január 06, 2009

gyanús a páciens, doktor úr

Agyhalott vagyok a sok marketingelmélettől. Ami -és most kapaszkodjatok:- ÉRDEKEL. Engem. Én se hittem volna, ne bámuljatok így. Csak nem derült ki, mert sose jártam be:P

Annyira készen vagyok, hogy a holtponton felhívtam anyámat és vagy 50 percen át vihogtunk gyakorlatilag a semmin. (Ja nem, az a teljes beszélgetésidő, ebből a tisztán rötyögésre fordított idő olyan 15-20 perc... de akkor is!) Illetve én vihogtam, ő meg rajtam röhögött:) Jahahaj, de nagyon leépültünk egymástól.

Meg az egyik kedvenc, utóbbi időben méltatlanul hanyagolt blogra is föl kellett menekülnöm a tananyag elől, és a könnyeimet törölgetve jöttem le onnan. Édes istenem, hát muszáj engem a szívelégtelenséggel kombinált rekeszizompanaszok felé sodorni? :)
(Mitől van ez? Mittudom. Vízkereszt. Vagy amit akartok.)

Ha így folytatom, még a végén le is nyomok vmi páleszt, mintegy megkoronázva a mai napot:) Na jó, nem. Még a végén lerészwgedem, amit soha nem bocsátanék meg magamnak.

Nincsenek megjegyzések: