdekel?
Már nagyon esedékes volt. (Nem a gyomorrontás.)

2 megjegyzés:

dusmi írta...

Internet volt? :D

marica írta...

Nem.
Mert elromlott és nem jött a szerelő:D