március 19, 2009

the urge to move on

Nem rossz volt ez a nap, hanem dühítő. Semmi konkrét, csak hiszti van, meg nyűg, írnám már a szakdogát, de még nincs hozzá minden elolvasva. (Nekem el kell olvasnom mindent hozzá, mielőtt egy szót is leírok, na ja, ha Berzsenyit korai parnasszistának is tekinthetjük, akkor engem késeinek. (Kései softcore-parnasszistának, mert a 9 év érlelés azér még nekem is hard lenne. Sajna már nem férne bele a határidőbe.)) Szóval idegesítően csúszik-tolódik a prodzsekt, én meg a frusztrációra agresszióval reagálok. Meg gyomorgörccsel.

Mondjuk gyanús volt már itt ez a néhány hét kiegyensúlyozott nirvána. Nem is egészséges nyugodtan alkotni, köll az a pudingszerű i-cant-wait-remegés hozzá, ami megadja neki azt a bizonyos puncsos alapízt.

Ej, a megkergülésig fogom magam hajszolni, mondvacsinált okokból, jó öreg szokásom szerint. Alig várom. :) Mindig is ment az önszórakoztatás. Állok elébe, addig se unatkozik senki se közülünk, se én, se a környezetem.

Nincsenek megjegyzések: