Ahogy vannak férfiversek és női versek, úgy vannak férfidalok és női dalok. A fenti dalt először Nina Simone-tól hallottam. Egy határozott nő eltökélt erősködése volt ez. Otthagytál? Nem teheted, visszaszerezlek. Megigéztelek, az enyém vagy, nem menekülhetel. Minden kísérlet hiábavaló: birtokollak.
http://www.youtube.com/watch?v=Wt7lMqMzdws
Aztán megtaláltam a Harcsa Veronika verzióját. Megbabonáztalak, elvettem az eszedet a cicás nőiességemmel. Rád fonódtam, körbevettelek, elborítottalak, elbódítottalak édeskés önmagammal, egyúttal magam is beléd bolondultam. Nem menekülhetsz, nem engedhetem, mert ha elhagysz, én is elvesztem. Muszáj fenntartanom kába ragaszkodásodat, mert rettegek, hogy egyszercsak elveszel, felszívódsz, akkor pedig mi lesz velem?
http://www.youtube.com/watch?v=f1AhRIqQKck
Női dal ez, nem vitás. Gondoltam én.
Aztán megtaláltam Joe Cocker feldolgozását. Hogy egy férfi énekelje ezt a dalt? Jé, hát ez úgy dalol, mint akinek kitépik a szívét. Hé, hova mész?! Magamévá tettelek, az enyém vagy, nem érted? Mindent megadtam neked, a tenyeremen hordtalak, nem lehetsz másé. Nem lehetsz!... (Mennyire mást jelent egy férfi ragaszkodása, mint egy nőé.) Meg persze a hősszerelmes-faktor is bejátszik itt.
http://www.youtube.com/watch?v=dGyYtleHwWw
Itt lettem kíváncsi, hogy valójában ki is írta ezt a dalt. Screamin' Jay Hawkins, kiadás éve: 1956. Eljutunk a ragaszkodástól, a függéstől, a birtoklási vágytól és a hősszerelmességtől az eredetig, a gyökerekig. Teátrális, expresszionizmusba hajló előadás. Az enyém vagy, nem menekülhetsz. Egyszer úgyis (megint) meg...kaplak. (Vérgőzös, tágult pupillájú, horkanva fújtató bikát vizionálok.) Nem érdekel, mit mórikálod magad, mit játszod az eszedet, véged lesz két pillanat alatt. Csak figyelj.
http://www.youtube.com/watch?v=PwXai-sgM-s
(Szóval megint csak a szex. :))
Párhuzam: középsuliban az egyik srácot az évfolyamról nagyon érdekelte az egyik osztálytársnőm. Ment is a piszkálódás-flörtölődés kettejük között, de a csaj, ahogy kell, csak cicázott. Imádta a helyzetet, tette-vette magát, de alapvetően mindig pattintott. A srác meg kergetődött az őrületbe, és egy ponton magánkívül mindenki előtt odavágta a csajszi arcába, hogy "Egyszer úgyis megbaszlak!" A spontán őszinteség:) Minden férfifrusztráció benne van ebben a mondatban. Pontot érő duma volt. Azóta idézzük.
Szóval annyira mást jelent egy dal attól függően, hogy férfi-e vagy női...
Olyan ez, mint a Magam adom. Amit mindenki ismer, az érzelmes előadásmódú, az számomra a női szemszög. Szerelem, kába bódultság, odaadás, átadás, satöbbi. Belefeledkezem, vele utazom, megszállom, felkavarom, felkavarodom, megoltalmazom, elragadom, megbabonázom, megbabonáztatom magam. Mennyi érzelem, mennyi mélység!...
http://www.youtube.com/watch?v=iEmyCkvX9tQ&feature=related
Na, szóval. Az eredeti verzió, ami az albumon található, teljesen más. Az a csajozásról szól. Férfiszemszög. Sálálálá, üdvözlöm, érintem, nem mutatom, nem várom, nem bántom és nem sajnálom. Aztán másnap mással ugyanezt, nem sajnálom, nem sajnáltatom magam, magam adom. Harmadnap meg egy harmadiknak adom magam (ha érted, hogy mondom, höhö, kacsintás). Aztán persze nem suttogom, elkántálom. A haverjaimnak. :)
http://www.youtube.com/watch?v=iOqcw1BvQyc
Nem mindegy... bár a kettő közötti átmenet baromi képlékeny tud lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése