"...de mit is mondtál, hogy hol játszol, Kiscsillag?
Aha, ja, azt vágom, voltunk rajta nyáron, West Balkán, vagy Zöld Pardon"
A koncertnek nyolckor kellett (volna) kezdődnie. Átdolgozott-átidegenvezetett nap után, fél nyolcra találtam oda Petőfi híd budai hídfőre, ahol már az autósok meg a Moszkva tér felé közlekedő villanyosok alig győzték kerülgetni az úton átevickélő-átdülöngélő-átfutkorászó emberpalántákat. A divatpánk, divatemó, divatalter, divatkonform fiatalsággal egészen a híd első támpilléréig érő sort alkottunk- tehát halleluja, namileszitt, bazmeg, mire-bejutunk-úgyis- elkezdődött-és-be-se-férnénk hangulat. Na mindegy, jönnek a haverok, max itt az utcán bulizunk Loviékra...
Haverok befutnak, szörnyülködnek, namicsináljunk, hiszti, mire befut eddig-nem ismertem-Zsófi, és közli, hogy mit állunk itt, mikor be tudunk menni VIP-bejáraton. Mivan??? A főnöke majd bevisz. Nem baszol át...
Nem baszott át. Egy darab VIP-kártyája volt a főnök csajnak, azzal bevitt 3 embert, egyikük megkapta a kártyát, kijött vele, bevitt még 3 embert, és így tovább. Nekem ez nem volt jó, mert barátnőm késett és nem ért oda beengedésre. Dilemma: Maradjak kinn és álljunk tovább ketten a sorban, vagy menjek be és bassza meg barátnő? Utóbbi lehetetlen volt, előbbi majdnem. Végül bementem, mert a lehetőséget nem hagyjuk ki, és mert barátnő úgyis csak 5 perc múlva ér ide, addig csak találok megoldást. Találtam: a bizonyos főnök, miután kutyaszemekkel rábámulva előadtam a problémámat, zokszó nélkül adta a kártyáját: hozzam be, ha tudom. csak nehogy észrevegyék, hogy nem vagyok inszájder.
Az kéne még :) Marica mindig is tagja volt az ilyesmi klubok veri importent vendégköreinek, egyből látszik büszke fejtartásán, mindent ismerő tekintetén és határozott léptein, ahogy odalép a bejárati ajtóhoz, teketória nélkül kilép rajta, majd 5 perccel később jön is, megilletődött újonc barátnőt a szárnyai alatt, hogy tessék, őt hoztam magammal. Persze, gyertek csak, azt ugye tudod, hogy mostantól ehhez a kártyához már nem jár az ingyenes seggkinyalás szolgáltatás, csak bizonyos feltételek mellett. Persze, hogyne, értesültem róla. Hát akkor jó mulatást.
Szóval így volt. Majdnem. Bevették, beengedtek, utána majdnem leborultam a főnökcsaj színe előtt, hogy mekkora jó arc. Hálálkodva tűntünk el a koncert irányába (de jó, hogy fél 9-kor kezdték, köszi!), már a 3. számot nyomták Lecsóék, nosza Laurával belevetettük magunkat az embertömeg sűrűjébe, könyököltünk- könyököltünk, míg a 3. sorba nem értünk. És sikít. És másiknak nekiugrik. És másik meglök. És visszalök. Táskával elég nehéz amúgy pogózni, de megvan az az előnye, hogy ha a bebogyózott félzombi, aki mozgáson kívül mást már nem érzékel, de azért itt és most kívánja megmutatni, hogy mestere maga Jackie Chan vala, éppen melléd kerül, akkor kitűnő pajzsként szolgálhat.
A népakarat hol előre vetett a 3. sorba, hol hátradobott a 10. sor környékére, mindenki megveszetten ordított, mert annyira boldogok voltunk, Lovi pedig önmagához hűen ismét vagy háromszor elbaszta a szöveget. Nem baj, kijavítottuk. Én közben észrevétlenül eltulajdonítottam az előttem ugráló csaj farmerfelsőjét, mert azt hittem, hogy az enyém, aztán rájöttem, hogy kettő mégse lehet az enyém, szóval inkább visszaszolgáltattam. Jobb a békesség. :)
A végére keletkezett némi nyaki merevség, vádligörcs, remegés és légszomj, ez van, ha az ember egyszer eszik egy nap és nem ül le csak háromszor, akkor is max pár percre. Viszont úgy mentünk koncertről ki, hogy aztakurva.
Nézzetek képeket galérián. És Rátgéber "tó-átugró" Laci egy állat. (Viszont Sopron-Pécs meccseken utáljuk.:P)
Negyed 11-kor már négyeshatoson száguldottunk hazafele, tizenöt évet öregedve fizikailag, de rohadt boldogan. Maradtam volna még, de éjféltől sztrájkolt a bkv, és másnap amúgyis idegenvezetésem volt.
Haverok befutnak, szörnyülködnek, namicsináljunk, hiszti, mire befut eddig-nem ismertem-Zsófi, és közli, hogy mit állunk itt, mikor be tudunk menni VIP-bejáraton. Mivan??? A főnöke majd bevisz. Nem baszol át...
Nem baszott át. Egy darab VIP-kártyája volt a főnök csajnak, azzal bevitt 3 embert, egyikük megkapta a kártyát, kijött vele, bevitt még 3 embert, és így tovább. Nekem ez nem volt jó, mert barátnőm késett és nem ért oda beengedésre. Dilemma: Maradjak kinn és álljunk tovább ketten a sorban, vagy menjek be és bassza meg barátnő? Utóbbi lehetetlen volt, előbbi majdnem. Végül bementem, mert a lehetőséget nem hagyjuk ki, és mert barátnő úgyis csak 5 perc múlva ér ide, addig csak találok megoldást. Találtam: a bizonyos főnök, miután kutyaszemekkel rábámulva előadtam a problémámat, zokszó nélkül adta a kártyáját: hozzam be, ha tudom. csak nehogy észrevegyék, hogy nem vagyok inszájder.
Az kéne még :) Marica mindig is tagja volt az ilyesmi klubok veri importent vendégköreinek, egyből látszik büszke fejtartásán, mindent ismerő tekintetén és határozott léptein, ahogy odalép a bejárati ajtóhoz, teketória nélkül kilép rajta, majd 5 perccel később jön is, megilletődött újonc barátnőt a szárnyai alatt, hogy tessék, őt hoztam magammal. Persze, gyertek csak, azt ugye tudod, hogy mostantól ehhez a kártyához már nem jár az ingyenes seggkinyalás szolgáltatás, csak bizonyos feltételek mellett. Persze, hogyne, értesültem róla. Hát akkor jó mulatást.
Szóval így volt. Majdnem. Bevették, beengedtek, utána majdnem leborultam a főnökcsaj színe előtt, hogy mekkora jó arc. Hálálkodva tűntünk el a koncert irányába (de jó, hogy fél 9-kor kezdték, köszi!), már a 3. számot nyomták Lecsóék, nosza Laurával belevetettük magunkat az embertömeg sűrűjébe, könyököltünk- könyököltünk, míg a 3. sorba nem értünk. És sikít. És másiknak nekiugrik. És másik meglök. És visszalök. Táskával elég nehéz amúgy pogózni, de megvan az az előnye, hogy ha a bebogyózott félzombi, aki mozgáson kívül mást már nem érzékel, de azért itt és most kívánja megmutatni, hogy mestere maga Jackie Chan vala, éppen melléd kerül, akkor kitűnő pajzsként szolgálhat.
A népakarat hol előre vetett a 3. sorba, hol hátradobott a 10. sor környékére, mindenki megveszetten ordított, mert annyira boldogok voltunk, Lovi pedig önmagához hűen ismét vagy háromszor elbaszta a szöveget. Nem baj, kijavítottuk. Én közben észrevétlenül eltulajdonítottam az előttem ugráló csaj farmerfelsőjét, mert azt hittem, hogy az enyém, aztán rájöttem, hogy kettő mégse lehet az enyém, szóval inkább visszaszolgáltattam. Jobb a békesség. :)
A végére keletkezett némi nyaki merevség, vádligörcs, remegés és légszomj, ez van, ha az ember egyszer eszik egy nap és nem ül le csak háromszor, akkor is max pár percre. Viszont úgy mentünk koncertről ki, hogy aztakurva.
Nézzetek képeket galérián. És Rátgéber "tó-átugró" Laci egy állat. (Viszont Sopron-Pécs meccseken utáljuk.:P)
Negyed 11-kor már négyeshatoson száguldottunk hazafele, tizenöt évet öregedve fizikailag, de rohadt boldogan. Maradtam volna még, de éjféltől sztrájkolt a bkv, és másnap amúgyis idegenvezetésem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése