És akkor elhatároztam, hogy a fogaim drasztikus sárgulása miatt (újra) leállok a cigivel. Tegnap délelőtt szívtam el az utolsót, és legnagyobb megdöbbenésemre nagyon vissza kell fognom magam, nehogy megvegyem az új dobozt. Elvagyok én cigi nélkül napokig amúgy, de most konkrétan a tudat fáj, hogy nincs több. Nincs több. Kimondhatatlanul frusztráló. És mikor rájöttem, hogy én most azon vagyok leakadva, hogy vége a fílinges nyár esti erkélyen álldogálásoknak, rituális füsteregetésnek, álmodozó filozofálgatásoknak, hirtelen ráébredtem, hogy bizony rászoktam. Rákattantam, ahogy kell, pedig korábban is cigiztem én elég sokat, de mégsem volt belőle sose probléma, mikor letettem. Hát most hiányzik. Ijesztő. Ahogy az is, hogy fél éve dohányzom. (Meg is látszik a fogaimon...)
Hát, viszlát, cigaretta. Ez most nem lesz egyszerű, de a függés nem vicces. Még jó, hogy csak pszichikai és nem fizikai. Ironikus módon naná, hogy nem az egészségem motivál ebben. Sokkal inkább a hiúság (fehér fogak) és az önbecsülés (én, függő? nehogymá) a mérvadók most. Jellemző. Az ember hülye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése