Én úgy szeretem az internetet.
Tényleg.
Van először is az alapból zseniális blog, a postsecret. Úgy kezdődött, hogy egy amcsi pasi könyvesboltokban könyvek lapjai közé rejtett pár titkot magáról, és meghagyta a címét, hogy neki is küldje el a titkát az, aki olvassa - persze névtelenül. Messze nem olyan gagyi, mint aminek hangzik. Ma már naponta több száz képeslapot kap az ürge, amelyekből egy válogatást közzétesz a fenti blogon. Érdemes nézegetni. A pszichológiája is egyszerű: van egy titkom, nem mondom el senkinek, ezért ott van és nyom. Hát szélbe kiáltom. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Zseniális.
Múlt héten következő képeslap került a blogra: "I have lived in San Francisco since I was young. I am illegal. I am not wanted here. I don't belong anywhere. This summer I plan to jump off the Golden Gate." - Mindegy hogy duma vagy hatásvadászás vagy tény, azért megrázó volt olvasni. Erre mi lesz? Facebook-csoport "please dont jump" néven. (Közben fansite-ot is csináltak a látogatottság miatt.) És mindenféle ember írogat oda bátorítást. Annyira jó olvasni, hogy a világ minden részéről jönnek a kis szeretetmegnyilvánulások. (Mondjuk a gonosz hozzászólásokat kimoderálják.) A feltöltött fotók is nagyon jók. Attól függetlenül, hogy eléri-e a címzettet, másoknak is sokat segít - de ezt már nem én mondom, hanem az amerikai sajtó, amely felfigyelt a jelenségre.
Ilyenkor szeretem a 21. századot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése