január 04, 2009

Izabella

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága.
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.

Izabella, te kövér nő, lezabálom a rúzsodat.
Én meghalok -ha úgy akarod- a tűsarkaid alatt.

Bele fogok dögleni a nagy-nagy örömmámorba,
míg orgazmusaink csúcsain azt üvöltöm: trallala.

Melleid tengerének én leszek a kapitánya,
emlőidet szopogatva utazom a másvilágra.

Krémes sütik és tejszínhab, szirupos, édes mámor.
Cukros zselatin, aszpik, dzsem folyik kifelé a számból.

Zsíros, kocsonyás hústornyok, sonka oldalszalonna,
kolbászok lágyan siklanak majd egy-egy testnyílásomba.

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága.
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.

Izabella te kövér nő, lezabálom a rúzsodat.
Én meghalok -ha úgy akarod- a tűsarkaid alatt.

A sarki henteshez betérek: Kérem, darálja csak le a szívemet!
- mert húspogácsákba akarom sütni az igazi érzelmeket.

Óh, drágám rágd meg a szerelmemet, falatozz belőlem újra,
s ha megemésztettél -a beleid mentén- eressz a hűs habokba.

Izabella, te kövér nő, megőrjítesz te drága.
Te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.

Izabella te kövér nő, lezabálom a rúzsodat.
Én meghalok -ha úgy akarod- a tűsarkaid alatt.


Nem én írtam. Azok a hülyék ott az előző posztból.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

"eressz a hűs habokba" ez kéész--

marica írta...

Ja, József Attila is írt vmi hasonlót:P
(Nem, nem, ne bántsatok, én szeretem azt a verset!!! :))