már Budapest

Mire felhordtuk a cuccaimat, megéheztem, így mivel lusta voltam kiolvasztani vmi hazait, inkább lementem főzelékesfiúhoz babgulyásért. Úgyis egész nyáron nem láttam. Jöttek az emberek, jöttem én, szokásos pármondat, majd leves megkap, kérdi kedvesen az épp akkor belépő magas ősz embertől mögöttem, hogy heló, mit szabad. Áh, mondta Hajós András, várj, megint csörgök, beszéljetek addig a lányommal.
Mire fizettem, már kért.
Szeretek itt lakni:)