ápr. 18.
Koncert után különösen nagy örömömre szolgált, hogy 5 km-t gyalogolhattam otthonról Keletihez és utána még 3 órán át vezethettem a zajos, osztrák, buta, de amúgy kedves csoportomat. Aztán hálistennek kiderült, hogy a hatosok 20percenként járnak, és van 73-as busz is, szóval csak 5 percet késtem a Mozifanatikusok éjszakája nyitófilmjéről. Az egy olyan dolog, hogy leperkálsz 2 kilót, kapol egy karkötőt, és estétől hajnalig annyi filmre mész el, ahányra akarsz, akár egyes mozik között is válthatsz. Rapzene a mozi előterében, és minden tele van babzsákokkal, ahol 2 film között tudsz lazítani. Iszonyat fíling. Mi (Janó+ haverjai+ én) öt filmet néztünk meg végül.
Hatóra ötkor, előzetesek alatt beestem, és először ültem le a nap folyamán 5 percnél hosszabb időre. Vantage point- Nyolc tanú. Lendületes, dinamikus, mesterien megírt, sok flashback, ám nagyon hollywoodi befejezés. Amúgy jó.
Film után könnyes búcsú a többiektől, ők Éjszaka urai, én Elah völgyében. Tömören: az iraki háború hatása a katonák lelkivilágára egy apa felfedezésében. Minimális zene, dokumentumfilm hatás, fojtott légkör, jó dialógusok, Tommy Lee Jones, Charlize Theron, hajazás a Hair képvilágára. Nem rossz, csak kezd unalmas lenni a sok meaculpa Irakot illetően...
Majd rohanás át mammut2-be, A bakancslista. Erről se késünk el, és nagyon jó hogy nem, mert ez a film egy élmény. Már akkor gyanakodtam, mikor az első percben kétszer röhögtem el magam. Abszolút favorit, Jack Nicholson és Morgan Freeman magukat adják, látszik, hogy nekik írták eleve a szerepeket, egy vállbaveregető kritika szerint hozzák a szokásos grimaszaikat oszt annyi. Nem igaz, ennél azért sokkal több. Nem hittem el, hogy Hollywoodban lehet még úgymond szívhez szóló, két-öreg-egy-fergeteges-kalandban témájú filmet úgy megcsinálni, hogy percenként röhögsz egyet és még normális mondanivalója is van. A sztori másodlagos, a kiinduló helyzeten és a jellemkomikumon van a hangsúly végig, és nekem, aki Nicholsont eddig szar vígjátékokban ill maffiózófilmekben láttam, jó volt végre olyan szerepben látni, ahol csak megmutatkozik a karakter ember valója. Jutalomjáték.
Ezután Street kings- Az utca királyai. Annyi tudtam róla, hogy kemény utcai balhés, korrupt rendőrös- bandával leszámolós- Keanu Reesves-es- Hugh Laurie-s film. És pontosan ennyi is. Azon kívül, hogy szerepel benne még Forest Whitaker is, meg hogy Hugh Laurie nem borostás és két lábon jár, nem ér meglepetés. Nem egy odabaszás, a tanulság az mint a téglánál: nem tudni, de mindegy is, ki a rendőr és ki a bűnöző. Jó, benne van a Reeves jellemfejlődése a sok mészárlás közepette mint sztori, meg végig göngyölítik a bűneset szálait stb, de ettől még nem egy nagy etvasz.
Ennek megfelelően némileg támolyogva, fáradtságtól részegen jöttünk ki a filmről, és bennem megérett az elhatározás: mégiscsak itt maradok megnézni a Bolondok aranyát. Az utolsó pillanatig hezitáltam, mert a film előzetes alapján nagyon szarnak, egyszerűen bugyutának tűnt, de végül: ha már itt vagyok...
Volt még addig vagy egy óránk, és itt köszönjük meg a szervezőknek a babzsák-ötletet. Mert hogy azokon milyen jól el lehet fetrengeni pestiestet olvasva ill live-blogolva, és hogy eltelik egy óra, az vmi tökjóság. Egyvalami volt zavaró: a sok óvodás (=10-13éves), akiknek azért hajnali háromkor talán anyucinál a helyük, nem a plázákban. Tisztára, mint zp-ben. Nem is értem.
A Bolondok aranya pontosan olyan, mint az előzetese. Buta vígjáték, amin csak fáradtan lehet mosolyogni. Jó, néha hangosan is lehetett rajta vihogni, de nem egy nagy eresztés. Donald Sutherland meg mi a szarnak szerepel egy ilyenben?... Mindegy, lezárásnak-levezetésnek tökéletes.
Már világosodott, mikor kijöttünk a moziból. Első villanyossal, első trolival haza, alszik, teljesen jó. Tök buli, hangulat, fíling, ragozzam? Máskor is legyen ilyen!!!
:)
Koncert után különösen nagy örömömre szolgált, hogy 5 km-t gyalogolhattam otthonról Keletihez és utána még 3 órán át vezethettem a zajos, osztrák, buta, de amúgy kedves csoportomat. Aztán hálistennek kiderült, hogy a hatosok 20percenként járnak, és van 73-as busz is, szóval csak 5 percet késtem a Mozifanatikusok éjszakája nyitófilmjéről. Az egy olyan dolog, hogy leperkálsz 2 kilót, kapol egy karkötőt, és estétől hajnalig annyi filmre mész el, ahányra akarsz, akár egyes mozik között is válthatsz. Rapzene a mozi előterében, és minden tele van babzsákokkal, ahol 2 film között tudsz lazítani. Iszonyat fíling. Mi (Janó+ haverjai+ én) öt filmet néztünk meg végül.
Hatóra ötkor, előzetesek alatt beestem, és először ültem le a nap folyamán 5 percnél hosszabb időre. Vantage point- Nyolc tanú. Lendületes, dinamikus, mesterien megírt, sok flashback, ám nagyon hollywoodi befejezés. Amúgy jó.
Film után könnyes búcsú a többiektől, ők Éjszaka urai, én Elah völgyében. Tömören: az iraki háború hatása a katonák lelkivilágára egy apa felfedezésében. Minimális zene, dokumentumfilm hatás, fojtott légkör, jó dialógusok, Tommy Lee Jones, Charlize Theron, hajazás a Hair képvilágára. Nem rossz, csak kezd unalmas lenni a sok meaculpa Irakot illetően...
Majd rohanás át mammut2-be, A bakancslista. Erről se késünk el, és nagyon jó hogy nem, mert ez a film egy élmény. Már akkor gyanakodtam, mikor az első percben kétszer röhögtem el magam. Abszolút favorit, Jack Nicholson és Morgan Freeman magukat adják, látszik, hogy nekik írták eleve a szerepeket, egy vállbaveregető kritika szerint hozzák a szokásos grimaszaikat oszt annyi. Nem igaz, ennél azért sokkal több. Nem hittem el, hogy Hollywoodban lehet még úgymond szívhez szóló, két-öreg-egy-fergeteges-kalandban témájú filmet úgy megcsinálni, hogy percenként röhögsz egyet és még normális mondanivalója is van. A sztori másodlagos, a kiinduló helyzeten és a jellemkomikumon van a hangsúly végig, és nekem, aki Nicholsont eddig szar vígjátékokban ill maffiózófilmekben láttam, jó volt végre olyan szerepben látni, ahol csak megmutatkozik a karakter ember valója. Jutalomjáték.
Ezután Street kings- Az utca királyai. Annyi tudtam róla, hogy kemény utcai balhés, korrupt rendőrös- bandával leszámolós- Keanu Reesves-es- Hugh Laurie-s film. És pontosan ennyi is. Azon kívül, hogy szerepel benne még Forest Whitaker is, meg hogy Hugh Laurie nem borostás és két lábon jár, nem ér meglepetés. Nem egy odabaszás, a tanulság az mint a téglánál: nem tudni, de mindegy is, ki a rendőr és ki a bűnöző. Jó, benne van a Reeves jellemfejlődése a sok mészárlás közepette mint sztori, meg végig göngyölítik a bűneset szálait stb, de ettől még nem egy nagy etvasz.
Ennek megfelelően némileg támolyogva, fáradtságtól részegen jöttünk ki a filmről, és bennem megérett az elhatározás: mégiscsak itt maradok megnézni a Bolondok aranyát. Az utolsó pillanatig hezitáltam, mert a film előzetes alapján nagyon szarnak, egyszerűen bugyutának tűnt, de végül: ha már itt vagyok...
Volt még addig vagy egy óránk, és itt köszönjük meg a szervezőknek a babzsák-ötletet. Mert hogy azokon milyen jól el lehet fetrengeni pestiestet olvasva ill live-blogolva, és hogy eltelik egy óra, az vmi tökjóság. Egyvalami volt zavaró: a sok óvodás (=10-13éves), akiknek azért hajnali háromkor talán anyucinál a helyük, nem a plázákban. Tisztára, mint zp-ben. Nem is értem.
A Bolondok aranya pontosan olyan, mint az előzetese. Buta vígjáték, amin csak fáradtan lehet mosolyogni. Jó, néha hangosan is lehetett rajta vihogni, de nem egy nagy eresztés. Donald Sutherland meg mi a szarnak szerepel egy ilyenben?... Mindegy, lezárásnak-levezetésnek tökéletes.
Már világosodott, mikor kijöttünk a moziból. Első villanyossal, első trolival haza, alszik, teljesen jó. Tök buli, hangulat, fíling, ragozzam? Máskor is legyen ilyen!!!
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése