Az új év nekem nem január 1-jén kezdődik, hanem ősszel. Valahogy én nyár végén állok meg, vetek számot, aztán néhány mély levegő után elszántan gyalogolok bele az őszi ködbe.
Szóval megint.
Egy újra ki nem pihent nyarat várhatóan (újra) elfoglalt ősz, fáradt tél és (először) emberpróbáló tavasz követ majd. Nem félek az egyre hosszabbra nyúló é(j)szakáktól. Sok a homályos, kivehetetlen pont. Fél év távlatáig még ellátok, egy év múlváig csak 3,5-ös szemüveggel, hunyorogva. De valahogy most nem zavar, akkor sem, ha eddig mindig megvolt a napi rutin biztonsága. Eddig tudtam, hol fogok lakni, hol/mit fogok tanulni vagy dolgozni, adottak voltak a kereteim, amelyeket kitölteni már nem volt nagy feladat. Most pedig közeledik mindennek a vége, a folytatás pedig még nem látszik.
Majd kirajzolódik. Nem tudni, mi vár, de hadd jöjjön.
Teljes nyugalommal bizsereg a gyomrom.
1 megjegyzés:
végre mégvalaki aki augusztusban ír fogadalmakat
Megjegyzés küldése