szeptember 06, 2008

Budapest, Opera

Én nem azért idegenvezetek, hogy kultúrkövet meg országimázs. Én teljesen önző módon a saját magam örömére terelgetek csoportokat, elsősorban terápiás célból:) Na jó, azért ha utánagondolok, némi kultúra- meg országrólvalóbenyomás-közvetítés mégiscsak vegyül a dologba... kicsi.

Megint úgy mentem oda, hogy utálom az embereket és hogy mit kell odavonszolnom magam rekordmeleg villamoskésős szárazszeles tarkóizzadós időben.
Ráadásul voltak vagy negyvenen és összevissza hangoskodtak (délnémetek, azok tudnak...).
Aztán ahogy elkezdtem beszélni, csittegtek egymásnak, eldugultak és összevissza csillogott a kis szemük. Utazónyugdíjas mindenét az ősz kis fejüknek.
Aztán az öreg bácsik elkezdtek velem flörtölni (akarni). Életemben nem röhögtem ennyit csoporttal.

Hazafelé a Jászain parádéztam éppen végig operás fehér munkapólómban, amikor egy nikotintól összeaszott fekete festett hajú negyvenes veréb kapott utánam: "Elnézést, segítenél egy pillanatra? A jóistennek nem nyílik ki -nyomja felém a kólásüveget-, te meg olllyan jó kondiba' vagy..." naaagyvigyor.
Kinyitottam. Egy mozdulattal.
^^

Nincsenek megjegyzések: