egyik a másik után

Mire kábé megszoktam a melóhelyzetet, jött a költözés. Utána lakásberendezés. Intézkedések. Mire felszámoltuk a csatateret, jött az újabb adag bútor Fertőrákosról, úgyhogy újra kupi van. Mire itt is újra kezdett rend támadni és megörültem, hogy na, a helyzet normalizálódni látszik, hát nem előrehozták a szüretet? Újabb hétvége ugrott tehát. A lakással kapcsolatos intézések elérhetetlen messzeségbe ugrottak, az egészségemmel szégyellnivaló módon sehogyanse foglalkozom, összefoglalóan azt kell tehát mondanom: a nyomás nagy. És borzasztóan zavar, hogy pont azokra a dolgokra nem jut időm normálisan, amikkel foglalkoznom kellene: az egészségemre meg az új dolgok elsajátítására. De sajna ez van, a rinyától nem lesz jobb, úgyhogy öszvértaktika: kitartóan/türelmesen húzni az igát, csak elfogynak egyszer a dolgok. Mondjuk már baromira unom:) - de egyrészt erről senki se kérdezett, másrészt meg könyörgöm, hát tökjó lesz, ha egyszer meglesz, úgyhogy pofa be, takarodj vissza lapátolni, lánygyerek.
:)

("I spent all my days in believing you, and I just can't get no relief, Lord!...!")

Beatles - Help