Na igen, ez az az állapot, amikor már rég esti tornát kéne csinálnom meg aludnom, de nem tudok elszakadni a zenétől. Ez történik, ha az ember kiselőadást vállal a magyar és a német populáris zene összehasonlításáról. Az utolsó pár órában zenei stílusokon utaztam keresztül és még mindig sírhatnékom van. Annyi jó zene van!!! Kezdtem a korán meghalt, Amerikában is number one számot produkáló osztrákkal, folytattam táncdalénekesekkel mindkét országból, aztán valahogy begyütt a progresszív rock meg a punkrock, aztán tinikorom kedvenc tehetségkutató-nyertes foghíjas norvégjánál ragadtam le remegni, meg disco is volt, meg kis downtempo. Most meg jazzpop. A legfinomabb fajtából. Szvinget nem merek elkezdeni hallgatni, mert akkor nem lesz alvás :)
De esküszöm, most pihentem annyit, amennyit mióta síből visszajöttem, nem. Örömkönnyek, áh.



Ja igen: akinek van otthon Aerosmith, Prosectura és/vagy Solaris, ne kíméljen! Uriah Heep, Pearl Jam is jöhet! Meg Péterfy Bori! Meg Colorstar! Meg... eh.