Előtte el kellett menni úszni. Mert. Valamivel muszáj volt levezetni. Meg aludni se tudtam úgyse.
Szóval izmok megacéloz, tüdő kitágít, habokból kibukkan, megszárítkozik, újjászület--ne. Szeretnéd, mi? Na de hát, mi ez a lanyhaság, csak keményen. Nagy levegő, mellet ki, hasat be, menet indul egy-kettő, célobjektumig meg se áll.
Van itt ám (ön)fegyelem, jó korán odaértem (annak ellenére, hogy legszívesebben szűkölve futottam volna az ellenkező irányba). Ilyenkor az első számú szabály: ne hagyj időt magadnak a parára. Zum Befehl, igenis, értettem, kérdezgettem, kitöltöttem, röhögcséltem, futkorásztam, megbeszéltem, ettem, ittam, átöltöztem, és hipp-hopp eltelt fél óra, itt is volt a csoport.
A vesztőhely.
Az oroszlán kitátott pofája.
A halál torka.
Nyolc nyugdíjas német biciklista plusz csoportkísérő.
Brrr.*
Itt álldogáltak oszt pislákoltak szerényen.
Marica meg odamegy, kéremkövessenek, és apa, kezdődiiik. Irány a kiismerhetetlen labirintus.
---innentől már jó volt, csak be kell szereznem egy karórát, mert mobilon időt nézni kicsit gáz. (De úgy cseleskedtem, hogy nem vették észre;)) Amúgy is aranyosak voltak, annyira lekötötte őket az ópernhausz szépsége meg az én dajcsspráchém (az egyetlen, amiről nem tehetek, a többi az én bűnöm:)), hogy fel se tűnt nekik az első 5 perc bénázása. Legalábbis nem mutatták.
Kiléptem a Labirintus kapuján. Szétnéztem. Az égen ugyanazok a csúnya felhők, kicsit szemerkél. Az autók hasítanak az Andrássyn, némi nyirkos szellő borzolja az útmenti hársfák lombját. Elcsetlek az Oktogonig, felbotlok a villamosra, leszédülök a Jászain. Rátalálok a Duna-partra, ott a sziget, a híd meg a világörökség egyéb részei hátul.--
Láttátok az Arany Ászok-reklámot, amikor a csávó segít megtolni a csajszi kocsiját, és ettől annyira megörül magának, hogy ott terem egy egész riói karnevál? Na, elindultam a Duna-parton, és egyszerre kezdett el rikoltani Tom Jones, zengedezni Norah és bolondulni Jamie&Robi (naná, hogy a Hole-ra;)).
Hehh.
marica szív tűzkeresztség
___________
* Nem mintha én még eddig sose, sőt, de akkoris. Én se értem. Node ez már azóta történelem:)
Szóval izmok megacéloz, tüdő kitágít, habokból kibukkan, megszárítkozik, újjászület--ne. Szeretnéd, mi? Na de hát, mi ez a lanyhaság, csak keményen. Nagy levegő, mellet ki, hasat be, menet indul egy-kettő, célobjektumig meg se áll.
Van itt ám (ön)fegyelem, jó korán odaértem (annak ellenére, hogy legszívesebben szűkölve futottam volna az ellenkező irányba). Ilyenkor az első számú szabály: ne hagyj időt magadnak a parára. Zum Befehl, igenis, értettem, kérdezgettem, kitöltöttem, röhögcséltem, futkorásztam, megbeszéltem, ettem, ittam, átöltöztem, és hipp-hopp eltelt fél óra, itt is volt a csoport.
A vesztőhely.
Az oroszlán kitátott pofája.
A halál torka.
Nyolc nyugdíjas német biciklista plusz csoportkísérő.
Brrr.*
Itt álldogáltak oszt pislákoltak szerényen.
Marica meg odamegy, kéremkövessenek, és apa, kezdődiiik. Irány a kiismerhetetlen labirintus.
---innentől már jó volt, csak be kell szereznem egy karórát, mert mobilon időt nézni kicsit gáz. (De úgy cseleskedtem, hogy nem vették észre;)) Amúgy is aranyosak voltak, annyira lekötötte őket az ópernhausz szépsége meg az én dajcsspráchém (az egyetlen, amiről nem tehetek, a többi az én bűnöm:)), hogy fel se tűnt nekik az első 5 perc bénázása. Legalábbis nem mutatták.
Kiléptem a Labirintus kapuján. Szétnéztem. Az égen ugyanazok a csúnya felhők, kicsit szemerkél. Az autók hasítanak az Andrássyn, némi nyirkos szellő borzolja az útmenti hársfák lombját. Elcsetlek az Oktogonig, felbotlok a villamosra, leszédülök a Jászain. Rátalálok a Duna-partra, ott a sziget, a híd meg a világörökség egyéb részei hátul.--
Láttátok az Arany Ászok-reklámot, amikor a csávó segít megtolni a csajszi kocsiját, és ettől annyira megörül magának, hogy ott terem egy egész riói karnevál? Na, elindultam a Duna-parton, és egyszerre kezdett el rikoltani Tom Jones, zengedezni Norah és bolondulni Jamie&Robi (naná, hogy a Hole-ra;)).
Hehh.
marica szív tűzkeresztség
___________
* Nem mintha én még eddig sose, sőt, de akkoris. Én se értem. Node ez már azóta történelem:)
1 megjegyzés:
Szia Maricchen! Nos mire sikerült a rengeteg dolgom mellett(mert sajna minden nap egész nap kint vagyok) végigolvasnalak.. no hát az ennyi idömbe került:) De sebaj! Aztatyüüüüü(kár, hogy kint nem tudok hosszú ü betüt irni:(), hogy mik nem történnek veled!!! Ezek az utazós-bulizós-idegenvezetös-mindenegybendolgok tittajók!:) De ez a séta és azok a kis dögök ott a karjaidnál... Hát menjenek ám a sunyiba!! De a megtaláló... Hát egy édibédi-hihhetetlenkevésvanbelöled egyén, nem semmi... De rendes, hogy megtalálta(persze erröl nem tehet:)) no és még meg is keresett iwiw-en meg irt is!!! Sok mindentöl megkimélt, úgy hiszem. Remélem azóta minden rendben, jól vagy. Nem garantálom rendszeres olvasást illetve comment-eket, nehari. De azért igyekszem. Ez a második blog, amit olvasgatok ám:) Csak hajrá vele! Velem minden oks, minde szép, szerelmes, jó, vidám:) stb. Millió puszi!!
Megjegyzés küldése