Dublin

Szeretettel üdvözlök mindenkit az ír fővárosból. Balos közlekedés van, meg hideg, de napsütés, ami arrafele ritka. Állítólag van, hogy 60 napig folyamatosan esett az eső. Mióta mi itt vagyunk, semmi.

Már a reptérre való kiérkezésünk is tartogatott meglepetéseket. Jobbnak láttuk a 7 órai becsekkolás előtt fél órával kimenni Ferihegyre. Aztán végül betársultam egyik barátunk mellé, akit kivittek kocsival - 7-re. Sebaj, van még idő. De miért nincs senki a 2B terminálon? Mert az 1-esről indulunk. Hoppá. Család (és kocsi) visszahív, gyorsan átsuhanunk a másikra, elérjük gond nélkül, ilyen menők vagyunk. Ez a nap is jól kezdődik. :)

Megérkezve többféle dolog fogadott. Például nincs kötelező biztostás a kocsin, amivel mentünk volna. Szóval ez ugrott. Ami kár, mert csupa olyan helyre mentünk volna, ahova tömegközlekedés nem megy. De tervezgetünk bőszen. Tegnap alapból nem kellett volna a kocsi, ma tömegközlekedéssel és némi gyaloglással elmentünk oda, ahova kellett volna a kocsi, és úgy tűnik, holnaputántól pedig tudunk bérelni. Nem mintha unatkoznánk. Még nem láttunk pubot, mert eddig tartott a pálinkánk :) Szóval holnap az útvonal(újra)tervezés mellett lesz mit csinálni.

A másik dolog a szállás. Régen munkásszálló volt, ajtónyitás után az első, amit látsz, egy lépcső, ami fölvisz az élet központjába, a felső szinti szobákba. Lent még 2 szoba és konyha. Mint a filmekben. Csak a tisztaság nem olyan, mint a filmekben. A fürdőkádba papucs nélkül nem merünk beállni, a konyhát meg mi takarítottuk ki, mert addigi állapotában inkább fertőzésre, semmint főzésre volt alkalmas. Nem részletezem, de lehangoló, hogy 4 ember ennyire nem törődik a környezetével és láthatóan jól elvan a koszban.

Két dolgot láttunk eddig: Dublint és Glendalough-t. Kapaszkodjunk meg, bús magyarok: az ír főváros semennyivel sem tisztább, mint a magyar. Sőt. Amit takarítanak, az az elit rész, és a parkok. Amúgy ugyanúgy kerülgeted a kutyaszart, mint itthon. A városkép eléggé eklektikus, egymáshoz nem illő épületek egymás mellett, és minden templom neogót vagy neoromán. (Vajon miért :)). Este kirajzanak a bulizni vágyók, harisnya nélkül grasszálnak miniszoknyában a lányok, láttunk beszívott 11-12 éves kiscsajokat, és a partizni igyekvők harsány csoportjai között nehéz megállni két lábon. Az épületek főleg sorházak, és itt nem festi ki mindenki magának a rá eső részt a homlokzaton, mint Pesten, valószínűleg törvény szabályozza ezt. Már ahol nem tégla a ház, amit alapból nem festenek. Itt az egyéniségét mindenki a bejárati ajtó színének választásában éli ki, az épülettől függetlenül a bugyirózsaszíntől a királykékig a színskála minden árnyalatában. Vannak szép részek, ezek általában a sznob részek is, és vannak randák, pont ahogy itthon. Ja igen, a Guinness sörgyár az jó. Interaktív kiállítás, és persze a végén megkínálnak :)

Glendalough: hegyek, tavak, mohos fenyőtörzsek, páfrány az ághajlatban, vízesés, Kr. u. 800-as szerzeteskolostor, amit csak kívülről láttunk. Lélegzetelállító, gyönyörű, szívderítő, remélem, a többi része is ilyen szép az országnak! Jó ilyen környezetben túrázni. Olyan amúgy, mint a Gyűrűk ura erdei díszlete. A helyesebb ír csávók is megdöbbentően bírnak Frodóhoz hasonlítani.

Most itt rotyog a paprikás krumpli (igen, én csináltam, miután a vett 7,5 kg krumplin fogunk élni ezen a héten), szóval lassan vacsi. De majd még meg kell írnom, milyen az ír buszsofőr.