Amúgy tényleg, manapság egyre több plakátról néznek ránk sejtelmesen Mucha-lányok. Divatba jött a csávó így hatvan évvel a halála után (újra). Meg egyre inkább érezni a levegőben a szecesszióval kapcsolatos, hm, rokonszenvet- elég csak arra gondolni, milyen Klimt-vagy Gaudí-hisztéria van manapság (és itt tényleg nem csak magamra gondolok:)) Divatmém, mi?
Alant némi Mucha. T
essék gyönyörködni.
4 megjegyzés:
aztaaaa... a westendesen azért milyen rusnya és elrajzolt a lány... de ezt a divatot pártolom absolutely.
(amúgy végre végigolvastalak, betegállatasszony! loveU, beszéljünk végre! ittvagy hétévégén? gyere bakáts térre búcsúba!)
na, végre:)
ittvagyok hétvégén, kb három hétre elenegdő programtervvel:)
aha. és melyikben vehetek részt veled?
:)
Visszatérve a szecesszióhoz: nekem nem tetszik, hogy ennyire nyomatják. Eddig csak annak tetszett, akihez alapból közel állt, most meg jönnek a poser-ek, a birkanyáj, akik azt se tudják, mi állt-áll a dolog hátterében, csak kiteszik magukra, mert most ez a trendi.
Elitista vagyok? Nemtom, de zavar, ha az, amivel én már régen azonosulok, tartalmát vesztetten elkezd keringeni, és így már az én kifejezésemben is csökken a mondanivalója.
Megjegyzés küldése