Addig-addig pihentem, míg el nem felejtettem bemenni dolgozni.
Három túrát vittem volna, az első már a vége felé lehetett, mikor nekem a metrón állva elkezdett derengeni, hogy hát nagyon nem ott kéne lennem, ahol éppen vagyok. De a másik kettőre odaértem. Hál' Istennek a vendég nem szívott, beugrott egy kolléga. Szóval a helyzet megmenekült, de a felelősség attól még az enyém. Megbeszéltük, egyszer belefért, többször nem fog, nem is akarom, haragszom magamra nagyon. Grrr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése