Hogy keltem föl? Zengedezéssel a fülemben. Most meg tanulnom kéne, de még annyira a tegnapiak hatása alatt vagyok, hogy muszáj valamilyen nyilvános fórumon kiereszteni a szívszorulást. Gyerekek, kóválygok. Ez...
Ez más volt, mint az eddigiek.
Eddig ugrabugrálás volt, húrok közé csapás, oszt uzsgyi, lehet élvezni a fenenagy örömködést, the moment's here and now, take it and run, reach for the sun.
Most üldögélés volt. Tompa fény. Ahogy a kéz a húrhoz ért, előtört a zengedezés.
Ültünk, vittek a fából, fémből, húrokról előkúszó-felszakadó hangok. Átrezegtek az egész termen, bekúsztak minden zugába, körülzengett mindenkit a hangszerek dalának és az emberi ének összefonódó harmóniája. Táncoltak az ujjak, ülve ringtak a testek, lágyultak a tekintetek, simultak az arcvonások.
Aztán hopp, megszakadt a varázs. Egy kacsintás, egy huncut szájzug-rángás, és ahogy gyorsult az ütem, úgy erősödött a taps és szélesedett a mosoly. Hajrázással az eufóriáig, ugrálás nélkül. Mindenhol üdvözülten csillogó szemek, szinte már tapintani lehet a jóérzést. Tenyér nem marad az ölben, és jól van ez így, mert elképzelhetetlen, mi lett volna, ha nem vezethetem le a kapott elmondhatatlant. Talán szétfeszít a kavargás, vagy átizzom, mint a villanykörte szála.
Aztán már minden mindegy, jön egyik dal a másik után, szívszorulást vált örömünnep. Az ember hol szívdobogva nyeli a könnyeit, hol nem bír magával egy ültő helyében. Repes a szív, lebeg a lélek, soha ilyen öröm nem volt még a befogadás. A fiúk fürdenek a katarzisunkban, töltekezünk egymásból, ők és a közönség...
... a vége: visszatérés, vidámság, hála, sugárzás. És taps, sokáig.
Nehéz az ocsúdás, hangfoszlányok emlékei kísértenek most is.
Legszívesebben ezt itt mind fölpakolnám a fórumra, hogy tessék, ezt művelitek velem:) De nem megy. Oda csak fölösleges hülyeségeket tudok írni valahogy. De talán nem is baj, jól van ez így.
Jól van na, először voltam ilyen csendesen.
Na kész, befejeztem, most jobb. Igyekszem a lehető legkevesebb ilyet postolni, de ezt most kellett.
Talán kedvcsinálónak megteszi? 21-én lesznek a Gödörben, szóval gyertek el! :)
Anyám mondá
"Hát ez a koncert... ezen tíz évet fiatalodtam. Nem is kell ide botox, kisimít ez!"
Ez más volt, mint az eddigiek.
Eddig ugrabugrálás volt, húrok közé csapás, oszt uzsgyi, lehet élvezni a fenenagy örömködést, the moment's here and now, take it and run, reach for the sun.
Most üldögélés volt. Tompa fény. Ahogy a kéz a húrhoz ért, előtört a zengedezés.
Ültünk, vittek a fából, fémből, húrokról előkúszó-felszakadó hangok. Átrezegtek az egész termen, bekúsztak minden zugába, körülzengett mindenkit a hangszerek dalának és az emberi ének összefonódó harmóniája. Táncoltak az ujjak, ülve ringtak a testek, lágyultak a tekintetek, simultak az arcvonások.
Aztán hopp, megszakadt a varázs. Egy kacsintás, egy huncut szájzug-rángás, és ahogy gyorsult az ütem, úgy erősödött a taps és szélesedett a mosoly. Hajrázással az eufóriáig, ugrálás nélkül. Mindenhol üdvözülten csillogó szemek, szinte már tapintani lehet a jóérzést. Tenyér nem marad az ölben, és jól van ez így, mert elképzelhetetlen, mi lett volna, ha nem vezethetem le a kapott elmondhatatlant. Talán szétfeszít a kavargás, vagy átizzom, mint a villanykörte szála.
Aztán már minden mindegy, jön egyik dal a másik után, szívszorulást vált örömünnep. Az ember hol szívdobogva nyeli a könnyeit, hol nem bír magával egy ültő helyében. Repes a szív, lebeg a lélek, soha ilyen öröm nem volt még a befogadás. A fiúk fürdenek a katarzisunkban, töltekezünk egymásból, ők és a közönség...
... a vége: visszatérés, vidámság, hála, sugárzás. És taps, sokáig.
Nehéz az ocsúdás, hangfoszlányok emlékei kísértenek most is.
Legszívesebben ezt itt mind fölpakolnám a fórumra, hogy tessék, ezt művelitek velem:) De nem megy. Oda csak fölösleges hülyeségeket tudok írni valahogy. De talán nem is baj, jól van ez így.
Jól van na, először voltam ilyen csendesen.
Na kész, befejeztem, most jobb. Igyekszem a lehető legkevesebb ilyet postolni, de ezt most kellett.
Talán kedvcsinálónak megteszi? 21-én lesznek a Gödörben, szóval gyertek el! :)
Anyám mondá
"Hát ez a koncert... ezen tíz évet fiatalodtam. Nem is kell ide botox, kisimít ez!"
1 megjegyzés:
Pedig befér ide ilyen is... nekem is belábadt a szemem a végére. :-)
Megjegyzés küldése