október 01, 2008

Budapest: kezdődik

Gyanútlanul rohanok át a Ferenciek tereki aluljárón, erre meglátom a virágboltot. Éppen fonták a fenyőgallygirlandot a két fröccsöntött, feszült mosolyú Mikulás fölé.
Megtorpantam, mire hárman jöttek belém hátulról. De mire kinyitották a szájukat, én már habzó szájjal és eltorzult arccal teljes erővel gyepáltam a táskámmal a kirakat üvegét, verbálisan inzultálva a kedves kirakatrendező leányzó családját. Az eddig a sarokban csendben kéregető csoport lelkesen szurkolt az attrakciónak, egyikük volt olyan kedves kisegíteni egy sebtében felkapott kukával, mert az mégis nagyobbat csattan a plexiüvegen. A "Kérem segiccsen nembirok járni" feliratú táblát reszketve markoló bácsi is felpattant, kölcsönvette a vele szemben álldogáló távolba meredő, kalapot tartó fiú fehér botját és kéjes tarzanüvöltéssel vette ki a részét a mókából. Néhányan megálltak bámészkodni, egy néni rikácsolva valami rendőröket emlegetett, de rajta kívül senkit sem zavart meg a jelenet.

Na jó, talán nem teljesen így volt. Talán mindez csak átvillant az agyamon, amíg tizedmásodperc múlva vágtattam föl a lépcsőn a hetes busz felé.
De cseszettül valóságosnak tűnt.

Hát emberek, elseje van, ha nem vettétek volna észre. It's Christmas time, engedjünk a dévaj kacsintású mikulásbácsi csábításának. Ho-ho-ho.

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Utolsó bekezdésen percekig...

marica írta...

^^