És igen, túléltem és igen, pozitív csalódás volt, és igen, még jobban meg akarok tanulni majd legközelebb. Még ott vagyunk, mindjárt indulunk vissza, holnap negyed 9-re megyek dolgozni, hurrá. Csak ahogy odaértünk, egyre rosszabbodott az idő. Pénteken csak borult volt, szombaton enyhe szél, vasárnap visszafújt a lejtőn és/vagy oldalba kapott, ma pedig az erős szél rengeteg hóval párosult. Annyival, hogy reggelre 15-20 cm esett, hólánc nélkül nem engedtek volna fel, és egy csúszás után úgy döntöttem, hogy inkább vissza kéne stoppolni a hegyről a szállásra. Két méter volt a látótávolság, lefagytál, nem volt jó. De a másik három nap csak tanultam. A második nap felére már el is kezdtem élvezni a dolgot. Mondjuk a bokacseszegető-térdrugóztató sebesség egyelőre továbbra se a barátom, ellentétben a hóekével, bár itt is sok időbe telt, míg megszoktuk egymást. De megszoktuk.
(Facing the ugly truth: Holnaptól május elejéig elvileg minden délután vmi beadandón kéne ügyködnöm. 4-5 db, átlag 10 oldal, ha nem több. Hurrá. Mi mindent meg nem tesz az ember a pluszkreditekért.)
1 megjegyzés:
köszönöm szépen, és gratulálok a síeléshez(:
Megjegyzés küldése