Najó, ígérem, hogy többet nem fogok ezen forogni, de most muszáj, hogy áradozzak. Bocsi. (Nagyon beütött a kék-sárga.)
Olyan jó volt a svédórám!!!
Mondjuk biztos azért is, mert most jöttem haza, és alapból kicsit aktívabb emiatt épp a nyelvtudásom. De beszarok magamon, hogy merek beszélni! Én ilyet korábban soha. (Magyarul se, höhö, nemhogy külföldiül.) Most meg kb alig izgultam és nem zavart, ha tévesztek. Engem, a maximalistát! És mondtam, és elakadtam, és kérdeztem, és hallgattam és okultam. És újból mondtam. Imádom, hogy beszédcentrikusak az órák - ahogy anno az angolóráim is azok voltak. (És a tanárom azt hitte, hogy egy éve tanulom a nyelvet. Ez jólesett.) Úgyhogy motiváció, na az van. Lelkesedés szintúgy. Marica nyelvet tanul, juhééééj!