március 03, 2009

két szék között

Kétszer kettő néha öt, kétszer egy néha kettő, néha egy, esetünkben inkább: kettő per kettő egyenlő nulla.
Mert én azt mondom.
Szép volt, jó volt, köszönöm: ennyi.

Hihetetlen, mennyire nem áll nekem ez a femme fatale (avagy magyarintva, mindenféle recycling-törvénynek fittyet hányva: fémfatál) szerep, de megvilágosodtam. Hinnye, nemleszezígyjó sehogyse, mondta a belső hang.
És én alávetem magam a saját akaratomnak ^^

"Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: jóll áll-e ez nekem?"

Nincsenek megjegyzések: