A Gödör előtt táncoltak tánciskolások, én pedig csak ültem tőlük karnyújtásnyira a lépcsőn, és könnyes szemmel, elvarázsoltam bámultam őket. Majd a végén felpattantam, szívdobogva hazaviharzottam, majd órák hosszat tartó fel-alá járkálás után a szobámban eldöntöttem, hogy történjék bármi, leküzdöm a táncolással szembeni gátlásaimat, és megtanulok így táncolni.
Ez volt négy éve. Van erre egy szólás. :)
3 megjegyzés:
ja hogy neked volt ilyen gátlásod? jól titkoltad :D
még mindig van. nehezen tanulok lépéseket, darabosan mozgok és nem hagyom magam vezetni. de itt úgy döntöttem, h mindezek nem minősülnek kizáró oknak :D
nem is!!
ha egyszer hagyod magad vezetni, onnan nincs megállás.
engem a tánctanárom - akkoriban egyik legjobb haverom - sodort el. azóta felejthetetlen.
a többi (lépések...) lényegtelen..
Megjegyzés küldése