az utánozhatatlan E.P.

A diplomámoz való kutakodás előhozta belőlem a híresíró-rajongó bakfis bölcsészlányt. Dehát mit tegyek, ha egyszer ilyeneket küld be, mint:

"Tekintsük A halmazt. Ez legyen a prímszámok halmaza. Egy pozitív egész számot prímszámnak nevezünk, ha 1-en és önmagán kívül más egész számmal nem osztható. Az 1-et nem tekintjük annak (noha!), de ilyen a 2, 3, 5, 7… és így tovább. B halmaz legyen a valaha élt magyar írók halmaza, tehát ha valaki magyar író, akkor benne van, és ha benne van (most az mindegy, hogy nyakig vagy bokáig), az magyar író. Írónak azt nevezzük… hát lényegében, amit prímnek, hogy az egyen és önmagán kívül ne legyen más osztója (lásd még: a mindenséggel mérd magad!), ha pedig valaki író és magyarul ír, az magyar író. (Ez a felfogás tehát nem tud értelmet tulajdonítani a „magyarul ír, de nem magyar író” kifejezésnek, illetve ez barokkos kifejezése annak, hogy illető nem író.) – Ez a prím váratlanul tényleg jó definíció, vannak pl. az ikerprímek, 11-13, 17-19, Goethe és Schiller, Arany és Petőfi, Stan és Pan."

És ez csak a kezdete az előadásának. Olyan katarzisom van, mint Kunderánál, csak itt most szívem szerint minden második mondatot beidézném. Nem fogom megtenni.
Eskü, mingyá elsírom magamat. Frenetikus ez az ember, ahogy játszik szavakkal, szintagmákkal, mondatstruktúrákkal és jelentésváltozatokkal. Hülyére röhögöm magam az utalgatásaitól.


...nem bírom ki, valamilyen formában muszáj megosztanom az írást: belinkelem, így, aki szeretné, olvasson bele. Figyelem, csak bölcsészhajlandóságú elborult lények tudnak vele mit kezdeni! (De azok sokat.)
Áh, ezért jöttem a világra, hogy ilyen lélek- és intellektussimogatásokban legyen részem, köszönöm, égi cinkostárs.