márc. 20.
Smok,
így hívják a sárkányt lengyelül. Egy kedves plüssárkányt áruló nénitől tudtuk meg Krakkó főterén. A sárkány Krakkó egyik mitikus szörnye =jelképe, és mivel ezen a napon végig a belvárost fedeztük fel, találkoztunk vele párszor.
Reggel 9kor indulás, a fedélzeten Agnieszkával, magyar származású helyi idegenvezetőnkkel. Tünemény egy csaj, édes szláv akcentussal beszéli a magyart, és minden tekintetben kenterbe veri saját csoportkísérőnket. (Aki hálistennek visszahúzódott közénk birkulni, amígy Agnieszka vezetett.) Wawel (a krakkói vár), Visztula, óvárosi utcák, gyönyörű épületek, minden sarkon egy templom, mise kihangosítva árad az utcára, fő tér, nagytemplom, park, bevásárlóutca. dusmi egész nap megszállottan fotózott, gyönyörű idő volt (főleg mikor a verőfényes napsütésben eleredt a heves hózápor), csodás fények... szép, na.
Mindemellett roppant debil nap, barátnővel megállíthatatlanul röpködtek a szóviccek, nem tudom honnan voltunk ennyire pihentek. (Utolsó mondatok: dusmi: "Brutus mivan, mit böködsz?", maricc: "Süsü, te ittál! Lehelj rám!") Szóval visongás, könnyesre röhögés, szép város nyújtotta vizuális élmény befogadása.
Végül egy kiadós lengyelkülönlegesség-ebéd után, délutánnyi szabad program- kihasználtuk. Vásárlás a Fő téren, kis lengyel nyelvtanfolyam plüssárkány-vásárlás közben, piacolás, hirtelen hóvihar elől szuvenírboltba menekülés, ott POLSKA-s póló hirtelen felindulásból történő megvásárlása, majd krakkói nagytemplom. Hát, fájdalom, de lokálpatriotizmus ide vagy oda: már értjük, mért került 10 évvel a budai Mátyás-temlom előtt a világörökségi listára... Óriási, gyönyörű, gótikus, belül színesen kifestett, ez a ritka felnézek a plafonra és ott integet Isten a csillárról érzés. És nem-vallásosoknak is élmény építészeti és művészi-művészettörténeti szempontból mindenképp; csak a hívőknek jár hozzá bónuszélmény is, hahh. :)
Mire kimeghatódtuk magunkat, odakinn kisütött a nap, újra kimerészkedtünk és bevetettük magunkat a ruhaboltokba... nem kellett volna. Az eredmény: sikítófrász.
Ezután kis angol-portugál nyelvalkalmazás standos gyerekkel, akivel dumáltunk és dusmi könnyelműen közölte vele, hogy maricc tud portugálul. Több se kellett a gyereknek. Falas portugues? Quando aprendeste?... Hátőőő falo só um pouco... de azér válaszolgattam derekasan valamennyire így a szívszélhűdés határán.
Majd séta, buszkeres, busztalál, hazabusz. Élményvót. Télleg.
Smok,
így hívják a sárkányt lengyelül. Egy kedves plüssárkányt áruló nénitől tudtuk meg Krakkó főterén. A sárkány Krakkó egyik mitikus szörnye =jelképe, és mivel ezen a napon végig a belvárost fedeztük fel, találkoztunk vele párszor.
Reggel 9kor indulás, a fedélzeten Agnieszkával, magyar származású helyi idegenvezetőnkkel. Tünemény egy csaj, édes szláv akcentussal beszéli a magyart, és minden tekintetben kenterbe veri saját csoportkísérőnket. (Aki hálistennek visszahúzódott közénk birkulni, amígy Agnieszka vezetett.) Wawel (a krakkói vár), Visztula, óvárosi utcák, gyönyörű épületek, minden sarkon egy templom, mise kihangosítva árad az utcára, fő tér, nagytemplom, park, bevásárlóutca. dusmi egész nap megszállottan fotózott, gyönyörű idő volt (főleg mikor a verőfényes napsütésben eleredt a heves hózápor), csodás fények... szép, na.
Mindemellett roppant debil nap, barátnővel megállíthatatlanul röpködtek a szóviccek, nem tudom honnan voltunk ennyire pihentek. (Utolsó mondatok: dusmi: "Brutus mivan, mit böködsz?", maricc: "Süsü, te ittál! Lehelj rám!") Szóval visongás, könnyesre röhögés, szép város nyújtotta vizuális élmény befogadása.
Végül egy kiadós lengyelkülönlegesség-ebéd után, délutánnyi szabad program- kihasználtuk. Vásárlás a Fő téren, kis lengyel nyelvtanfolyam plüssárkány-vásárlás közben, piacolás, hirtelen hóvihar elől szuvenírboltba menekülés, ott POLSKA-s póló hirtelen felindulásból történő megvásárlása, majd krakkói nagytemplom. Hát, fájdalom, de lokálpatriotizmus ide vagy oda: már értjük, mért került 10 évvel a budai Mátyás-temlom előtt a világörökségi listára... Óriási, gyönyörű, gótikus, belül színesen kifestett, ez a ritka felnézek a plafonra és ott integet Isten a csillárról érzés. És nem-vallásosoknak is élmény építészeti és művészi-művészettörténeti szempontból mindenképp; csak a hívőknek jár hozzá bónuszélmény is, hahh. :)
Mire kimeghatódtuk magunkat, odakinn kisütött a nap, újra kimerészkedtünk és bevetettük magunkat a ruhaboltokba... nem kellett volna. Az eredmény: sikítófrász.
Ezután kis angol-portugál nyelvalkalmazás standos gyerekkel, akivel dumáltunk és dusmi könnyelműen közölte vele, hogy maricc tud portugálul. Több se kellett a gyereknek. Falas portugues? Quando aprendeste?... Hátőőő falo só um pouco... de azér válaszolgattam derekasan valamennyire így a szívszélhűdés határán.
Majd séta, buszkeres, busztalál, hazabusz. Élményvót. Télleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése