Na, áfonya leszedve, áfonyás süti a sütőben, Lauráék elmentek futni, én pedig heverem ki azt a megrázkódtatást, amit a Lauráék szomszédja okozott. Ő ugyanis nem tud/akar angolul beszélni, úgyhogy a smalltalkba torkollott bemutatkozáskor kábé úgy éreztem magam, mint az első (és idáig egyetlen) svédórámon. Csak még jobban izgultam. Frászt, féltem. :) Ez már nem bolt volt és nem jegypénztár, ahol a heló, ezt kérném, igen, nem, kösz, viszlát szavakkal megúszom. Viszont ahhoz képest meg egész kerek mondatokat sikerült kisajtolnom magamból, amit azért eredménynek tartok, tekintve, hogy ilyenkor általában leblokkolok és meg sem tudok szólalni.
Na, az áfonyaszedés az meg külön kaland volt. Két napja, véletlenül fedeztük fel a lelőhelyet egy arra bringázás során, aztán most mentünk vissza szedni. De nem ám kézzel. A menők, kérem szépen, áfonyaszedővel szednek ám. Merthogy az áfonya szemenként nő, és hát picik azok a szemek, ezért van a svédeknek (de gondolom nem csak nekik) egy ilyen alkalmatosságuk. Téglatest alakú, az egyik szélesebb oldalán fogóval, az azzal szembeni oldala pedig ugyanúgy rovátkolt, mint egy villa/fésű. A villás oldal kicsit hosszabb is, mint a másik. Ezzel a villás oldallal kell végigfésülni az áfonyabokrokat, és a leszakított gyümölcs a szedő belsejébe esik. Elég szkeptikusak voltunk így használat előtt, hogy nem taroljuk-e le a leveleket is a terméssel együtt, de nem. Vagyhát alig. Tíz perc alatt szedtünk egy jó mélytányérnyit.
Maradtunk mi volna tovább is, csak a szúnyogok nem hagyták. Ahogy belegázoltunk a bokrok közé, előrajzottak, és onnantól két lehetőség adódott: vagy irtod a parazitákat (=vadul csapkodsz magad körül), vagy gyümölcsöt szedsz. Hősiesen szedtük, amíg bírtuk, de szó szerint vérünket adtuk az áfonyáért. Most meg aktívan vakarózom, mert a dögök nem kíméltek. De legalább az északi szúnyogok lassabbak, mint a mieink - legalábbis gyönyörűen hagyták magukat agyoncsapni. Bár ettől függetlenül túlerőben voltak, plusz nekünk ugye küldetésünk volt, és nem bocsátkozhattunk közelharcba. (Hoppá, micsoda szavak. Le se tagadhatom, hogy tegnap este befigyelt egy James Bond-film is.) Úgyhogy frissen lebarnult bőrömet sárga és piros dudorok díszítik. De a jutalmat most vette ki Laura a sütőből :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése