január 23, 2009

mindig van lejjebb

Tinikorom zenecsatornájának tízéves nosztalgiaműsorán nyihogok. Britniszpírsz, 'N Sync, Christinaagiléra, Eminem, Alcazar, repperek, vonaglós-táncolós zene. Meg a sok tucctucc, ami disco"queen"(khm... sántít, tudom, erősen)-korszakomban volt trendi. És_még_élvezem_is!

De most komolyan, ki nem akart volna legalább egyszer az életében kicsit, néhány percre a 18 éves Britni alakjával/ mozgáskultúrájával/ romlatlan ribancosságával rendelkezni? (Lányokról beszélek.) Hit me baby one more time. Mindezzel együtt természetesen szívből utáltam a némbert sikerének csúcsán.
Ami most már nem gátolt meg abban, hogy a számait hallva, a nosztalgia szirupjától elbódulva ne kezdjem el feleleveníteni öt évvel ezelőtt használatos, utólag arcpirító diszkóvonagolás-eszköztáramat. Egyedül voltam, és ti soha nem fogjátok ezt tőlem még egyszer látni. A pillanat varázsa elröppent, és többet ne is jöjjön vissza, mert a tánc lejtése közben jól meghúztam a belső combomat.

Mostan viszont hadd tisztelegjek a kisasszony korai munkássága előtt ezzel az acapella-remake-kel. Németül beszélők előnyben: a szöveg az eredeti tükörfordítása. A minőségért pedig elnézést, csak ez volt.


4 megjegyzés:

PPeter írta...

Én némettudás nélkül is tudtam élvezni - elképzelhető, hogy infantilis vagyok? :)

marica írta...

Az én tippem az "értő közönség" kifejezés lenne... :)

Névtelen írta...

schlagmichbébinocheinmal...reméltem hogy ez a mondat nem hangzik el a világtörténelemben... beteg és értő füleknek tudom még ezt ajánlani, sírva...: http://www.youtube.com/watch?v=HKh2CI6T_c0

marica írta...

Hölgyeim és uraim, Bab (újfent) bizonyította ezen bejegyzés címadó szólásának igazságtartalmát.

Autsch. Tényleg sírtam.