október 31, 2008

Fertőrákos: hazamentem gondolkodni

Megint lezárult valami, megint pont (?) van a végén, megint ki van pipálva. És akkor az emberlánya széjjelnéz, tanácstalanul. És széttárja a kezét, hogy na és akkor most...?
Sok kérdés, mileszmilesz, -vigyázz közhely:- útkeresés. Minden nap új tervek- melyik lesz a végleges? Tök természetes, csak hát az ember idő után nyűgös lesz tőle. Főleg az olyan, aki nem szereti az átmeneti állapotokat. (Van, aki igen?) Mert végülis ki szeret az ugródeszka végén álldogálni? Háza ajtajából ködbe elindulni? - -
Mert ugye az élet attól élet, hogy mindig van egy cél, amit megvalósítasz. Kicsitől a nagy felé, apránként. Nincs is ezzel semmi hiba, amíg az ember elő tud rántani a belső zsebéből újat, hogy van másik. Mostanra készlethiány jelentkezett újabb ötletekből. Mármint értelmesekből.
Viszont egy készlethiány csak átmeneti lehet, nem? :) A cél mostantól az, hogy célt kell találni. In progress, ezerrel.
...
Gyerekek, mit szenvedtem, amíg eddig el nem jutottam...
^^

2 megjegyzés:

dusmi írta...

Rákoskeresztúr drukkol neked. :)

marica írta...

Fertőrákos köszönte:)