február 19, 2012

tavasz

Sometimes I feel like...
Na. Valami csak megmoccanta magát belül, a fecsegő felszín alatt.
Legalábbis erre enged következtetni az, hogy a szobámban, az ágyon hanyatt vágódva verem magam led zepre, bachra meg deep purple-re baromi átéléssel, katatón katarzisban. Ez ugyan így most marha ironikus itten egyfelől, de mi tagadás: tény, hogy némi emóció szabadult föl bennem most több hónapos bénultság után másfelől. Márhogy olyan rendes, minőségi cucc. (Merthogy érzelem és érzelem között is van ám különbség, picsogta közbe legott a bennem rejtező Coelho, esetleg Müllerpéter.)
Felébredtem?
Meglátjuk, kiderül.
Addig is: vihánc on, bármennyire is paradoxnak tűnik ez így most.

Nincsenek megjegyzések: