- És milyen volt életed első rockkoncertje?
Majdnem lenyeltem keresztbe. Méghogy első rockkoncert...
- Khm, életem első power metal koncertje volt ez.
- Áh, a power metal az igazi rock.
- ...
Egyébként meg kifejezetten tetszett, ahogy minden, ami megugráltat, meghajráztat (haj-ráz és nem hajráz éérted), megkiabáltat és eksztázisközeli állapotba hoz. Szóval az ideális feszültséglevezető. Ezt inkább élvezed, és nem belepusztulsz. De még én is, aki vendég vagyok ebben a metál-szubkultúrában és úgy egyáltalán a zene világában is, még én is éreztem, hogy ez bizony csemege. Ez egy profi zenekar volt, pózok nélkül zenéltek, nagyon együtt voltak, mind hangzásban, mind egyéb értelemben. Tudnak zenélni együtt és külön-külön, és tudnak tömeget hipnotizálni. Külön díjaztam a klasszikus, populáris és a filmzenékre tett utalásaikat néhány felvezetésben. Szóval minőség, tényleg, wow. Tisztelet és elismerés, főhajtás. Köszönöm, NAGYON élveztem.
Ettől ugyan nem fogom szórni az ördögvillákat, de a zenekart megkedveltem. A műfajjal alapból sohasem volt bajom, szeretem én a rockot, amíg dallamos. Hát ez az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése