Ha nem csal az emlékezetem, ma van egy éve hogy eltoltam a képem az első Jamie-Robi-koncertre... Erre most jöttem rá a négyeshatoson, mert nem tudam rájönni, mi a túrónak szól egész nap az It's your life a fülemben... well, tán ezért.
Egyébként zavarbaejtően tavasz van ma. Az emberek az utcán nem is tudják mire vélni a dolgot, mintha nem bíznának a szeleburdi napsütésben. A téli begubózottságunkból bizalmatlanul pillogunk ki a csalóka napfénybe, serényen sietve igyekszünk nem tudomást venni az erős, fényes levegőről. Mintha egész Budapest bevett volna egy nagy csomag Airvaves-t. Aztán a Duna-parton vett volna egy nagy lélegzetet, mert baromira fújt amúgy. Mal wieder pofátlanul gyönyörű volt a budai panoráma. Lila hegyek az enyhe párán átszűrődő rózsaszín-sárga-szürkés épületek mögött, undorító. Mondom, zavaromban nem tudtam mire vélni a várost ma.
De azért betyátbecsületből megszüntettem az otp-s számlámat, és fényképész néni is kihozta belőlem a maximumot (egyetemi fényképes önéletrajzon nem mindegy, hogyan festesz. Jelentem, szúrós szemmel és visszafogott mosollyal méregetem a világot a fehér háttér elől...).
Voltam a Goethében is szakdogához-kell-könyvért is. A recepciónál tovább nem is jutottam, mert lekapcsolt a kedvenc recepciósBrigim:) Meg a házmesterZoli is odajött közölni velem a maga kacsintgatós módján, hogy ilyen konttyal úgy nézek ki, mint egy nyugdíjas, amúgy meg örül, hogy lát. Aztán majd szorítsak ám helyet nekik abban a diplomában, kac-kac. :)
Nagyon szeleburdi vagyok ma. Ordas hangulatváltozásokkal (lásd teázós tegnapi/mai). Hm, a pályázgatásnál és jelentkezéseknél stresszelőbb jelenségekkel még nem találkoztam. Elég, ha 7féle (!!!) különböző, jövőddel összefüggő dolog ügyében intézgetsz határidőre, plusz a nyakadon egy diploma, plusz némi fejtörés, plusz még akkor barátaid is vannak, meg egyetemed meg kvázi-munkahelyed.
Na várj, most így leírva az egész szitu hirtelen olyan ismerős. Ja, csak vége a vizsgaidőszaknak. :P Akkor semmi gáz, csak egy diploma meg egy nyelvvizsga a plusz tennivaló, éljen. Jövőegyengetés van, izomból.
Egyébként zavarbaejtően tavasz van ma. Az emberek az utcán nem is tudják mire vélni a dolgot, mintha nem bíznának a szeleburdi napsütésben. A téli begubózottságunkból bizalmatlanul pillogunk ki a csalóka napfénybe, serényen sietve igyekszünk nem tudomást venni az erős, fényes levegőről. Mintha egész Budapest bevett volna egy nagy csomag Airvaves-t. Aztán a Duna-parton vett volna egy nagy lélegzetet, mert baromira fújt amúgy. Mal wieder pofátlanul gyönyörű volt a budai panoráma. Lila hegyek az enyhe párán átszűrődő rózsaszín-sárga-szürkés épületek mögött, undorító. Mondom, zavaromban nem tudtam mire vélni a várost ma.
De azért betyátbecsületből megszüntettem az otp-s számlámat, és fényképész néni is kihozta belőlem a maximumot (egyetemi fényképes önéletrajzon nem mindegy, hogyan festesz. Jelentem, szúrós szemmel és visszafogott mosollyal méregetem a világot a fehér háttér elől...).
Voltam a Goethében is szakdogához-kell-könyvért is. A recepciónál tovább nem is jutottam, mert lekapcsolt a kedvenc recepciósBrigim:) Meg a házmesterZoli is odajött közölni velem a maga kacsintgatós módján, hogy ilyen konttyal úgy nézek ki, mint egy nyugdíjas, amúgy meg örül, hogy lát. Aztán majd szorítsak ám helyet nekik abban a diplomában, kac-kac. :)
Nagyon szeleburdi vagyok ma. Ordas hangulatváltozásokkal (lásd teázós tegnapi/mai). Hm, a pályázgatásnál és jelentkezéseknél stresszelőbb jelenségekkel még nem találkoztam. Elég, ha 7féle (!!!) különböző, jövőddel összefüggő dolog ügyében intézgetsz határidőre, plusz a nyakadon egy diploma, plusz némi fejtörés, plusz még akkor barátaid is vannak, meg egyetemed meg kvázi-munkahelyed.
Na várj, most így leírva az egész szitu hirtelen olyan ismerős. Ja, csak vége a vizsgaidőszaknak. :P Akkor semmi gáz, csak egy diploma meg egy nyelvvizsga a plusz tennivaló, éljen. Jövőegyengetés van, izomból.
3 megjegyzés:
Bizony ma, Andi szüülinapja volt a nagy nap, akkor futottunk össze a Gödörben és úsztunk örömmámorban. Többnek tűnik :-)
Nyüff, felfoghatatlan.
Másnap reggel ébredéskor is a Hide'n Seek refrénje ment a fejemben... *ábrándosmosoly*
Dejóvolt az a sok koncert, hajjdejó.
az én évfordulóm június huszonegy, de számontartom, hogy február negyedikén este tízkor volt hét hónapja, hogy Gijo a cib sátorban sarokbavágta Dr House-os oldalát, és telipofával rámvillantotta szatírvigyorát. (És még rímel is.) Vajon ő emlékszik rám? :D
Megjegyzés küldése