...ami éppen kijön. Amikor a mérleg nyelve egyenes, és minden úgy kiegyen van súlyozva.
Ez egyébként félelmetes, hogy miután a kezdeti lappangást követően rakódtak és rakódtak egymásra a dolgok és elintéznivalók, én pedig jó pálma módjára nőttem a teher alatt, a kritikus pontnál ahogy jöttek, úgy kezdtek ezek leépülni egyik a másik után. Határidők tolódnak ki, terjedelmi előírások mérséklődnek, megbeszélt szívatások maradnak el. Pedig Isten a tanúm rá, végeztem volna ezeket is becsületesen, mint az eddigieket. Gyártottam az elintézéseket futószalagon, csak az intézés sebességénél gyorsabban jöttek az új feladatok. Valahogy ez most nem izgatott különösebben - erre tessék, pont most lassul a felbukkanó elintézendők rohama. Most, hogy felvérteztem magam a közelgő idegbaj ellen, vetkezhetem újra le a vértemet. Na mondjuk nem mintha a tunyulás veszélye fenyegetne a következő hetekben...illetőleg a nap meg a nyugta, továbbá mindkettő dicsérete sem elhanyagolandó szempontok.
2 megjegyzés:
én ilyenkor szoktam elcseszni :S
igen, alighogy kimondod, rád zuhan valami nem várt. nem is szeretm elkiabálni, de néha önbizalmi okokból mégis jó megállípatani az ilyet.
mikor ezt írtam, utána rám is rámzuhant egy bosszantó közbejövés, de elsimult, úgyhogy nem számít bele^^
Megjegyzés küldése