A dolog ott vált érdekessé, mikor az egyetlen ember, akivel mentem volna, lemondta a koncertet. Erreföl én azonnal pánikszerű tüneteket produkálva elkezdtem felkutatni valakit (bárkit), aki hajlandó lenne elkísérni jamierobi-koncertre. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, valahogy senki sem ért rá. Egyetlen kivételként drága jóbarátom vállalta, hogy bár éppen Budaörsről biciklizik Újpest felé, ha hazaért, elugrik hozzám a helyre, hogy ne legyek egyedül. (Utóbb persze nem tudott jönni- fizikai képtelenség, de már azzal is meghatott, hogy komolyan eljött volna miattam...)
Szóval magamra maradtam. Ám még mielőtt teljesen elmerültem volna az önsajnálat mocsarában, gondoltam egy merészet, hogyaszongya: én ugyan bármi lesz is, ottleszek és kész, mert nekem ez jár. Alanyi jogon.
Meg ingyen, tehát siettem, és nyolcötvenkilencre, utolsó ingyenesként be is jutottam. Hanem mit fogok itt egyedül csinálni, kéne nekem társaság. Kerítettem is, a ruhatári sor előttem álló tagja lett a kiszemelt áldozat (ő tehet róla, minek szólított meg...:). Nagyon jólelkű egy fiatalember a szentem, nem tágított mellőlem egész hepaj alatt, miután beszélgettünk csöppet.
Na, végül is kiálltuk a ruhatári sort, aztán előreverekedtük magunkat a tömegben a 6. sor környékére, hogy utált mindenki... Főleg, mikor következett részemről a hajrázás- ugrálás-sikongás-tapsikolás-vigyorgás-szépennézés stb. A második számnál aztán elpattant a melltartóm. Elöl nyílós-zárós darab, szétment, ami nem jött jól, tekintve hogy nem voltam hajlandó még erre sem elhagyni a táncteret. Szóval búvárszám, azaz leguggol+megigazít. Megigazítaná. Ha tudná. Néztek a körülöttem lévők, hogy hová tűntem, kísérőm is aggódva hajolt lejjebb, hogy minden rendben-é, mire visszakiabáltam a szomorú tényt (--> visszafogott röhögés az engem körülvevőktől). Végül hagytam a francba, mivel kezdődött a köv szám, hagytam, hadd ugráljon egymástól függetlenül fehérnemű s belevaló... A helyzet nem javult, tűrtem-tűrtem, dehát egyszer az én türelmem is véget ér, kénytelen voltam levetni a szétment darabot. Bár felső alatt, de így is nagyon népszerű lett a magánszám... (kísérő: "most mondanám, hogy szívesen segítek, de...")
Innentől a szokásos eufória, összevigyor zenekaritagokkal, ugrál, énekel szöveg, taps, hajatráz, vigyorvigyorvigyor, előrenyomakodik. Hát ezt nem kellett volna, ugyanis pont feketepólós mellé vetett a jósors. F.pólós érdekesen meg volt őrülve, mert miután megtudta, hogy kísérőmhöz sem erotikus, sem érzelmi viszony nem fűz, mi több, tőle magától (f.pólóstól) sem akarok semmit, elkezdett pofázni. Főleg kísérőmhöz, ilyesmiket mint "mivan bazmeg szedd már föl, smárold má le, ez kell neki ne legyémá ennyire fatökű..." (maricc: "mint te?") Nagyon-nagyon bunkónak kellett lennem hozzá, hogy befogja a pofáját és elhúzzon délre, ld. apróbetű. De végül kénytelen volt...
Aztán buli vége (méltatlanul hamar), első utam a wc-be vezetett visszavenni a lestrapált cicifixet, amit a koncert idejére az övtartómra fűztem, hogy ne a fejem fölött kelljen pörgetni. Kedves ismeretlen gondviselőm aztán még meghívott egy mojitóra (szigorúan virgin), majd sűrű telefonszám- cserélgetések közepette érzékeny búcsút vettünk egymástól. Azóta vigyorgok és bazzegolok.
Még nem döntöttem el, ez kapja-e a Maricc legkattantabb józan koncertje díjat.
Szóval magamra maradtam. Ám még mielőtt teljesen elmerültem volna az önsajnálat mocsarában, gondoltam egy merészet, hogyaszongya: én ugyan bármi lesz is, ottleszek és kész, mert nekem ez jár. Alanyi jogon.
Meg ingyen, tehát siettem, és nyolcötvenkilencre, utolsó ingyenesként be is jutottam. Hanem mit fogok itt egyedül csinálni, kéne nekem társaság. Kerítettem is, a ruhatári sor előttem álló tagja lett a kiszemelt áldozat (ő tehet róla, minek szólított meg...:). Nagyon jólelkű egy fiatalember a szentem, nem tágított mellőlem egész hepaj alatt, miután beszélgettünk csöppet.
Na, végül is kiálltuk a ruhatári sort, aztán előreverekedtük magunkat a tömegben a 6. sor környékére, hogy utált mindenki... Főleg, mikor következett részemről a hajrázás- ugrálás-sikongás-tapsikolás-vigyorgás-szépennézés stb. A második számnál aztán elpattant a melltartóm. Elöl nyílós-zárós darab, szétment, ami nem jött jól, tekintve hogy nem voltam hajlandó még erre sem elhagyni a táncteret. Szóval búvárszám, azaz leguggol+megigazít. Megigazítaná. Ha tudná. Néztek a körülöttem lévők, hogy hová tűntem, kísérőm is aggódva hajolt lejjebb, hogy minden rendben-é, mire visszakiabáltam a szomorú tényt (--> visszafogott röhögés az engem körülvevőktől). Végül hagytam a francba, mivel kezdődött a köv szám, hagytam, hadd ugráljon egymástól függetlenül fehérnemű s belevaló... A helyzet nem javult, tűrtem-tűrtem, dehát egyszer az én türelmem is véget ér, kénytelen voltam levetni a szétment darabot. Bár felső alatt, de így is nagyon népszerű lett a magánszám... (kísérő: "most mondanám, hogy szívesen segítek, de...")
Innentől a szokásos eufória, összevigyor zenekaritagokkal, ugrál, énekel szöveg, taps, hajatráz, vigyorvigyorvigyor, előrenyomakodik. Hát ezt nem kellett volna, ugyanis pont feketepólós mellé vetett a jósors. F.pólós érdekesen meg volt őrülve, mert miután megtudta, hogy kísérőmhöz sem erotikus, sem érzelmi viszony nem fűz, mi több, tőle magától (f.pólóstól) sem akarok semmit, elkezdett pofázni. Főleg kísérőmhöz, ilyesmiket mint "mivan bazmeg szedd már föl, smárold má le, ez kell neki ne legyémá ennyire fatökű..." (maricc: "mint te?") Nagyon-nagyon bunkónak kellett lennem hozzá, hogy befogja a pofáját és elhúzzon délre, ld. apróbetű. De végül kénytelen volt...
Aztán buli vége (méltatlanul hamar), első utam a wc-be vezetett visszavenni a lestrapált cicifixet, amit a koncert idejére az övtartómra fűztem, hogy ne a fejem fölött kelljen pörgetni. Kedves ismeretlen gondviselőm aztán még meghívott egy mojitóra (szigorúan virgin), majd sűrű telefonszám- cserélgetések közepette érzékeny búcsút vettünk egymástól. Azóta vigyorgok és bazzegolok.
Még nem döntöttem el, ez kapja-e a Maricc legkattantabb józan koncertje díjat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése