Nem jó ám a saját hangulatingadozásodnak rabja lenni. Vagy áldozata. Reggel még abban a hitben voltam, hogy rég indult ilyen jól a napom, a Knopfler zenei aláfestése mellett alakult is szépen meg produktívan, majd az esti tánc alatt két másodperc kellett ahhoz, hogy az agyam káposztalévé cseppfolyósodjon. A kedélyállapotom pedig híven követte e változásokat. (A gyomorgörcsöm még mindig nem szűnt meg.) Alattomos és kontrollálhatatlan dolgok ezek, nemszeretem, phű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése