április 02, 2009

tíztől ötig szünet nélkül

Hullafáradt vagyok, abban az állapotban, amire az angol az "exhausted" kifejezést használja. Kihausztolva. A hausztot is kihajtottam magamból. De úgy érzem, érdemes volt. Ez a jól elvégzett munka hausztja, amikor kilépve az Andrássy 22-ből ólmos fáradtság lesz rajtad úrrá, és egy csapásra újra érzel minden zavarót, amit napközben kizártál a tudatodból. Nyom a cipő, leragad a szemed, fél napja hordod a pisidet, fáj a vádlid, még nem ettél, kapar a torkod. Ki lehet merülni az átadásban. Aztán eszedbe jut a cserébe kapott érdeklődés, vigyor, praliné, köszönet, és valahogy mégis inkább a rakparton gyalogolsz haza trolizás helyett. Mosolyogni ugyan fáradt vagy, de belül oké. Fáradtan is érezhetsz harmóniát, pedig azt hittem, a kettő kizárja egymást.

Nincsenek megjegyzések: