jelentem:

És akkor ma hetek óta először:

• éreztem azt a munkában, hogy oszlik a köd. Na nem tudásilag, inkább nyomásilag. Kicsit el tudtam szakadni a munkától és azon kívüli dolgokra is figyelni, háttérbe szorult az idegbeteg billentyűzetkoptató, aki Maricának álcázva lapátolta eddig a fájlokat;
• éreztem magam olyan igazán jól és kellemesen és felszabadultan táncon.

Gondoltam, dokumentálom, mert Murphy törvénye alapján pont ilyenkor szokott beütni az (újabb) krach, aztán  csak hogy visszaolvashassam, hogy márpedig igenis akad egy-egy ilyen nap is a mostanság jellemző őrületben. Egészen olyan érzés volt ma létezni, mint az év első hét hónapjában. Na, hátha. :)