március 31, 2009

a perfekcionizmus átka

Hátigen. Mikor rájössz, hogy amit eddig nagy műgonddal összeraktál, jobb, ha átkerül a függelékbe... az fincsi. (De az átkerülés jogos.)
Most írtam át a vázlatot, holnap kezdem előlről. "Április 10-re kész leszek", aha.

De már pár órája kerülgetett az érzés, hogy vmi nagyon nem frankó ezzel a dogával. Gyanúsan gyorsan haladtam. Aztán persze hogy beütött a krach.
De nem baj, kezdünk már úgy állni egymáshoz ezzel a készülő valamivel, mint a művész az élete művéhez. Meg kell küzdeni a kis gec... izé, elvetemültjével, héja-nász az avaron. Háromszor átgyúrni, szétszedni, máshogy összerakni, mert úgy jobb.

Szar most a visszalépés, de a lelkiismeretem legalább tiszta. Fel merem majd vállalni, hogy én követtem el :)

Nincsenek megjegyzések: