Én még soha nem rúgtam seggbe bokáig érő párducmintás kabátot viselő négert rockbuliban.
Eddig.
Kedves-ismerős ( <-- vigyázat, szóvicc) bandájának a koncertjén voltunk a Rocktogonban. Első sorban ott ugrált a menedzser/mentor, vagyis a fent nevezett - 100 kilós - fekete párduc, nem bírt magával, pogózni akart, fölugrált a színpadra, itatta a tagokat, beleénekelt a mikrofonba, tegye, mi is jól szórakoztunk. Csak aztán szerencsétlen a végén arra vetemedett, hogy fölkapjon és fölhelyezzen a színpadra. Ebből végül az lett, hogy nekem esett és lökdösött pódiumiránt, amitől én szépen leültem a mikrofonállvány elé. Ha jól érzékeltem persze, aki látta, javítson ki. Hát azannyaköcsögit, úgy fölment bennem a pumpa, hogy miután sikerült fölállnom, a nyomába eredve kiosztottam neki pár keresetlen fenékbe billentést. A közönség örült, én nemkülönben.
Ettől függetlenül (és ezzel együtt) rég volt részem ilyen jó mókában, igazi feszültséglevezető bulit sikerült kihozni ebből az egészből. Hálám üldöz minden érintettet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése