január 05, 2009

sok hű meg ha és még több vááá fulladt itt most dadogásba

Túl egy vizsgán és egy unexpected csúcsélményen. Olyanon, hogy utána pár percig reszkettem a rám szakadt mondatok igazságának súlya alatt.

Milan Kundera: Tréfa

Kötelező. Ezt hívják kulturális élménynek? Nem, várjál... Hogyan- hogy hívják az olyat, ami egy világrendet tesz benned helyre, mindezt alattomosan, hogy csak az utolsó oldalakon döbbensz rá? Jobban, mint Márainál és jobban, mint Márqueznél? Úgy, hogy azt hiszed, hogy most megint sikerült megragadni valamennyit az élet pofátlan és fölényes bonyolultságából? (Bölcsészsál, mi?)

Erre igazán nem számítottam. Azt hittem, könnyedebb lesz, erre odahajít nekem egy marék epifániát, nekem meg ahogy kapnám el, jó hogy nem tépi le a karom. Nevet adott olyan eddig kimondatlan sejtés-gomolyagoknak, amik már régóta ott hányódtak lelkem zugában a félhomályban. Ez meg itt simán rátette a kezem a villanykapcsolóra, amiért vaktában tapogattam. És most, hogy felkattintottam, kiderült, hogy ezek az amorf porcicák voltaképpen

Ráadásul pont most.
Pont most végzett töredezettség-mentesítést lelkem merevlemezén.

2 megjegyzés:

dusmi írta...

azt úgy hívják, hogy basszuspuff :DD

marica írta...

tényleg,de az nem az én nyelvemen van:)én még úgy látszik, nem neveztem el.

(jól emlékszem, hogy én ezt megkérdeztem Ivettől szilveszterkor? vagy azt pont álmodtam?)