EP 60

Kovács András Ferenc
Kettős ballada Esterházy Péterről

„Mondjátok, hol van, hova lett
Flóra, a szép nő, Róma fénye?
Archipiada hol lehet
S Thais, vele egy anya vére?
Hol a tapsra, szóra, zenére
Tó fölött ébredő Ekhó
Emberfölötti tünde lénye?"

(Villon - Szabó Lőrinc)

És hol van Esterházy Péter?
Ekhózza légi szó-legó,
Barokk menny zengje száz spinéttel,
Angyal sóhajtsa: „Ó meg Ó!"
Hirdesse színház, dóm, csehó,
Tűnt, égi összhang, földi hangtan,
Hűhózza hűség, hűtse hó -
Mais ou sont les neiges d'antan?

De hol van Esterházy Péter?
Délceg nevének hallatán
Szívekben hosszan rezg a két R,
S mint érme várak padlatán,
Mit dáridókra pall a dán
Herceg is, úgy peng, oly roppantan,
Hogy visszacsengi balladám -
Mais ou sont les neiges d'antan?

De hol vagy Esterházy Péter?
Téged magyar kíván, s kivan,
Mert minden eszme, mázli, métely
Bételt... S mi pang a pakliban -
Tán szittya tantra, kanti tan,
Tézis, matézis, törzsi tamtam?
Ha írsz, mit érsz, mi vagy, s mi van?
Mais ou sont les neiges d'antan?

Író vagy, Esterházy Péter,
S ki olvas, jobb lesz, boldogabb -
Dühöng ma persze pár kivétel,
Ki dúlna könyvesboltokat...
S az írás annyi dolgot ad -
Örök jelenbe átsuhantan
Hord pillanatnyi voltokat!
Mais ou sont les neiges d'antan?

Hatvan vagy, Esterházy Péter,
Ötven ki voltál épp imént -
Ez így megy Pesten kvázi spéttel,
Ha szépre tart a nép igényt...
Ne rigmust, írj te még rigényt,
Míg él a nyelv, s potomra van tan -
Magasra nyargalj égi mént!
Mais ou sont les neiges d'antan?

Ad astra, Esterházy Péter,
Parnasszra röppentsen Pegáz -
Szavamra, nem lesz bárki tétel
Világegyetemen... De gáz,
Ahogy bolygókkal eldekáz
Az Úr, ha mókáz, ám torpantan
Csillagrajzásban feszt megáz -
Mais ou sont les neiges d'antan?