ébresztő!

Nem értettem, hogy ahhoz képest, amilyen jó dolgom van nekem egyébként, mi bajom van most már hetek óta. Aztán mintha most rájöttem volna.
Az nekem az én bajom mindössze, hogy túl nagy segget kerítek a dolgoknak egyfelől, és mindent azonnal akarok másfelől. Úgyhogy elhagytam a felszabadultságomat félúton és hagyom magam lehúzni mindenféle görcsölésekbe mostanában, emígyen jól kicseszvén önnönmagammal. Közben meg elfelejtek élni, amilyen hülye vagyok.
Kezdő vagyok a táncban, a munkámban, a nyelvtanulásban, és ahelyett, hogy belevessem magam (mondjuk a munkámba azért sikerült) és jól megtanuljam, itten lamentálok és sápítozok folyamatosan, jaj, micsoda új helyzetek, nem vagyok én ehhez szokva. Jaj, nem megy, mér nem megy?! Talán, mert nem azzal kéne foglalkozni hogy hogyan megy, hanem csinálni. És elfogadni, hogy ezek a dolgok nem mennek egyből, és túllépni azon, hogy bénázás megy. Szimpla bukdácsolástól hagyom magam letörni, hát meg is érdemlem, komolyan. Úgyhogy aki ilyen hülye, hogy ezekből a dogokból is önbizalmi kérdést csinál ahelyett, hogy élvezné, hát annak úgy is kell. Valaki vágjon már pofán kétfelől és rázzon már meg olyan istenesen, ha egy mód van rá.