március 22, 2008

Krakkó

márc. 21.

Előző este addig tervezgettük, hogy felfedezzük Krakkót bájnájt, hogy végül elkezdtük fotózni magunkat vadiúj POLSKA-s pólóinkban az álomba visongásig...:) Másnap reggel ckeck out, buszra fel, irány a wieliczkai sóbánya.
Hát az egy olyan hely, mint egy kőfejtő meg egy cseppkőbarlang keveréke. Falépcsőn mész le 64 méterrel a föld alá, aztán ott elvagy másfél órát egy egyenruhás, védősisakos idegenvezetővel és rácsodálkozol a sószobrokra meg a járatokra meg a barlangtavakra meg a bányakápolnára. Egymillió turista évente ezt választja. Próbálja ki Ön is!
Utána buszon kötelező Jóbarátok-részek, egyéb filmek, zenehallgatás-beszélgetés-alvás, majd érkezés Zakopanéba. Hegyek között van egy völgy, a völgyben van egy kis falu, a faluban soksok turistabusz, meg egy mesés kis piac, a piacon pedig sok sajt, bőrbekecs és papucs, valamint rengeteg kínai ketyere. Szabadidő e csoda felfedezésére akadt összesen 1,5 óra. (mennyi????) És mivel du. 3 volt és nem ettünk sokat, muszáj volt előtte beülni egy Restauracijába originál lengyel kajára. Megint nem tudtak angolul, mi meg megint meg tudtuk velük értetni, hogy olyan kaja kell, amiben nincs hús. A kiszolgáló csávó erre beszaladt a konyhába és kihozta a hozzávalókat, hogy válasszunk, mi kell a levesbe? Választottunk egy rószaszín löttyöt és krumplival kértük. Utána kihozott tésztát sokféle dologgal. Mi rámutattunk a cukros túróra. Tíz perccel később hozták a krumplis céklalevest édes-túrós dödöllével. Kommunikáció-szakmai ártalom?
Végül elfúvattuk magunkat az aktuális hóviharral a piacig, azt átszeltük hozzába, elbaszván utolsó fityingjeinket (bocs: groszy-jainkat) is.

Majdan buszra fel, úton indul el, útközben pisilni a hóba megáll, s számos órányi punnyadás után Bp, Nyugatinál kiköt.


Nincsenek megjegyzések: